2010 január 8. | Szerző: kisiren
Bármit megkaphatsz…
“Az emberek semmire sem vágynak úgy, mint önzetlen barátságra. Reménytelenül vágynak erre.” (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)
vadvirág
2010 január 7. | Szerző: kisiren
Gondold meg,…
“A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal.
Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez.”
(Márai Sándor)
vadvirág
2010 január 6. | Szerző: kisiren
Valakiben vagy valahol…
“Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán virágban,
Lehet hogy könyvekben vagy könnyben
Alszik a szó.”
/Lesznai Anna /
Ilyen álmos, téli reggeleken nehezen ébred a reggel.Hiába csörög a vekker, még szunyókálni szeretne, ezért felhőtakarójába burkolózik, csak félszemmel les a világ felé, kicsit lustálkodva. A hegyek is elbújtak szürke ködsáljukba, szenderegnek kicsit.
Aztán nyújtózik egy nagyot a reggel, ledobva dunnáját, amit nyomban kiszakított, ezért szép lassan hull belőle a fehér hópihe.A gyerekek nagy örömére.
Lassan a házak is nyitogatják szemüket, fel-felhúzzák redőnypilláikat, majd tétován szétnéznek. Lassan felkel álmából a táj, csendesen lopakodik utána a délelőtt.
A hópihék nevetve járják táncukat, és nem értik, hogy a gyerekek kis kezére hullva miért lesz belőlük hókönnycsepp, míg társaik vidáman nevetgélnek a fákon, házakon, földön, örülve a létüknek.
vadvirág
2010 január 5. | Szerző: kisiren
A hó alatt…
Ady Endre: A hatalmas tél
| A kis faluk így télen. |
| Szeretik egymást nagyon |
| S hófedeles házaikat |
| Ki-kitárják kevélyen. |
És mindent elárulnak
|
| A hó alatt a falvak: |
| A kis falusi erőt, |
| A sok mihaszna életet |
S a nagy téli hatalmat.
Téli emlékek
Kinézve az ablakon látom, hogy szállingózik egy-két hópihe. Nem esik, nem hull, csak egy pár jókedvű , fehér hópehely járja táncát. Neki csapódnak az ablaküvegnek vagy a falnak, ettől még jobban kacagnak, keringőznek , majd libbenve megkapaszkodnak a tuja ágain.Ott pompáznak, nevetgélnek, látszik, hogy jól érzik magukat.
Talán a testvéreiket várják? Azok ugyan most nem jönnek, még a felhődunna melegét élvezve szunyókálnak.
Nekem pedig előbújnak az élményeim…
Amikor kisgyerek voltam…Mennyire vártuk a délutánt, hogy a tanítás után mehessünk szánkózni.Micsoda ugratások, bukfencezések voltak! Bele a hóba! Hogy élveztük! Estig haza se mentünk.Aztán másnap folytattuk…
Később, a térdig érő hóban hányszor mentünk haza gyalog, mert a busz elromlott. Fel se vettük ezt akkor még.Sanyi bácsi ment elől, nagy lábával taposta a havat, a diákok meg utána libasorban. Közben mennyit nevettünk, észre sem vettük, már hazaérkeztünk…
Aztán valahol a verandán kinézve ott sorakoztak a téli reggelen a kapu előtt, vagy a lóistállónál az őzek, nyulak, fácánok, egyéb madarak…Mint a mesében, olyan idillikusak voltak ezek a csendes, puha, fehérhóba takarózott szombat, vasárnap reggelek, amikor csend költözött a tájra, béke és nyugalom…Ilyenkor szánkóztunk, síeltünk, csúszkáltunk is a szemközti tó jegén.
Még így tűnődöm, a játékos hópelyhek tovaszálltak, felhőanyóka összefogta a dunna száját, nem hullajt most többet. Kár! Milyen szépek voltak! Vacognak a vetések is, jó volna nekik is a meleg hótakaró. Erre még úgy látszik nekik is várniuk kell.
vadvirág
2010 január 4. | Szerző: kisiren
“Libben a tarka nagykendő
,
Húzza-rázza
hűsszellő.”
| Január, január mindig hócsizmában jár; jégbajusza, jégkabátja, zúzmara a jó barátja. Január, január Áll a tánc, áll a bál. (Gazdag Erzsi) |
||
Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson…
Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.
Üres most a halászkunyhó és a csőszház;
Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz;
Mikor vályú elé
Hajtják estefelé,
Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül,
Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül.
Leveles dohányát a béres leveszi
A gerendáról, és a küszöbre teszi,
Megvágja nagyjábul;
S a csizmaszárábul
Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,
S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?
De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,
Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,
Mert a pince kulcsát
Akár elhajítsák,
Senki sem fordítja feléjök a rudat,
Hóval söpörték be a szelek az utat.
Most uralkodnak a szelek, a viharok,
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök birkozni szemközt jő.
/Petőfi Sándor /
vadvirág
2010 január 3. | Szerző: kisiren
2010. Boldogasszony hava, első vasárnapja
Kellemes vasárnapot!
A tegnap már az álmokban kapott helyet,
a holnap még a látomásokban piheg.
Tégy örömmé, ahogy lehet, minden mát!
S legyen időd: TENNI, CSELEKEDNI
akik között élsz, akik között jársz.
S legyen időd SZERETNI
szíved melegét megosztani;
s legyen időd NEVETNI
lelked muzsikáját szebbé tenni;
s legyen időd DOLGOZNI
gondolatod tükréből inni, kezed munkáját tovább adni.
S legyen időd JÁTSZANI,
fiatalságod titkát megőrizni;
s legyen időd OLVASNI,
a bölcsesség forrását felszívni,
És tudj majd SZENVEDNI is
– mert ez is az élethez tartozik-;
hogyha kell csendesen tűrni.
és tudj majd szívedből egy-egy fohászt
az ég felé küldeni.
VIGYÁZZ A MÁRA ÉS A HOLNAPOKRA!
TÉGY EZÉRT ÖRÖMMÉ MINDEN MÁT!
vadvirág
2010 január 2. | Szerző: kisiren
JANUÁR, elől jár…
Télhó, Boldogasszony hava, Fergeteg hava
Márai Sándor: Négy évszak
(részlet) A harangok elhallgattak, az ünneplők a nagy csöndben az ablakhoz álltak, nézték a havas éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre.
Mit is akarok még az élettől? – gondoltam, pezsgőspohárral kezemben. – Élni végtelenül, mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés? Nem akarok már végtelenül élni. Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet. Most már az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme?
| Kívánom, boldogul múljon, menjen végben. |
| Maradjon meg édes hazánk csendességben, |
| Folyjon ez esztendő kívánt békességben, |
| Hova lett a tarka szivárvány az égről? |
| Hova lett a tarka virág a mezőkről? |
| Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, |
| S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak? |
| Odavan mind! csak az emlékezet által |
| Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak. |
| Egyebet nem látni hónál és fellegnél; |
| Csorduljon sok jóval a sok jövő hónap, |
| Rossz nap elmaradjon, több legyen a jó nap, |
| A rossz úgy se jöjjön, ha ki tán hivatja, – |
Évkezdés
Reggel korán ébredtem, majd visszaaludtam, amit nem szeretek.Most is rémálmom volt. Álmomban a “nagy testvér” bekukkantott a levelezéseimbe, blogomba, képeimbe, mindenüvé, sőt még ” szeretet csomagban” egy-két kedves vírusvendéget is a nyakamra küldött.Hát mondhatom, megkönnyebbültem, hogy ez csak álom volt! Nincsenek ilyen gonosz emberi lények, remélem.
Aztán később már a régen látott, kedves napsugarak ébresztettek, mintha tavasz készülődne, úgy csiripeltek a verebek az ablak párkányán.
Gyorsan kitakarítottam, harcba szállva a porcicákkal, mert ilyenkor kevésbé tudnak elbújni előlem, majd elkészítettem az ebédet, ami erőlevesből, sajtos csirkecombból, sütőtökpüréből és túrókrémes málnából állt.Ebéd közben a sütőtökpüré színén , állagán jókat derültünk, de az íze isteni finom volt.A túrós málnáról nem is beszélve!
vadvirág
2010. Boldogasszony hava, 2. napja
Mi lett ezzel a géppel!? Tényleg megbolondult? Össze-vissza dobál mindent…
2010 január 1. | Szerző: kisiren
Jégen járó január
Új év, új év, új esztendô,
Hány csemetéd van? Tizenkettô.
Jégen járó január,
/Csanádi Imre/
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon az, utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.”(Márai Sándor)
Egy idő óta már sokkal többet megállok az utamon,
körülnézek,
megpihenek,
keresem az apró kis csodát,
ami lehet egy szó,
egy hang,
egy kép,
egy mosoly,
egy csillogó szempár
,bármi,
ami felvidít,
szebbé teszi a pillanatot,
erőt ad a további úthoz.
Ezért igyekszem a jövőben még többet megállni, még nyitottabb szemmel figyelni a természetet, a környezetet…
Már régóta így kezdem az újévet, hiszen a bécsi koncerttel indítok, melyből jól lehet töltekezni a rajthoz. Ez a muzsika nemcsak szívet, lelket ápol, felemel, hanem zenéjével, pompás látványával elvarázsolja az embert. Olyan, mintha ülnék az “aranyteremben”, és ott merülnék el a muzsika hangjában, gyönyörködnék a virágtengerben.De így is csodás…
vadvirág
2010 január 1. | Szerző: kisiren
2010.Boldogasszony hava, első napja
B.U.É.K.!
“Emberi melegség,
köszönts a világra!”
Új év, új harcok, új küzdelmek, új örömök, új remények…
“Megcélozni a legszebb álmot,
komolyan venni a világot,
mindig szeretni és remélni,
úgy érdemes a földön élni.”
Ez új esztendőben:
Jobb időt, mint tavaly volt,
Ez új esztendőben;
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
Jó termést és jó vásárt
Ez új esztendőben!”
Hát ő is elment…Kisétált az életünkből.Míg mással voltunk elfoglalva, helyére átballagott követője.Nincs mit tenni, az idő nagy úr felettünk.Se kezdete, se vége. Milyen felfoghatatlan ez az emberi agy számára. Van, de nincs.És mégis, hogy uralkodik felettünk!Nem tudjuk, mit tartogat számunkra.Titok.Nem árulja el senkinek.
Fennen hirdeti:
“Ember küzdj,
és bízva bízzál!”
/Madách Imre/
———————————————————
Újra becsukódott egy ajtó.
Fiókba került 2009 minden pillanata.
Nincs tovább!
Ha valamire emlékezni szeretnék,
ki kell nyitnom azt az ajtót,
meg kell keresnem az emlékek között azt a képet,
amire kíváncsi vagyok.
A poggyász ismét nehezebb lett...
vadvirág
2010 január 9. | Szerző: kisiren
Csodálatos világ…
Csodálatos világ, semmit sem hall, semmit sem lát.
Csodálatos világ elárulja mindig önmagát.
Hogy mi lesz a vége nem tudhatom.
Sötétben élek a fényről álmodom.
Honnan jöttem, hová megyek
Ha tudnám a választ elmondanám neked.
Nem tudom, hogy miért vagyok itt, nem tudom .
Csodálatos világ, semmit se hall semmit, se lát
Csodálatos világ elárulja mindig önmagát,
semmit se hall semmit se lát.
Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok.
A csodák helyett, csak egy mosolyt adhatok.
/Koncz Zsuzsa-dalszöveg-részlet/
Januári szivárvány
A természet ma is ragyogó tavaszias időjárással ajándékozott meg bennünket.Mintha nem is a tél közepén, hanem a tavasz elején járnánk .Valaki nagyon összekeverte a dolgokat, mert ahogy délelőtt készítettem a halleveshez az alapot, kitekintve az ablakon kisfalum szemközti hegyeire, látom, hogy gyönyörű szivárvány díszíti az égboltot.Tündökölt a tavaszias napsütésben.Ámulva figyeltem, ahogy egyre szélesedett, halványult, végül eltűnt.Ez történt 2010. január 9-én, 10 órakor.
Korábban négy éve láttam hasonló jelenséget, akkor is a délelőtti órákban, január 19-én.
Kiszámíthatatlan, különleges, de csodálatos a természet!
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X