2010 január 5. | Szerző: kisiren |
A hó alatt…
Ady Endre: A hatalmas tél
| A kis faluk így télen. |
| Szeretik egymást nagyon |
| S hófedeles házaikat |
| Ki-kitárják kevélyen. |
És mindent elárulnak
|
| A hó alatt a falvak: |
| A kis falusi erőt, |
| A sok mihaszna életet |
S a nagy téli hatalmat.
Téli emlékek
Kinézve az ablakon látom, hogy szállingózik egy-két hópihe. Nem esik, nem hull, csak egy pár jókedvű , fehér hópehely járja táncát. Neki csapódnak az ablaküvegnek vagy a falnak, ettől még jobban kacagnak, keringőznek , majd libbenve megkapaszkodnak a tuja ágain.Ott pompáznak, nevetgélnek, látszik, hogy jól érzik magukat.
Talán a testvéreiket várják? Azok ugyan most nem jönnek, még a felhődunna melegét élvezve szunyókálnak.
Nekem pedig előbújnak az élményeim…
Amikor kisgyerek voltam…Mennyire vártuk a délutánt, hogy a tanítás után mehessünk szánkózni.Micsoda ugratások, bukfencezések voltak! Bele a hóba! Hogy élveztük! Estig haza se mentünk.Aztán másnap folytattuk…
Később, a térdig érő hóban hányszor mentünk haza gyalog, mert a busz elromlott. Fel se vettük ezt akkor még.Sanyi bácsi ment elől, nagy lábával taposta a havat, a diákok meg utána libasorban. Közben mennyit nevettünk, észre sem vettük, már hazaérkeztünk…
Aztán valahol a verandán kinézve ott sorakoztak a téli reggelen a kapu előtt, vagy a lóistállónál az őzek, nyulak, fácánok, egyéb madarak…Mint a mesében, olyan idillikusak voltak ezek a csendes, puha, fehérhóba takarózott szombat, vasárnap reggelek, amikor csend költözött a tájra, béke és nyugalom…Ilyenkor szánkóztunk, síeltünk, csúszkáltunk is a szemközti tó jegén.
Még így tűnődöm, a játékos hópelyhek tovaszálltak, felhőanyóka összefogta a dunna száját, nem hullajt most többet. Kár! Milyen szépek voltak! Vacognak a vetések is, jó volna nekik is a meleg hótakaró. Erre még úgy látszik nekik is várniuk kell.
vadvirág
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: