2010 január 6. | Szerző: kisiren |

 Valakiben vagy valahol…

                   

 

“Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán virágban,
Lehet hogy könyvekben vagy könnyben
Alszik a szó.”

/Lesznai Anna /

Ilyen álmos, téli reggeleken nehezen ébred a reggel.Hiába csörög a vekker, még szunyókálni szeretne, ezért felhőtakarójába burkolózik, csak félszemmel les a világ felé, kicsit lustálkodva. A hegyek is elbújtak szürke ködsáljukba, szenderegnek kicsit. 

Aztán nyújtózik egy nagyot a reggel, ledobva dunnáját, amit nyomban kiszakított, ezért szép lassan hull belőle a fehér hópihe.A gyerekek nagy örömére.

Lassan a házak is nyitogatják szemüket, fel-felhúzzák redőnypilláikat, majd tétován  szétnéznek. Lassan felkel álmából a táj, csendesen lopakodik utána a délelőtt.

A hópihék nevetve járják táncukat, és nem értik, hogy a gyerekek kis kezére hullva miért lesz belőlük hókönnycsepp, míg társaik vidáman nevetgélnek a fákon, házakon, földön, örülve a létüknek.

vadvirág