2010 január 1. | Szerző: kisiren |
Jégen járó január
Új év, új év, új esztendô,
Hány csemetéd van? Tizenkettô.
Jégen járó január,
/Csanádi Imre/
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon az, utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.”(Márai Sándor)
Egy idő óta már sokkal többet megállok az utamon,
körülnézek,
megpihenek,
keresem az apró kis csodát,
ami lehet egy szó,
egy hang,
egy kép,
egy mosoly,
egy csillogó szempár
,bármi,
ami felvidít,
szebbé teszi a pillanatot,
erőt ad a további úthoz.
Ezért igyekszem a jövőben még többet megállni, még nyitottabb szemmel figyelni a természetet, a környezetet…
Már régóta így kezdem az újévet, hiszen a bécsi koncerttel indítok, melyből jól lehet töltekezni a rajthoz. Ez a muzsika nemcsak szívet, lelket ápol, felemel, hanem zenéjével, pompás látványával elvarázsolja az embert. Olyan, mintha ülnék az “aranyteremben”, és ott merülnék el a muzsika hangjában, gyönyörködnék a virágtengerben.De így is csodás…
vadvirág
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: