Készülődik a nyár
2011 augusztus 26. | Szerző: kisiren
Halkan,mezítláb, suhanó léptekkel érkezett. Könnyed, légies szoknyája végigsimította a kerteket, réteket, mely tele volt még virágokkal. Most legszebben az őszirózsák színeit festette meg rajta.
Kosarát teleszedte mézédes, érett gyümölcsökkel, majd szoknyája szélével letörölte a hajnal könnycseppjeit, és tovaosont…a nyárvégi reggel.
vadvirág
Kisasszony hava
2011 augusztus 24. | Szerző: kisiren
Megannyi furcsa érzés kavarog most bennem, miket kimondani is nehéz, leírni pedig képtelenség. Én mégis megpróbálom a lehetetlent. Tessék, íme:
Sok mindent elfelejtettél Szívem, bárcsak én sem emlékeznék már a közösen eltöltött percekre. Hogy mit jelentettél nekem? Te voltál a nyugalom, a béke, a szeretet, a biztonság, a nevetés, az örökkévalóság, a boldogság, a bizalom, egy új kezdet, a még valóra nem vált álom.
És én voltam a kéz, ami feléd nyúlt a bajban, támasz voltam, ha elestél, némán hallgattam mit mesél ajkad, csend voltam, ha arra kértél. Hittem, hogy nélkülem te is épp oly fél ember vagy, mint én nélküled. Mert nevettél, ha nevettem, mert sírtam, mikor sírtál, fogtam a kezed, hogy elaludj. Hát már erre sem emlékszel? Pedig te voltál új életem főszereplője, a csoda abban a mesében, amiről azt hittem, hogy az enyém. Láttam a szemedben mindent. Csak az igazságot nem. Egy csodálatos álarc mögé bújtattad hamis mosolyod, és én elhittem, hogy az te vagy. Bár tudom, ez a fejezet lezárult, titkon mégis várom, egyszer belépsz az ajtón, és minden folytatódik ott, ahol abbahagytuk. Már csak az álmaim adnak menedéket, de mire jó mindez, ha nekem az álmot is te jelented?
Olyan rossz, hogy már nem beszélünk, pedig annyi mindent mesélnék neked. Fáj a tudat, és nem megy a továbblépés sem, mert félek, megbotlok, és te már nem állsz mellettem, hogy megfogj, ha zuhannék a semmibe. Te voltál a minden, így most semmim sincsen. Nincs nyugalom, nincs béke, szeretet, biztonság, nevetés, boldogság, nincs bizalom, és az álmom sem teljesülhetett. Sosem kértem tőled semmit, csak hogy ne veszítselek el, s te megígérted, azt mondtad mellettem maradsz, és nem hagysz el soha. Hazudtál, becsaptál, kegyetlenül átvertél. bárcsak gyűlölnélek, de nem megy. Minden egyes nap csak még inkább hiányzol, és félek, ez örökre így marad. Üres lesz az életem, mert többé már nem vagy részese, mert nem akarsz részese lenni, mert még idő előtt távoztál. Megfosztottál az érzéstől, hogy fontos vagyok valakinek, annak a személynek, aki épp annyit jelent nekem, mint amennyit én neki. Végezetül pedig csupa igazság közzététele után, nyugalmat kérek, csendet hangod nélkül. Leld meg a boldogságot! Talán nekünk tényleg külön utakon kell járnunk, és csak remélni tudom, ez a két út egyszer, ha nem is holnap, de összeér, hogy átölelhesselek téged.
Szeretettel: a te „szíved”
Tudod.. Sokat gondolkodom rajtad.. Rajtunk.. Amik voltunk.. S fáj az, amivé lettünk.. Hogy ma már egymáshoz sem szólunk, s egymásra sem nézünk.. Ennek nem így kéne lennie. Hiszen én még most is szeretlek.. És te is.. Szeretsz, Nem?! És mégis.. Nem tudom, mit éreznék, ha megszólítanál, vagy egyszerűen csak összeakadna a tekintetünk.. Fájdalmat, vagy örömöt.. Azt hiszem inkább a kettő különös együttesét.. A fájdalom és az öröm elvegyülne a szívemben.. szétfeszítené az érzés a szívemet.. De vágyom arra a szóra, arra a tekintetre.. De nem merek lépni.. Tudod.. Néha úgy megérintenélek.. Csak egy röpke pillanatra.. Csak végigsimítanék a kezeden.. Egy pillanat lenne.. De nekem annyit jelentene.. De nem merek hozzád érni.. Félek, hogy akkor minden eddigi álmom rólunk összeomlana.. Hiszen, tudom, hogy nekünk már nincs jövőnk.. Hiába szeretsz, és hiába szeretlek.. Én már nem tudnék veled lenni úgy, hogy ne fájna.. Mégis érzem.. Kellesz nekem.. Azt hiszem, veled is így van ez.. Hiszen ami véget ért, az már sosem lesz ugyanolyan többé.. Ez olyan se veled, se nélküled dolog, azt hiszem.. Mert nem tudlak elfelejteni.. De azt, amit tettél azt nem tudnám megbocsátani.. Nem. Ez nem jó szó.. Már megbocsátottam. Csak nem tudnám figyelmen kívül hagyni.. Ezt te is tudod.. Ez az ok. Amiért ennyi volt.. Amiért vége van.. De nem akarok nélküled lenni tovább.. De veled sem.. Tudod milyen érzés ez?? Igen, azt hiszem tudod.. Amikor el akarsz zárkózni valaki elől, hogy ne fájjon neki sem és neked sem.. De közben ez a valaki az a személy, akire legjobban vágysz.. Akire a legnagyobb szükséged van.. Hát ez a sorsunk.. Külön, egymásért szenvedjünk.. Elfogadom, ha te is. S te elfogadod.. Hát így én is.. Szenvedjünk csendben, a világ ne is sejtse.
[Saját..:)]
2011 augusztus 21. | Szerző: kisiren
Mindennapi…
A magvető dicsérete, hogy elvetette, majd szorgos, fáradtságos, kitartó munkájával nevelte, ápolta, gondozta, no és a mindenható , a nagyságos természet hozzájárult, hogy az apró mag kikeljen, szárba szökkenjen,búzaszemektől gazdag kalászba fejlődjön, betakaríthassák, megőröljék, majd megsüljön belőle az új kenyér.
A boltokban kapható kenyerek között válogatunk, keressük azt az ízt, mely otthon az asztalra került, amit édesanyánk fáradtságos munkával dagasztott, kelesztett, kisütött, és párja nem volt hét határon.
Ennek a “régi” kenyérnek az ízét keressük, de sehol sincs párja.Elvitte magával, mert amit ő sütött, úgy csak ő tudta , senki más, és abban a kenyérben bele volt sütve a szíve,lelke.Meg azok a fényes, meleg kis cipók, lángosok, mind, mind ő emlékét őrzik.
Hányan mennek/tek el más országokba “új kenyeret” keresni, mert megszűnt a régi, nincs. De nélküle nem lehet élni.Aztán minden nap érzik, hogy az új kenyér nincs olyan finom, mint az otthoni volt. Vágyakoznak utána. Van, aki egy életen át.
Pedig mindenki naponta kéri, ki így, ki úgy, hogy csak a napi betevője legyen meg neki és a családjának, hiszen életünk fontos feltétele.
A földi kenyér mellett, a lelki kenyeret is…
vadvirág
Kisasszony hava
Készülődik a nyár
2011 augusztus 21. | Szerző: kisiren
A teraszon ülve, a kávé kortyolgatás közben figyelem ezeket az apró, tüneményes lényeket, ahogy róják a köröket, fejlesztik, tökéletesítik repülésbeli tudásukat.A gyengébbek, későbben kikeltek néha csak pihegnek, lihegnek, de csinálják, nem hagyják abba.Milyen kitartás, önfegyelem, akarat kell ehhez, no meg rengeteg gyakorlás!
Ha kicsit lankad a kedvük, kitartásuk, fecskeszülők máris rájuk parancsolnak: -Tovább, tovább! Nincs lazítás, gyakorolni kell!- Persze ez csak látszat szigor, a cél érdekében.
Most azok a “kisfecskék” jutnak róluk eszembe, akik ismerkednek az új iskolatáskájukkal, ki-bepakolnak, élvezik a könyvek friss illatát, és várják a csodát, a titkok megfejtését… Nekik is szükségük van ezekben a napokban sok-sok biztatásra, buzdításra, hogy bátran, örömmel lépjenek be a csodák birodalmába, ahol rengeteg érdekes, izgalmas dolog vár rájuk…
Hiszen hamarosan ők is berepülnek új fészkükbe, az iskolákba, melyet oly hamar megismernek, belaknak…
vadvirág
Kisasszony hava
Készülődik a nyár
2011 augusztus 19. | Szerző: kisiren
A mai nap is nyárias kedvében ébredt, pedig csöndben, halkan készülődik a testvérei után. Már a reggel szellős, nyárias ruhájában , még mezítláb lépdelt a harmatos füvön át a kertben.
Jó ilyenkor gyönyörködni a maradék nyíló virágban. Nem sejtik még, hogy lassan, lassan közeleg számukra is a visszavonhatatlan döntés. De addig azonban erőlködnek, a nyár utolsó forró leheletének igyekeznek ellenállni.A reggelek iskolaszagúak lettek, de a nappal még forró kemencéjében süti az új lisztből az új kenyeret,érleli a kertek gyümölcseit.
A friss ebédhez kínálja ma is magát a mézédes szilva, a sokszemű, mosolygó szeder, megérett körte.Nem hagyom ki egyiket se, nehogy megsértsem őket, belőlük készítem a finom gyümölcslevest. Hozzá vörösboros nyúlpaprikást készítek, nokedlivel.Az utóbbi időben újra követem az otthon látott jó példát, hogy a hazai ízeknek nincs sehol párjuk, semmi nem vetekszik velük,így a házi galuskát is többre becsülöm a tojást hírből sem látott bolti tésztánál.
Amíg főzőcskézek, sok mindenen tűnődöm.Hogy a főzés is egy csodás művészet, csak nem tartós, hiszen a mesterművet elfogyasztjuk, igaz, hogy készítés közben, no meg a tálaláskor az érzékeinkkel élvezhetjük színüket, illatukat, ízüket, állagát, ami nagyon jó hatással van lelkünk világára, hiszen a befektetett energiát sokszorosan visszakapjuk, figyelembe véve itt is a mértékletességet.
Aztán a reggeli iskolaszag is több mindent eszembe juttat.Például, hogy milyen jól döntöttek az okosok, hogy a napi testnevelésóra bevezetésekor figyeltek arra, hogy a délelőtti órák aránya megmaradjon a pedagógiai elveknek megfelelően,mert azt hiszem emlékszik még mindenki arra, amikor meghajtottak bennünket tornaórán, mint a singer varrógépet, utána esetleg írás óra következett, bizony remegő kezekkel írtunk, nem mindig sikerült legszebben az a szépírás.A figyelemről nem is beszélve, hiszen mindenki leeresztve ült, mint egy kipukkadt lufi.
Ha jól belegondolok, eddig is volt erre lehetőség , példa, hogy naponta mozogjanak a gyerekek, csak odafigyelés, jó szervezés, no meg lelkes, mozgást szerető pedagógusok kellettek hozzá.
Aztán jó elképzelés az idegennyelvek minél előbbi megismertetése, fejlesztése. Okos, tehetős szülők eddig is tudták, azért járatták gyereküket különórákra.Erre való az iskola, hogy ott készítsék fel őket. Csak hát…Mint mindennek az alapja a jól felkészült tanár. Ha ez hiánycikk, jó eredmény még sokáig nem várható.Mért nem veszik ezt már évtizedek óta észre az illetékesek? Más a vágy, és más a valóság.
Aztán így nyári szünet végén csakúgy röpködnek a számok, melyik tankönyvcsalád , mennyibe kerül. Mennyi kivágott fa, sok-sok költséges munka, míg a nyomdából kijött szép, használható könyvek, munkafüzetek a táskába kerülnek, okosodhatunk, tanulhatunk belőle.
Pedig…de sok lehetőség volna már a drága számítógépparkok hasznosítására az egyes tanórákon, ha…Ha hatásosan használnánk azokat, ahol lehet beiktatva az órai tanulásba, megmutatni hasznát, előnyét.
Legyen szépírás, vagy dobjuk ki az oktatásból, mint a tengeren túl már több helyen is? Melyik a jó megoldás?Vagy tanítsunk folyóírást, de időt, hangsúlyokat helyezzünk át, és a felszabaduló helyet töltsük ki a gépírás alapozásával, ismertetésével, begyakorlásával, hiszen erre előbb vagy utóbb, de mindenkinek szüksége lesz a számítógép használata közben?
Aztán, hogy a gyakorlatoknak milyen nagy szerepe van .A szakmunkásoktól az egyetemet végzettekig.Előrelátás,szervezés, hatékonyság,…kulcsszavak.
Még mennyit lehetne szólni a gyerekek fejlesztéséről, hiszen nincs olyan gyerek, aki valamiből ne lenne jó, amit érdemes továbbfejleszteni, ha időben észre vettük, odafigyeltünk rá.De sok mindent meghatározna a későbbiekben ennek korai elkezdése…
Azt hiszem, hogy mindig is azok a pedagógusok tudtak előre mutató, jó döntéseket hozni, akik nemcsak hátra , hanem mindenek előtt előre tekintettek, széles látókörrel rendelkeztek, mint az élet más területein is. Csak ők a jövő jó kovácsai….
vadvirág
2011., Kisasszony hava, 19. napja
Készülődik a nyár
2011 augusztus 16. | Szerző: kisiren
kéményre szállva körbetekint,
morcos szél már a földeket rója,
holnaptól újra ősz lesz megint.
Mentovics Éva
Nézem, ahogy elsiklik fölöttem, szárnyait teljesen széttárja, lábai szigorúan egymás mellett párhuzamosan kifeszítve, majd a fészekéhez közeledve fékez, ahogy lábait behajlítja, szárnyaival besegítve, lassan leszáll.
A legtöbb fészek már üresen tátong. Lakói valamelyik szántóföldön, vagy vizes területen keresi a finom csemegéket.Még itt vannak, de már egyre bánatosabban, búsabban tekintgetnek a távoli messzeség felé, kémlelik az utat. Látni rajtuk, hogy nyugtalanok, már nem találják a helyüket.
Az ösztönük súgja, hogy várja őket a melegebb vidék, a téli táplálék.De addig még a napokat nagyon jól ki kell használni, no meg a késői, gyengébb fiókákat ösztönözni, felkészíteni, hogy bírják majd a hosszú, fáradtságos utazást.Ilyenkor már hívja, üzen nekik az a másik, távoli ország, ahol a telet töltik.
Csak ne volna ennyire nehéz nekik az elválás otthonuktól! Hiszen ez a szülőhazájuk. Sokszor gondolnak majd rá szeretettel!A szülőföld is visszavárja őket.
Amíg nézem a repülésük tudományát, eszembe jut a nyelvünk, ahogy játszik a szavakkal. A gyöki beszéd, “köl”, aztán költ, költés, költöző. És a megfejthetetlen titkuk.
A gyerekek milyen szívesen játszanak el a gondolattal, ősz táján, milyen jó volna velük repülni! …Iskola helyett.
vadvirág
2011., Kisasszony hava, 16. napja
2011 augusztus 14. | Szerző: kisiren
Amikor a sötétséget felváltja a napfény,
az éjszaka elbúcsúzik,
átadja helyét a nappalnak…
Az est becsuk s egy fényes kéz kinyit,
mikor a nap felhőtlen égre hág.
Becézem kelyhed érző bolyhait,
s tűnődve kérdem: Lélek vagy, virág?
Áprily Lajos
vadvirág
Kisasszony hava, 14. napja
2011 augusztus 13. | Szerző: kisiren
Amikor a világ nyugovóra tér…
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!
Várnai Zseni
vadvirág
Kisasszony napja, 13. napja
2011 augusztus 7. | Szerző: kisiren
Reggeli edzés
A párás, borús, meleg szinte csábítja a fecskéket vadászatra, hiszen ilyenkor a levegő tele van számukra finom csemegével, ahogy vitorláznak köröttem, siklanak a levegőben, közben kapkodják szájukkal a finomabbnál finomabb reggeli falatkákat.
Ez már az ifjú nemzedék. Fecskeszülők kiparancsolták őket, hiszen erősödniük kell, edzeni, hogy a hosszú úton bírják a nehézségeket.
Köröket írva siklanak a levegőben, bátran, biztosan uralják már a kiképző terepet.Remek a hangulat, vidáman csicserékelnek, huncutkodnak egymással, velem.
Csak a hűséges, kis barátaimat hiányolom. Ők nem jöttek vissza tavasszal, nem ficserékeltek e nyáron már a fürdőablakban.
vadvirág
2011. Kisasszony hava, 7. napja
Készülődik a nyár
2011 augusztus 26. | Szerző: kisiren
Pillangó
Ahogy az ablak mellett vasalok, kitekintek a kiskert virágaira, gyönyörködöm a rájuk szálló pillangókban, miként kecsesen táncolnak körülöttük, majd meg-megállnak, leszállnak a rózsákra megpihenni, aztán folytatják tovább, lejtik táncukat nagy-nagy élvezettel.
Színes, ragyogó szárnyaik tündökölnek a nyári napsütésben, pompásan csillognak. Finom mozgásukkal mindig a balett táncosok, tornász lányok jutnak róluk az eszembe.Általában párban repülnek, összehangolva, talán valami zenére, amit csak ők hallanak? Ki tudja.Az biztos, hogy elbűvölően mozognak: könnyedén, játékoson.
Milyen csúnya állatból fejlődnek ki, változnak csodaszép lepkévé. Hát ez is a természet nagy bravúrja.
Vajon ösztönösen megéreznek ilyenkor nyár vége felé valamit, vagy tudják eljövendő sorsukat? Ki tudja. De , hogy szebb, színesebb, érdekesebb velük együtt a világ, az biztos.
És én csak csodálom őket tovább, megunhatatlanul…
vadvirág
Kisasszony hava
Oldal ajánlása emailben
X