Elaludni készül a nyár…
2011 szeptember 4. | Szerző: kisiren
Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?
És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve,
Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér?
S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakúlt időkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!
S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simúlt s bús kezeidet nyalta?
Tóth Árpád
Baktat, ballag, de néha nagyon is vágtat az a szekér, roskadozva az évek terhe alatt, mely egyet ellop, a maradék pedig fogy, fogyogat.Néha megpihenhetne az a bandukoló szekér, kicsit szusszanni, nyújtózkodni egy jó nagyot, de az csak megy, mendegél , nincs tekintettel senkire, semmire.
vadvirág
Sz. Mihály hava, 4. napja
Az életet én megtanultam
2011 szeptember 4. | Szerző: kisiren
…Hát légy te s könnyű,
könnyű, örökre játszó,
látó, de messze-látszó,
tarkán lobogva száz szó
selymével mint a zászló,
vagy szappanbuborék fenn,
szelek között, az égben,
Kosztolányi Dezső
vadvirág
Sz. Mihály hava, 4. napja
Elaludni készül a nyár…
2011 szeptember 2. | Szerző: kisiren
A mécsvirág kinyílik
s a húnyó láthatárnak
könyörg a napraforgó:
a tücskök már riszálnak,
odvában dong a dongó
s álmos kedvét a bársony
estében égre írta
egy röppenő pacsirta;
s ott messzebb, kint a réten,
a permeteg sötétben
borzong a félreugró
nyulak nyomán a fűszál,
a nyír ezüstös ingben
immár avarban kószál,
s holnap vidékeinken
újból a sárga ősz jár.
Radnóti Miklós
vadvirág
Őszelő, 2. napja
Készülődik a nyár
2011 szeptember 1. | Szerző: kisiren
SZEPTEMBER
Szent Mihály hava- Őszelő- Földanya hava
Őszelő
Fázik a Küküllő,
lúdbőrös a háta,
már csak a nap jár el
fürödni a gátra.
Lenn a gát alatt csak
vadrécék, vadludak.
Ők is búcsúzóban:
tiszteletkört úsznak.
Ékelődnek aztán
föl az őszi égre,
belevesznek lassan
a kék messziségbe.
Reggelenként apró
ködfióka s pára
kapaszkodik föl a
partmenti fűzfákra.
Ágaskodik a szél:
leveleket olvas.
Fönn a hegyek között
felbődül a szarvas.
Kányádi Sándor
az ősz bogár szomorú pri-pri dala szól már.
A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen:
elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár!
Gárdonyi Géza
Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég
fülébe súg, elég volt már, elég,
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet a vég.
Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.
Kosztolányi Dezső
Elálmélkodni megszokottakon:
az andezitre plántált ősi váron,
virágokon, felhőkön, patakon,
az azúrban kerengő vadmadáron,
Áprily Lajos
Bújócskázik ma a nap velünk, hol elbújik, mint aki elvégezte dolgát és már nyúlcipőt húzott, eltűnt, hol meg előbújik, olyankor fülig érő szájjal nevet ránk, meglobogtatja maradék tűzszoknyájának foszlányait, éreztetvén, hogy:- Itt vagyok, élvezzétek melegemet!
Aztán leül a padra megpihenni, mert már gyakrabban mutatkoznak nála a fáradtság jelei. Hiába, öregszik ő is. Ezen eltűnődik, kicsit a hangulata is szomorkásabb lesz, már nincs kedve annyit nevetni, de örül még, hogy köztünk lehet egy ideig.Vissza-visszatekint az elmúlt időkre, olyankor gyerekek kacaját hallja, látja maga előtt az emberek mosolyát, ahogy örültek neki, és ez jóérzéssel tölti el.
Őszülő bátyja még éppen csak bekukkantott, de azért az éjszakákat már ő uralja .
Szeretem ezt az elfogadható meleget, amikor ismét élvezhető kinn is, benn is a hőmérséklet, lehet szilvalekvárt főzőcskézni, süteményt sütögetni. Élvezem , ahogy a szilvaillat keveredik a kókuszéval, és egyéb édeskés illattal.
Ilyenkor magam előtt látom az otthoni , vidám szilvalekvárfőzéseket, mely szeptember elejének egy nagyon kedves eseménye volt felénk.Valahogy hajdanán nagyon tudták az egyszerű emberek, hogyan kell jó közösségeket kialakítani, formálni, így az élet is mennyivel elviselhetőbb, színesebb volt, mint napjainkban.
Hogy aztán közben megszólalt a csengő, iskolába mentünk?! Ennek is megvolt a maga sok-sok apró öröme, mert nevelőink gondoskodtak róla, hogy ilyen-olyan szakkörökkel visszacsábítsanak bennünket délutánonként, mi pedig örömmel mentünk.
vadvirág
2011. Szent Mihály hava, első napja
Elaludni készül a nyár…
2011 augusztus 31. | Szerző: kisiren
Aranyló napsugarai még édesítik, érlelik a gyümölcsöket, felszárítják a hajnal könnycseppjeit az őszirózsákról, de este már korábban tér nyugovóra, reggel pedig később, álmosabban ébredezik.Hűvösödnek az éjjelek.
A csengő is hegyezi fülét, mikor szólalhat már meg hosszú pihenéséből, jelezve, hogy vége a vakációnak.
A nagy bőröndöt elővette, leporolta, de még nincs kedve belepakolni, fiókokat ürítgetni, bár tudja, hogy mennie kell, hosszú út áll előtte.De addig még sütkérezik, élvezi az emberek szeretetét…
vadvirág
Kisasszony hava, 31. napja
2011 augusztus 29. | Szerző: kisiren
De nehéz az iskolatáska
Hát még, ha a belevalókat is megvették a szülők, és a családi költségvetést igencsak leapasztotta. Akkor nehéz igazán! Az árak pörögnek, mint mindennek fölfelé, ezerféle követelmény, ami néha kicsit túlzásba is megy, no és a divat a tartalom árát mind meghatározza.
Kezdődik az iskola
2011 augusztus 29. | Szerző: kisiren
A mi Ákosunk két lába
nem lép ám a pocsolyába
iskolás lett mostanába’
siet hát az oskolába
Erre vágyott kiskorába’
járni már az iskolába
arra gondolt egyre-másra
hogy szert tegyen tudásra
hová viszi a nagy táska
hát persze az iskolába
iskolás a baktatása
Új cipőbe bújt a lába
avval nem rúghat labdába
igen nagy az izgulás ma
gyors a percek iszkolása
Még egy pillantás anyára
a tudásnak nagy az ára
kicsöngetnek nemsokára
ennyi elég is volt mára
Fecske Csaba
vadvirág
Kisasszony hava
2011 augusztus 29. | Szerző: kisiren
Ami fontos,
azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra,
egy pillanatra sem szabad elengedni.
Egy napon valóság lesz.
Popper Péter
vadvirág
Iskola, iskola…
2011 augusztus 28. | Szerző: kisiren
Hány perc legyen egy tanítási óra?
Ha jól belegondolunk, igazán ez csak a legkisebbeket, az első osztályos gyerekeket érinti, hiszen ők azok, akiknek átmenetet kell biztosítani az óvodából az iskolába,úgy, hogy az a lehető legkisebb zökkenővel járjon.
E téma örök vita volt, most is az, hiszen ha meggondoljuk, hozzáértő véleményt csak sok éve első osztályban tanító pedagógusok tudnak mondani,viszont, mint a többi vitatott kérdésben, ebben sincs egység.
Az elsős tanítónak volt/van annyi tapasztalata, szabadsága, hogy eddig is azt csinálta, húsz perc után, vagy amikor szükségesnek ítélte meg, pihentető perceket iktatott be, ami felfrissítette, megmozgatta a kis tanulókat, majd újult erővel folytatták “munkájukat”.Azért idézőjelben a munka, mert heteken keresztül mindent játékosan csinálnak / persze később is/, amit a kisgyerekek nagyon élveznek.
A tanórákat pedig egyáltalán nem kell szigorúan tartani ebben az időben, mert gyakran húsz perc eltelte után kimennek a szabadba játszani, majd akkor folytatják a tanulást, amikor már kellően felfrissültek.Ezek a feladatok rajzos,színezős, bábos, mesélős,dramatikus, kiszámolós,kitalálós, vagyis ezerféle formában történnek.
A kezdeti időben sok mindent szabad, megengedett,másként csinálnak, éppen a gyerekek érdekében, figyelembe véve, hogy nem rég még így tették az óvodában is.Szóval sok minden ismétlődik, folytatódik az életükben, nem egyik napról a másikra lesznek iskolások.
Később aztán úgy belejönnek a dolgokba, hogy már gyakran ők nem akarják abbahagyni.A többi alsós évfolyamon, amikor már elmerülnek egy-egy irodalmi műben, matematikai problémában, nem szerencsés megszakítani a folyamatot, mert a felnőtt is tudja, hogy kizökkenve sokkal nehezebb folytatni egy téma feldolgozását.
Persze a tanórák úgy épülnek fel, hogy az óra első blokkjának kezdő perceit a tanító játékkal kezdi, lehetőleg mozgással egybe kötve, hogy egy teljesen más jellegű óra után kellően felkeltse tanítványai érdeklődését tantárgya iránt, aztán ha azt elérte az átvezetést, jön az ismétlés, számonkérés sok-sok érdekes feladaton keresztül.
A tanóra második blokkja az új ismeret feldolgozása, kellő motivációval, játékosan, érdekesen, színesen.A kisgyerekek kíváncsiak, érdeklődőek, szívesen végzik munkájukat, majd a harmadik blokkban a tanultakat gyakorolják változatos formákban.De minden blokkban rengeteg lehetőség adódik számukra, hogy mozogjanak, játszanak, vagyis ne unatkozzanak.
Így aztán a harmincperces óráknak talán csak az elsősök életében lehet szerepe, de ott is csak szeptember, október hónapokban, amíg a kisgyerek beszoktatása történik az iskolai életbe.
Valahogy az egész iskolai életben, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a rugalmasságra, jobban kellene alkalmazkodni a feladatokhoz, oldani bizonyos merevségeket, előre, jövőbe tekintve, kihasználni a technika lehetőségeit, a tudás , a tanulásfejlesztés,az oktatás érdekében.
Hogy a tanulók fizikailag bírják a feladatokat, a testnevelésórák okos kihasználására volt/van nagy szükség.Megszerettetni a gyerekekkel a mozgást, sportot, hogy élvezettel játsszon, kikapcsolódjon, felfrissüljön, lehetőleg egy- egy szakosztályba tömörülve, hogy tanórán kívül is legyen szívesen, jó csapatjátékos, természetesen ingyen, nem fizetve a mozgás lehetőségéért .
vadvirág
Kisasszony hava
2011 szeptember 11. | Szerző: kisiren
Tűnődöm…
Mért van az, hogy amikor cseppet sem számít rá az ember, akkor éri baleset, mely nem csak testileg töri össze, hanem legalább annyira lélekben is? Persze , ha úgy nézem, még szerencsés is vagyok, mert végződhetett volna sokkal rosszabbul is.
Azt mondják, minden rosszban van valami jó. Én nem így tapasztaltam…
vadvirág
2011.,szeptember 11.
Oldal ajánlása emailben
X