2011 október 2. | Szerző: kisiren
Megfontolandó szavak az öregedésről*
Egy
nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.
Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy öreg lennék.
Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam
neki,hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd
később válaszolok neki.
Végül is úgy döntöttem, hogy az öregedés egy ajándék.
Tulajdonképpen
életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna
lenni. . Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a
táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek
azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki,
mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.
Sosem
cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én
csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért.
Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé
kritikus
magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le
magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az
ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi
szükség nincs, de jól néz ki.
Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.
Annyiszor
megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még
megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?
Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén…..és meg is teszem.
Sétálok
a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a
testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik,
és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó
pillantásokkal.Ők is lesznek öregek.
Tudom, persze, azt is,
hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az
életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát igen,
életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg,
amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved,
vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és
megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett,
érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.
Én
nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek,
hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan
vannak,
akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.
Ahogy
múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet
kell törődni azzal, mit gondolnak mások. . .Én nem teszek fel magamnak
se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen
igazam.
Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom,
hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé
váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem
olyanra az időmet, mint, hogy mi
lett volna ha… vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.
Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat kor- és kórtársaimnak.
És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya.
Eddig 4 komment érkezett
(
)
-
1. MissMigrans
2011. 09. 19. 17:32Én is így szeretnék megöregedni… 🙂
-
2. Polla
2011. 09. 20. 21:26Elhiszem.
Én is:)
Csak
ahogy telnek az évek kezdem meglátni az öregedés sötét oldalát is. Nem
az elveszett szépség, egye kánya! De az elveszett egészség. Az
elvesztett barátok, az elhunyt családtagok és az, hogy egyre kevesebben
vannak azok. akikkel együtt nőttem fel…pedig hát hol vagyok még én az
öregségtől. -
3. Gwen
2011. 09. 22. 19:43Szép gondolatok! 🙂
-
4. Judit
2011. 09. 24. 12:44Jó
lenne, de nehéz. A legrosszabb, hogy nem tudom, hogy a hormonjaim miatt
gondolok hülyeségeket, vagy csak úgy saját magamtól. 🙂 De én ettől a
letisztult gondolkodástól még nagyon nagyon messze vagyok.
Őszbe csavarodott a természet feje…
2011 október 1. | Szerző: kisiren
Október
Magvető hava, Őszhó
Radnóti Miklós: Október
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
Csendesen érkezett, szinte lábujjhegyen lépegetett a harmatos füvön, aztán leült a padra, testvére mellé, hogy kipihenje az utazás fáradalmait.
Hosszasan beszélgettek. Szeptember elmesélte legkedvesebb élményeit, majd lassan elköszöntek, búcsút intve egymásnak.
Körülnézett. Mindenütt szomorú, búslakodó virágokat látott. Sajnálta őket.Aztán felébredt álmából a nap is, nyújtózott egy jó nagyot, majd befűtött a kályhába.- Jól esik még ez a nyárias meleg! – gondolta, majd elsietett a szüretelők után.
Ő pedig kedvesen bekopogtatott a házak ajtaján, ablakán, tudatva, hogy megérkezett az új vendég, Október.
vadvirág
2011., Magvető hava, első napja
Elaludni készül a nyár…
2011 szeptember 30. | Szerző: kisiren
Jó volt vele találkozni, ahogy mosolygott, nevetett ránk, mindig vidáman köszöntött be reggel az ablakon.Nagyon kedves vendég távozott most személyében. Igazán hiányozni fog! Sokáig emlegetjük majd melegségéért, szépségéért, kedvességéért.
Megajándékozott bennünket szeretetével, simogatott, cirógatott mindent, mindenkit.Ma még vidáman hintázott a gyerekekkel, segített a szüretelőknek, anyókák, apókák barázdáit lesimította, kedves szóval búcsúzott el tőlük.
Aztán reggelre már csak a lábnyoma marad utána…Mert ő volt a varázslatos Szeptember.
vadvirág
2011. Őszelő utolsó napja
Itt van az ősz, itt van újra…
2011 szeptember 30. | Szerző: kisiren
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Petőfi Sándor: Szeptember végén
vadvirág
2011., sz. Mihály hava, 30. napja
Itt van az ősz, itt van újra…
2011 szeptember 24. | Szerző: kisiren
Ma találkoztam vele. Lefelé sétált az erdő felől, keresztül a szőlőkön, réteken.Jó hangulatban volt, kicsit vidáman fütyörészett, majd amikor hozzám ért, megemelte kalapját, rám mosolygott, kedvesen köszönt, aztán tovább sétált.
Hóna alatt vitte a felszerelését. A szőlőhegyen megállt. Elővette a festékeket, ecsetet, és elkezdte próbálgatni a színeket. Itt-ott már húzott egy-egy vonást az ecsettel, aztán inkább abbahagyta, leült szemlélődni.
Figyelte a tájfutó gyerekeket,felnőtteket,így kell ezt csinálni -gondolta-, együtt szülő, gyerek, tanár, ez az igazi játék, sport, ahol nem igazán az eredmény a legfontosabb, hanem a szabad játék, mozgás , ami sokáig kellemes élmény marad számukra, kicsit szurkolt is nekik, majd a szüretelők kötötték le figyelmét.Aztán gondolt egyet, eltűnt a tengerszem sziklái között.
Úgy hírlik, még dolga van, addig megkérte a nyárt, maradjon továbbra is köztünk.Ő pedig szívesen teszi…Így fölfelé kaptatva a túraúton, egyre jobban érezni jelenlétét, de nem baj, süssön, simogasson még sokáig.
vadvirág
2011,Sz, Mihály hava, 24. napja
Érik a szőlő, hajlik a vessző…
2011 szeptember 19. | Szerző: kisiren
Leseperte az éjszakát a völgyekbe,
és megintette az órát,
hogy jó lesz csendesebben viselkedni…
Fekete István
Nyárutó, őszelő
Lassan ébred. Már nem hajtja a nyári tűz heve. Komótosan kel ,elbúcsúzik az éjjeltől, a csillagoktól, majd óvatosan, finoman nyitogatja szemét.
Álmosan kibújik az égi takaró alól,ráérő léptekkel elindul a patak felé, ott megmosakszik, kicsit frissebb lesz, aztán a réteken átsuhanva reggeli simogatást kapnak tőle a hervadó virágok. Felébreszti az erdő, mező lakóit, mosolyogva integet nekik, aztán helyet foglal a padon. Sütkérezik, nagyokat szippantva az érett gyümölcsök finom illatából.
Még nincs kedvére elmenni. Csodálkoznak is az emberek, amikor a hőmérőre tekintenek. Ilyen meleg kellene még sokáig!- gondolják, és maradásra biztatják.Szeretik őt az emberek, ezért kedveskednek neki, hogy jól érezze magát még köztünk, ne siessen távozni.
Jól megférnek így együtt, egymás mellett a nyárutó és az őszelő.
vadvirág
Sz. Mihály hava, 19. napja
2011 szeptember 18. | Szerző: kisiren
Akiért a harang szól…
A vasárnapi istentiszteletre sietnek az emberek.Elfoglalják helyüket a templomban, majd várnak az istentisztelet kezdésére. Már tíz óra múlt. Valahol hátul, valamelyik szektorban kis mozgolódás van, majd mentő szirénája hallatszik. Aztán ismét megszólal a nagy harang. Méltósággal veri a bimmbammot.Valakinek a lelkéért szól. Most kíséri át a túlpartra.
A gyülekezet türelmesen vár, majd megjelenik a lelkipásztor, aki bejelenti a halálesetet. Megdöbbentő. Elment a templomba meghalni.Szíve itt dobbant utoljára. Hívta a harang hangja. Utoljára.
Egy pillanat csak. Mint a tegnapi hír, mely szerint elesett a kerékpárral, meghalt.Friss élménye jut eszébe.Szerencsés, hogy csak összetörte magát, de túlélte, hiszen akár ő is járhatott volna úgy.
Csak egy pillanat töredéke az egész.
vadvirág
Sz. Mihály hava, 18. napja
Érik a szőlő, hajlik a vessző…
2011 szeptember 14. | Szerző: kisiren
Ahogy perzseli az őszi nyár a fürtöket, olyan, mintha felforrósították volna őket.Szinte főnek a szemek, és bennük a lé.Messze szálló illatukkal messziről idecsalogatják a darazsak népes fajtáját, no meg az embereket is.Finom, mézédes illatuk, zamatuk igazán pompás.
Hajdani szüreteket juttat eszembe. Legkedvesebbek a gyerekkori élmények, amikor még nem nekem kellett sütni, üstben főzni a finom ételeket, fogadni a segítőkezek gazdáit.A hangulatot szerettem, különösen amíg nem kellett napszámosokat fogadni, meg a szüreti mulatságok is egy életre szóló élményeket jelentettek. Csak a késői lefekvést, és a hajnali előkészületeket nem szerettem.
A korai szüretelésekkor ilyen hőség várt ránk a sorok között, sokszor friss vízzel locsoltuk, hűsítettük magunkat, de a késői borszőlő szedésekor már inkább vacogtunk a hidegtől.
Szeretem ezt az időszakot, amikor a nyár még itt felejti magát, kicsit eldiskurál testvérével, az ősszel. Reggel, este, éjjel már az ősz uralkodik, de nappal még a nyár tombol.
A darazsak zümmögő kórusát hallgatva, a bólogató őszirózsákban gyönyörködve,még sokáig diskurálhatnának együtt. Csak egy kis lemosó esőre is gondolhatnának…
Egész nap iskola, vagy egésznapos /iskolaotthonos/ iskola?
Alsó tagozatban, a kicsi gyerekeknek nem teher az egésznapos tanulás, ha az kellően előkészített, nagyon jól szervezett.Sok minden beleférne (sport, zene, tánc, báb,nyelv,…), ami színesebbé tenné az iskolai életüket, megspórolnának egy csomó felesleges rohangálást, ami gyakran a tanulásuk, eredményük rovására megy, nem beszélve a szülők pénztárcájának kíméléséről sem!
Felső tagozatban ez a forma már nem élhet, de a tanulószobás megoldás sok-sok család válláról levenné a terhet, mert nagyobb gyerekek felügyelet alatt, szervezetten tölthetnék el szabadidejük egy részét (különböző, érdekes, hasznos szakkörökben, sporttal), a tanulásban pedig segítséget kapnának, ami megkönnyítené számukra a felkészülést. Lelkes tanárok nagyon jó eredményeket értek el e téren korábban is, sok szülő hálás volt munkájukért.
Így talán kevesebb gyerek töltené délutáni idejét plázákban, a televízió vagy a számítógép előtt ülve.
vadvirág
2011 szeptember 12. | Szerző: kisiren
http://s12.images.www.tvn.hu/2011/09/11/23/31/www.tvn.hu_ca0e86 6c8b746b8eb914dd807ab18755.gif
Elaludni készül a nyár…
2011 október 6. | Szerző: kisiren
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.
Arany János
Leült a padra, kicsit megpihen. Közben szemlélődik. Mióta megérkezett, ismerkedik a tájjal. Pár napja még e padon Szeptember ücsörgött, elmerengve az elmúlt időkön. Azóta az időszekere már őt is messzire repítette, nem maradt más utána , csak az emléke.
De Október még vár. Hagyja, hogy a nyár utolsó leheletéig élvezze az emberek szeretetét. Közben egyre gyakrabban teregeti ránk szürke fátyolát, melyet már kicsomagolt bőröndjéből.Reggelente fúj egy kis párát a völgyekbe, de egyébként hagyja a napsugár zavartalan játékát élvezni.
Néha egy-egy sárga levél már a fejére esik, jelezve, ha nagyot fújna a levegőbe, bizony beterítene mindent az elszáradt levelekkel. De még vár.Még ő is megcsodálja az itt-ott nyíló virágokat, aztán arra gondol: -Milyen jó, hogy nem ismeritek előre sorsotokat!Élvezzétek még a langyos , simogató napsugarakat!
Akárcsak e pici harsonás, aki talán egy csíz? Nem tudni, mert úgy elbújik a lombok között, csak éles hangján fuvolázza a szépséges dallamokat. Talán ő így búcsúzik a nyártól.
Aztán arra gondol, hogy valamikor e napon mennyi ártatlan hős vére áztatta e földet, kiknek bűne az volt, hogy szerették hazájukat.
vadvirág
Őszhó,6. napja
Oldal ajánlása emailben
X