vadvirag
Minden, ami fontos,érdekes a számomra...

2011 augusztus 6. | Szerző:

AUGUSZTUS

Nyárutó-Kisasszony hava

Lassan ballagnak Nyárutó napjai. Még általában jókedvűek, mosolygósak, sokszor fülig ér a szájuk, de valaki már elkezdte kurtítani, harapdálni őket, jelezve: Múlóban a nyár!

A gólyák is gyakran kiállnak fészkük szélére, mintha kémlelnék a messzi utat, ahol nemsokára elrepülnek egy messzi, távoli országba.A fiatalok nehezen értik meg, miért kell nekik itt hagyni szülőhazájukat, de nincs mit tenniük, menni kell az idősebb, tapasztaltabb szülők után.

vadvirág

 Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.

Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.

Mindenkinek jusson bőven
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér!
Kányádi Sándor

 Nyárutó

      Langyos a Küküllő;
      vize mint a vászon,
      egy nagy szövőszéken
      fordul át a gáton.

      lenn a gát alatt az
      ezüst zubogóban
      fürdik az arany nap,
      most van lenyugvóban.

      S még lennebb növekvő
      árnyukkal a fűzfák
      a lassuló folyót
      át meg átalússzák.

      Ott egy kislegény is
      prüszkölő lovával --
      úsztat a Küküllőn
      ő is át meg átal.

      Maradna még a nap,
      de nőnek az árnyak;
      kár, hogy nemsokára
      vége lesz a nyárnak.

Kányádi Sándor

vadvirág                                                 
2011-08-06

Ilyen az élet

2011 július 25. | Szerző:

  Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Várnai Zseni


A parton állva, kicsit bizonytalanul, nézem a folyót, mely itt mindent tisztára mos, amott hordalékát rakja le.Egyik pillanatban szelíd , a másikban mérgesen fodrozza fel vizét, majd ismét elcsitul, mintha mi sem történt volna, hömpölyögve cammog tovább, megállás nélkül.Épít, rombol, örökké mozgásban van.

vadvirág

Címkék:

Hinta-palinta

2011 július 23. | Szerző:

Hinta hinta hopp palinta,
 Lengve-ringva száll a hinta.

Nincsen határ, a hinta száll,
 süss Napsugár, örök a nyár.

/ Kaláka-zeneszöveg/

Forog, pörög, mint a körhinta, melyre de szerettem felülni és repülni!
No, de mikor ültem bele? És mikor szállok már ki belőle? Remélem, hamarosan lassít, majd megáll.

vadvirág

Címkék:

Az élet muzsikája

2011 július 23. | Szerző:

 Letörölné a régi rosszat,
varázsolna szebbet és jobbat
a legnagyobb
művész keze…
egészen újat festene!
Oly csodaszépet, hol a lények
békességben, boldogan élnek,
nincs félelem
csak értelem…
így álmodom…így képzelem!

Várnai Zseni

vadvirág                                                                                                      

Címkék:

2011 július 22. | Szerző:

 Csak folytasd minden dolgodat.
Úgy tégy, mintha örökig élnél!
Hinned is kell, hogy így igaz
Megérik majd munkád gyümölcse,
kertedből kipusztul a gaz…

Várnai Zseni

Címkék:

2011 július 22. | Szerző:

Nem volt hiába semmi sem,
Bár néhanap békétlenül
Lázongtam, hisz’ nem tudtam én,
Hogy ürmöm mézzé édesül…
Sokat fizettem? Nem tudom,
Hiszen mindennek ára van…
Ezerszer újra kezdeném
Alázatosan, boldogan.

Várnai Zseni

 Köszönet a megélt évekért,

a boldog pillanatokért,

azért, hogy sok bajtól megóvtál,

vigyáztál rám,

…és köszönet az egész életért:

Címkék:

2011 július 22. | Szerző:

 Hány perc az élet?

Az okosok biztosan tudják rá a választ.

Vagy csak hiszik.

Mert csak egy múló pillanat.

Címkék:

2011 július 22. | Szerző:

Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.

Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, – tán’ mindörökre!
Várnai Zseni

 A tűnő évekre visszatekinteni,

a sok szépet, jót felidézni,

a szálló szélben a madarakkal repülni,

a homokszemek pergését megállítani,

az volna jó!

Címkék:

2011 július 21. | Szerző:

 Nézd, lassan itt az éjszaka,
Vad álmok tágas otthona,
Hazafelé napod elfogy csendesen.
De tiéd ez a pillanat,

Balázs Fecó

S mikor fejedre hó szitál
s szemed téveszti már a színt
s a fényt nem bírja már
s a szép már nem dédelgeti:
egy suhogó hang meglegyint,
s tapogató kezedre száll
s káprázó tollát kelleti
a ragyogó madár!

Áprily lajos

Ott
hol
málnaillatú szelek
suttognak az égre,
(áldásként a
messzeségre)
a szivárvánnyal összeérve…

ott,
állítsd meg az időt
egy pillanatra.

Csabai andrea

Megtapintottad-e már az éjszakát,
hallgattad-e már a csendet, a csodát,
fülelted-e már a csillagok neszét,
a szelet, ahogy az avart hordja szét.
Érezted-e már a felhők bánatát,
a villámfényének örök varázsát,
vagy a rejtőzködő élet titkait?
Rózsa Dezső


« Rózsa Dezső: Tapintás  
Boda Magdolna: (ha volnék) »

11-07-21

Szabolcsi Zsóka: És szólt a szó …

És szólt a hegy:
– Ha alvó kő leszek,
hogy felébredjek,
kezedbe veszel-e?


Címkék:

“…bóbiskol, zizeg a kalász…”

2011 július 17. | Szerző:



 Földre szállott csillagokkal
Telis-teli a határ,
Búza közül sebbel-lobbal
Menekül a fürjmadár.

Benedek Elek

vadvirág                                                                                                  

2011. Áldás hava, 17. napja                                                                                                                                                                           

Címkék:
« Régebbi bejegyzések
Frissebb bejegyzések »

Legutóbbi hozzászólások

Kategória

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!