2009 november 9. | Szerző: kisiren

 Jó éjszakát!

 

2009 november 8. | Szerző: kisiren

 Este van…

                

 

 

Este van már, sietnek az esték álnokul mint a tolvaj öregség mely lábhegyen közeledik, halkan, míg egyszercsak ugrik egyet, s itt van!
	Babits Mihály     E nap is sírdogálva,  borúsan bandukolt a tegnap után. Helyébe ködösen,  szürkén , ránk borult a szomorú este. A hegyek ködöt pipáltak,  a völgyeket ködfátyol terítette . A fák leveleiről peregtek a bús,  novemberi könnycseppek. Vajon miért sírtak?

 írta:vadvirág

 

2009 november 8. | Szerző: kisiren

Muzsika

 

Az ember, amíg fiatal, erős,
Úgy véli, hogy egész nagy zenekar
Van a szívében, kürtök és dobok,
Hegedűk, hárfák, csellók, fuvolák
És mind az élet örömét, a szépség,
A jóság és igazság himnuszát
Ujjongják viharozva és vidáman.

/Juhász Gyula/

 

 

 

        

 

Könnyhullató    november                                                                                     

A reggeli ébredés után kinézek az ablakon a tujákra, látom , hogy a sírdogáló november milliónyi könnycseppjéből fűzért font a fákra. Ott csillognak, mintha már karácsonyra tartanának főpróbát.Szabályosan, mértani pontossággal helyezkednek el egymástól az ágakon, pedig nem szorgos kezek fűzték fel őket.A mindent tudó Természet volt , akinek “keze ügyessége” utánozhatatlan.Csodálkozhatunk varázslatán.

Aztán jön egy kis szél, megfújja őket, legurulnak pillanatok alatt Földanya kötényébe, az pedig gyorsan eltünteti őket. Volt, nincs esőcsepp füzér, mint a mesében.

 

 

             

A gyertyácska fénye

A reggeli kávézás közben gyönyörködöm a gyertya fényében, élvezem kellemes vanília illatát.Milyen jó nézni ebben a prüszkölő novemberi időben ezt a picike lángot, ami fényt bocsájt környezetére, mely világít, melegít.Néha kicsit pislákol, majd a levegő mozgására jobbra-balra táncol, ismét fellobban , lángol, majd végleg elalszik.Milyen hasonló az élethez.

 

                                              

Még egy hete a temetőket is bevilágította, megtörve a sötétséget, egy napra világosságot vitt a sírkertekbe. Aztán kialudt a fény, a gyertyák csonkig égtek, újra csendes lett minden temető.Álmodik tovább…

írta:vadvirág

2009. őszutó hava, 8. napja

2009 november 7. | Szerző: kisiren

 

 

 

 “Őrizd a percet! Mert ami eljön, az el is múlik,…”

 

 

 

 

 

                

 

 

 Hárs László: Levél az erdőből

/részlet/

Az erdőből egy levelet
hozott a posta reggel,
egy száraz tölgyfa-levelet,
néhány sor zöld szöveggel.

Az állt rajta, hogy eljött az ősz,
a nyáridőnek vége,
most már a néma télre vár
az erdő és vidéke.

 

 Szétosztotta a körtefa
a fanyar vackort régen,
nincsen levél a bokrokon,
és pitypang sincs a réten.

Minden lakó elrejtezett,
Üres az erdő, árva.
S a szélső fán egy tábla lóg:
“Téli szünet van, zárva.”

 

 

 

          

Ilyen borús napokon szívesen pepecselek a konyhában a sütés-főzéssel, mivel a szabadban most semmit nem csinálhatok.Így aztán megint beleestem abba a hibámba, hogy többfélét készítek, mint amennyire szükség volna.

Persze közben kattognak a fejemben a gondolatok, eljátszom velük, hol is élnék most szívesen, hová menekülnék a szürke felhők elől.

Első helyen továbbra is a szépséges, csábító Itália áll. Bűbájos, épületeivel, melyeket nagy gonddal óvtak/nak az ott lakók. Nem rombolták le, nem építették át, eredeti szépségükben pompáznak, mert lakói tisztelik az őseik munkáját, őrzik kulturális értékeiket.

Közel állnak hozzám az érzékeny, érzelmekben gazdag emberek, mint amilyenek az ott élők.

Aztán nyáron a hűvösebb Ausztriába költöznék.Vonz az ottani rend, tisztaság, életstílus, ahogyan precízen, pontosan mindent megterveznek, beosztanak, mindennel takarékoskodnak, megbecsülve a kicsit is, mert tudják, hogy így jutnak előbbre.

Olyan  az ország, mint egy kis mesebeli álom, ahová jó megérkezni, elidőzni, mert megadják a módját az emberek a hétköznapoknak is, az ünnepeknek is.

Persze szeretem én kis hazánkat is, de valahogy most jól jönne egy kis napfény, derű-minden téren.

Míg e gondolatokkal játszadoztam, megfőtt a kacsaaprólékból a  leves, a gombás pörkölt, melyhez ismét tejfölös, túrós tésztát is tálalok, ez nagyon megy mostanában,aztán tegnapelőttről maradt palacsintákat felapróztam, ízesítettem baracklekvárral, gyümölcsökkel, birslével,ami a  birsalmasajt készítésekor megmaradt,tojásfehérjével nyakon öntve, megsütöttem. Már csak a sütőtököt hagytam ki, mert azt is imádom.

E finom ebéd után valahogy a borult időt is jobban elviselem…

 

vadvirág

2009.őszutó,7. napja

2009 november 5. | Szerző: kisiren

 Esténkint

Esténkint – régi keresztény szokás volt –
Számot vetek a lelkiismerettel:
Mit tettél ember, mit vétettél ember?
És mit nem tettél ember, most felelj?

/Juhász Gyula /

 

“Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed, “

/Reményik Sándor/

 

vadvirág

2009.őszutó hava, 5.napja

2009 november 5. | Szerző: kisiren

Őszbe csavarodott…

            

 

Őszbe csavarodott a természet feje,

Dérré vált a harmat, hull a fák levele,

                       

 

Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,

 

 

              

 

 “Semmi sem gyógyít úgy,

mint a mosoly és a nevetés.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 -Add Uram, hogy engem elkerüljön  !                    

Találkozás

Nem is olyan rég, az egyik nagyváros orvosi  komplexumában jártam, ahová

megbeszélt időpontra mentem.

Ahogy beértem a folyosóra, hirtelen kiabálás törte meg a folyosó csendjét.

-Itt az első H1N1-nel fertőzött- kiabálta egy fehér  szkafanderbe öltözött, szájkosaras fiatal betegkísérő.

A nagy zajra a rendelőkből mindenki kijött a folyosóra, hogy megtudja, mi történt.

Mintha egy régen látott filmbe csöppentem volna, amikor el sem tudtam még képzelni, hogy a kitalált események egyszer még valóra is válhatnak.

…Hétfőn megkaptam az oltást.Annyi a bizonytalanság most már bennem is, hogy így döntöttem.

Jó ez a gyors hírközlés, de sok ártalma is van , néha jól összezavar /engem/…

 vadvirág

2009. őszutó hava, 5.napja

2009 november 4. | Szerző: kisiren

               

 

 

 

” Nézzétek: fa vagyok,
Reszketnek rajtam a színes levelek.
Egy vékony, vékony tündér-cérnaszálon,
Életen túl, innen a halálon
Még tartja őket valami csoda. . . “

/Reményik Sándor/

vadvirág

2009. őszutó hava,4.napja

2009 november 3. | Szerző: kisiren

 Jó éjszakát!

       

 

” Leszállt a csendes éj, alszik a város,
Aludj hát te is fiam.
Feletted százszorszép pillangó szálldos,
Feléd száz tündér suhan.”

/dalszöveg -részlet/

vadvirág

2009.őszutó,3. napja

2009 november 3. | Szerző: kisiren

” Levetette szép ruháját…“

Oda lett Ősztündér gyönyörűséges báli ruhája. Hiába varrta, szabta, festette sok-sok napon át számára Őszanyó, nincs többé.Az eső eláztatta, a szél megtépázta, a fagy megkeményítette.Így aztán hiába vigyázott rá, lepergett a színes levéltenger.

Most itt árválkodnak a földön, ahol tapossák őket, hiába könyörögnek segítségért, nem hallja már faanyóka sem, mert lassan álomra hajtja fejét.

vadvirág

2009 november 2. | Szerző: kisiren