2009 november 17. | Szerző: kisiren
Szél hozott, szél visz el…
Köd előttem, köd mögöttem,
Isten tudja, honnan jöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Minek kérdjem, mért visz el?
/Koncz Zsuzsa-dalszöveg/
Az ősz legutolsó virágait
szedem. November siratja magát.
Sárban gázolok a dúlt réten át,
s mintegy válaszként bennem is esik.
/Szabó Lőrinc /
A hegy mögül
felhő röpül –
meg-megered,
már csepereg.
Őszi eső,
fát verdeső –
fázik a táj,
kár érte, kár.
/Zelk Zoltán /
vadvirág
2009 november 16. | Szerző: kisiren
Lassan elbúcsúzik az ősz…
Hogy pompáztak még nem is olyan rég ezek a falevelek!
Most meg itt tapossuk a lábunk alatt,
a víztócsák fürdetik,
a szél dobálja,
kergeti össze-vissza.
Hova lett csodálatos szépségük, színpompájuk?
-Hallod-e, ha rálépsz, hogy zizegnek. zörögnek?
Ilyenkor sírdogálnak,
siratják az őszi ragyogásukat,
gyönyörű báli ruhájukat,
zokognak faanyó meleg keze után.
Nehezen fogadják el sorsukat.
vadvirág
2009 november 15. | Szerző: kisiren
Nyílj meg világ,…
titkaid sorban áruld el.
Felhőidet fényben áztassad,
a magasból tiszta választ adj.
/Devecseri Gábor /
Tudtam, hogy ősz lesz…
Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.
Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.6
/József Attila: Ősz- részlet/
2009 november 14. | Szerző: kisiren
Legyen…
“Legyen hit, megértés, szeretet és béke,
hisz az életnek ez a valódi értéke.”
Átutazóban…
Szeretek átutazóban egy-egy településen megállni, kicsit sétálgatni, ismerkedni az ottani élettel, kíváncsian keresem a szépet, az értéket, amiben gyönyörködni lehet.
Így volt ez a minap is. Megállva, sétálva az egyik faluban, több mesébe illő buszvárót fedeztem fel, mellyel más vidéken találkoztam több helyiségben. Már akkor is megcsodáltam, mert szeretem a fa természetes szépségét, ügyes kezű mesterek munkáját. Ilyenkor megsimogatom őket, mert úgy érzem, melegséget sugároznak felém.
Kíváncsivá tett, hogy kerültek ide ezek a tündéri várók, ezért érdeklődtem az ottani emberektől.
Elmesélték, hogy látták a képét egy napilapban, megtetszett nekik, majd a lakók elhatározták, hogy ők is csináltatnak ilyet, településük szépségét ezzel is emelve.
Valóban nagyon kedvesek, szépen illenek a falu képébe.
Én pedig eltűnődöm azon, milyen nagy nevelőhatása van a médiának…
vadvirág
2009 november 12. | Szerző: kisiren
Ezt csobogja a hegyi patak:
Minden problémának több tökéletes megoldása is van!
Kínai közmondás
A két jóbarát
Az asztalnál ülve halkan beszélgetnek, nevetgélnek. Jó őket nézni, ahogy megértik , szívesen szórakoztatják, ugratják egymást.
Az egyik szelíd, szolid, mindig mosolyog, fülig ér a szája. Mindenkihez van egy-két jó szava, derűs, árad belőle az optimizmus.Amerre jár, az emberek bíznak benne, hittel fogadják mindenütt. Ő pedig örökké kedves, olyan, mintha körülötte mindig sütne a nap, az ég örökké felhőtlen, kék,virágillat terjeng a levegőben, vidám gyermekkacaj követi.
Míg társa is nagyon szimpatikus, de ő rejtélyes, néha aggódó, titokzatos. Nem enged senkit a közelébe férkőzni, nehogy kifürkéssze valaki a jól eldugott titkokat.Huncutul mosolyog, kacsint is egyet hozzá, mintha azt mondaná: -Bízzatok bennem, nem akarok senkinek sem rosszat, de nem mondhatok előre semmit, senkinek.Inkább megfontoltan hallgat.
Jó barátok. A REMÉNY és a JÖVŐ.
írta: vadvirág
– Nem én vagyok szép, – nézett reá szelíden a kócsag – csak a tollaim szépek. Mert mindegyikre egy angyalnak az üzenete van írva azok számára, akik szomorúak. Én csak az angyalok postása vagyok.
/ Wass Albert :A tavak könyve/
vadvirág
2009. őszutó hava, 12. napja
2009 november 18. | Szerző: kisiren
Jó reggelt!
Valami lágy cirógatásra ébredek.Jé! egy lágy, kis halvány fénysugár kelteget, sikerült szétszakítania Őszanyó sötét, szürke nagykendőjét, beszökött a redőny résein.De jó látni, hiszen napok óta csak a nyomasztó sötétség uralkodik a tájon, közben meg folton pityergett.
Még korán van, de már felkelek, mert ilyenkor más az ember életkedve is.Így komótosan kávázom, élvezve e reggeli csemegét.
A gyertyák fényében még szebben mutat a fehér alapon halvány rózsaszín apró rózsácska, kis levelek között, szegélyén az aranyozással, ahogy szép szemeivel rám tekint. A kancsó és a cukortartó fejedelmi kalapjával hirdeti, hogy ők uralkodnak köztük, de engem a csésze bűvöl el.Karcsú termetével szinte táncol a kezemben, csak finoman simogatom, féltem.
Különösen kedves a csésze füle, olyan, mintha egy levelet formáztak volna a felső részére, kellemes tapintani az ujjbegyeknek.Finom a kávé belőle, különös zamata, íze lesz benne.
Mosogatás közben is finom bánásmódot igényel, hiszen gépbe nem tehető, de kedveli nagyon a törődést, simogatást.
Eközben Őszanyó bosszúból újra beterített bennünket csúnya, szürke nagykendőjével, eltakarva az éltető fényt…
vadvirág
Vacog a Küküllő,
éjjel-nappal fázik,
lábujjhegyen lépked
fűzfától fűzfáig.
Úgy kihűlt a medre,
égeti a talpát.
A felhők is hol ki-,
hol meg betakarják.
/Kányádi Sándor: Őszutó /
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X