2009 szeptember 7. | Szerző: kisiren
Az idő…
Az idő igaz, s eldönti, ami nem az.
/Petőfi Sándor/
Sokáig kell élni ahhoz, hogy fiatal maradjon az ember.
/Picasso/
SZEPTEMBER VÉGÉN
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet…
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Petőfi Sándor
(Koltó, 1847. szeptember.)
vadvirág
2009.09.07.
2009 november 15. | Szerző: kisiren
Nyílj meg világ,…
titkaid sorban áruld el.
Felhőidet fényben áztassad,
a magasból tiszta választ adj.
/Devecseri Gábor /
Tudtam, hogy ősz lesz…
Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.
Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.6
/József Attila: Ősz- részlet/
Oldal ajánlása emailben
X