2009 április 14. | Szerző: kisiren
A meleg tavaszi napsütés hírtelen öltöztette pompás új ruhába a természetet.Előcsalogatta a színes virágokat, de minket , embereket is hív a természet, vár a sok-sok apró szépsége, mely mindig ámulatba ejt.
A kertek is sok örömet nyújtanak a gondos gazdájának, igaz, hogy sok baj, munka is van velük, amit tavasztól őszig igyekeznek aztán meghálálni.
Sok múlik tehát a jó gazdán, a jó időn.
Milyen jó volna, hogyha az egész országot egy nagy kertként kezelnénk, és valamennyien a jó gazda szemléletével ápolnánk, gondoznánk, óvnánk, nem szemetelnénk benne, hiszen a mi “kertünk”, amire mindenki vigyázna…De jó volna egy ilyen, tiszta, rendezett “kertben” élni!…
vadvirág
2009 április 14. | Szerző: kisiren
Palánták
“Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,…”
Gyönyörűek a kipikírozott virágok az üvegházban.Most palántázták ki őket, még nagyon fiatal növények.Szabályos sorokban pompáznak, látszik, hogy jó gazdájuk van, aki sok szeretettel gondoskodik róluk.Babusgatja , nevelgeti őket, hiszen még nagyon rájuk fér a törődés.Ők pedig szépségükkel hálálják meg mindazt a sok jót, amit kapnak …
Hasonlóan kell bánni az apró állatokkal is…
Nézem a páviánokat, szeretem figyelni az életüket. Micsoda összetartás, harciasság jellemzi őket, ha a kicsikről van szó. Egyik mama egy félig már elpusztult kicsinyét vonszolja magával.Az már alig mozog, alig él, de ő szorosan szorítja testéhez, melengeti, simogatja. Nem könnyen adja fel a harcot, bízik a gyógyulásában.Tíz körömmel védi a többiektől, hogy ne bántsák a csintalanabb testvérei, társai.Amott a mama bogarássza őket, míg a másik cipeli a hasán kicsinyét. Vigyáznak rájuk, mert ők jelentik az utánpótlást…
A játszótéren élvezik a jó időt a gyerekek, de a padokon ülve kísérőik minden mozdulatukra figyelnek. Gondtalanul játszanak, hiszen nekik ez nagyon fontos tevékenységük.Szépek, aranyosak, a jövő reménységei, de míg felnőnek, nagyon sok gondoskodást, szeretetet igényelnek ezek az emberpalánták…
Vagyis minden “kicsinek” sok-sok pátyolgatásra van szüksége, hogy felnőjön, kiteljesedjen…
vadvirág
2009 április 14. | Szerző: kisiren
” Az élet tárt karokkal vár,
Hogy szép lesz-e, csupán rajtunk áll.”
2009 április 11. | Szerző: kisiren
Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.
/ Reményik Sándor /
Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy nem hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam.
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ide szálltam..
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!
Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
Új életet öltött ismét föl magára.
Én is e szent napon örömet hirdetek,
Mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!
Már régen szokása minden kereszténynek
Örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek.
Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat,
És hozzá frissítem szép leánykájukat.
Mert hogy mit akarok, már azt is megmondom,
Öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom.
Frissítő balzsamos víz is van kezembe,
Ez hozta húsvétot emlékezetembe.
Engemet öntöző Apollónak hívnak,
Vizemtől a lánykák mint virágok nyílnak.
Kérem hát alássan e háznak az urát,
Engedje megönteni kedves leánykáját!
Húsvét a vallásos emberek nagy ünnepe, de ünnepeljük a tavasz megérkezését, beköszöntését, a termékenységet is, melynek egyik jelképe éppen a tojás.
Ilyenkor a régi falusi portákon kikeltek az apró jószágok, de sorba születtek a bárányok, nyulak,…, nagyon sok állat szaporodott. A növényeket beporozták, vagyis minden az életet,az újjászületést hirdette.
Tavaszi varázslat
Nekem mindig úgy tűnik, mintha tavasszal egy nagyhatalmú varázsló átsuhanna felettünk, és varázspálcáját megsuhintva, nyomában kizöldül a fű, kirügyeznek, majd virágba borulnak körülöttünk a bokrok, fák, de nem egyszerre, hanem mintha valaki gondosan megtervezné, napról napra egyre több virág bújik elő, egyre több új ruhába öltöztetett növény kápráztat el bennünket csodaszép báliruhájával, szinte hirdetve:-Lám, milyen nagy hatalma van a természetnek, a kopár, színtelen ruhát milyen pompássá tudta változtatni.
Aztán , mint egy gongütésre felébresztette az alvó állatokat is, a távolban várakozó knak pedig megüzente a szellők szárnyán:-Indulhattok , vár az otthonotok, kezdhetitek az új életet-idehaza.- Azok csak erre a jelre vártak, és már boldogan röpültek , dacolva és leküzdve sok-sok nehézséget, hogy újra lássák árválkodó otthonukat, és boldogan kezdhessék fészekrakásukat.
Muzsikál, zsong körülöttem a sok méhecske, darázs a korai cseresznyefán, nem sejtve, hogy milyen nagy munkát végeznek el szorgalmukkal.Daluk ritmusára a sok kis fehér szoknyácska boldogan ringatózik az enyhe szélben.Az ember szíve pedig megtelik örömmel e tavaszi csoda láttán…
vadvirág
2009.04.08.
2009 április 11. | Szerző: kisiren
Kereszt
Mindannyian hordjuk a magunk keresztjét.
Az egyik kereszt kisebb,
a másik nagyobb,
van amelyik könnyebb,
míg a másé nehezebb.
De akkor is cipeljük,
nem tehetjük le,
pedig sokszor de jó lenne kicsit megpihenni nélküle,
szusszanni egyet,
de nem lehet.
Az úton vinnünk kell ha tetszik,
ha nem.
Ez az életünk…
2009.04.11.
vadvirág
2009 április 11. | Szerző: kisiren
A költészet napján…
József Attila –
ARS POETICA
Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.
Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.
Szép a forrás – fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.
Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.
S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.
Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!
1937. február-március
vadvirág
2009 április 7. | Szerző: kisiren
2009.04.07.
És gondolatainkban
szép emlékként
tovább élnek,…
Ők itt maradnak
bennünk
csöndesen még…
vadvirág
2009 április 15. | Szerző: kisiren
Szép a világ…
Valóban? Hányan fogják majd ezt mondani hónapok múlva, a sok-sok nehézség láttán? Mennyi rossz vár még ránk mások hozzánemértése, kapzsisága miatt?Mennyi megszorítást, elvonást kell még átélnünk, míg egyesek számolatlanul szórják a köz pénzeit?
Az ünnepek előtt hallottam az egyik klinikán, hogy az elvonások miatt jelentősen csúsznak az előjegyzések, műtétek. Mindenre hosszú hónapokat várhatnak a betegek. És addig mi lesz velük? Azok szenvedjenek, akik becsületesen dolgoztak, míg mások válságba vitték az országot, közben pedig Adj király katonát ! játszanak, mert éppen ahhoz van kedvük?
Szép világ…Hová lettél?
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X