2009 április 11. | Szerző: kisiren |

                          

 

 Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.

/ Reményik Sándor /

 

 

 Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy nem hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam.
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ide szálltam..
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!

 

Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
Új életet öltött ismét föl magára.
Én is e szent napon örömet hirdetek,
Mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!
Már régen szokása minden kereszténynek
Örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek.
Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat,
És hozzá frissítem szép leánykájukat.
Mert hogy mit akarok, már azt is megmondom,
Öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom.
Frissítő balzsamos víz is van kezembe,
Ez hozta húsvétot emlékezetembe.
Engemet öntöző Apollónak hívnak,
Vizemtől a lánykák mint virágok nyílnak.
Kérem hát alássan e háznak az urát,
Engedje megönteni kedves leánykáját!

 

Húsvét a vallásos emberek nagy ünnepe, de ünnepeljük a tavasz megérkezését, beköszöntését, a termékenységet is, melynek egyik jelképe éppen a tojás.

Ilyenkor a régi falusi portákon kikeltek az apró jószágok, de sorba születtek a bárányok, nyulak,…, nagyon sok állat szaporodott. A növényeket beporozták, vagyis minden az életet,az újjászületést  hirdette.

 

Tavaszi varázslat

Nekem mindig úgy tűnik, mintha tavasszal egy nagyhatalmú varázsló átsuhanna felettünk, és varázspálcáját megsuhintva, nyomában kizöldül a fű, kirügyeznek, majd virágba borulnak  körülöttünk a bokrok, fák, de nem egyszerre, hanem mintha valaki gondosan megtervezné, napról napra egyre több virág bújik elő, egyre több új ruhába öltöztetett növény kápráztat el bennünket csodaszép báliruhájával, szinte hirdetve:-Lám, milyen nagy hatalma van a természetnek, a kopár, színtelen ruhát milyen pompássá tudta változtatni.

Aztán , mint egy gongütésre felébresztette az alvó állatokat is, a távolban várakozó knak pedig megüzente a szellők szárnyán:-Indulhattok , vár az otthonotok, kezdhetitek az új életet-idehaza.- Azok csak erre a jelre vártak, és már boldogan röpültek , dacolva és leküzdve sok-sok nehézséget, hogy újra lássák árválkodó otthonukat, és boldogan kezdhessék fészekrakásukat.

Muzsikál, zsong körülöttem a sok méhecske, darázs a korai cseresznyefán, nem sejtve, hogy milyen nagy munkát végeznek el szorgalmukkal.Daluk ritmusára a sok kis fehér szoknyácska boldogan ringatózik az enyhe szélben.Az ember szíve pedig megtelik örömmel e tavaszi csoda láttán…

 

vadvirág

2009.04.08.