Csodálatos világ…
2010 május 21. | Szerző: kisiren
Virágok
A reggeli kertben járva a sokféle virág hívogatóan csábít, integet felém.Szívecskék, büszkén illatozó nőszirmok, sokszínű, szerény , csilingelő sarkantyúcskák.Mind- mind kelletik bájukat: színűkkel. alakjukkal, illatukkal csábítanak megállásra.
Törékeny, karcsú kisvirágok, melyeket a lezúduló eső, kerge szél megtépázott, földre hajlított.Mily röpke időt mért rátok a természet!Mégis, hogy megszépítik a világot, a mindennapokat!
Fiókák
Figyelem őket. Hihetetlen, hogy mennyit nőttek tegnap óta. Már sokkal dúsabb, hosszabb, erősebb rajtuk a piheruha.Most eteti őket Rebi mama. Kettő már egész hosszan kinyújtja nyakát, kérik anyjukat: -Még! Még! A finom falatból soha nem elég! – Lehet, hogy ők a fiúk, és erőszakosabbak? Ki tudja.
Megérkezett a váltás. Robi a korlátról megint farkasszemet néz velem, nem mozdul, míg el nem jövök.Olyan a csőre, mint egy teli kosár finom falatokkal. Gyorsan szétosztja, és már el is röppen.
Sikerült róluk a madárlesről fotót készíteni, ahogy etetés után elpilledtek. Csuda aranyosak!
vadvirág
2010. Ígéret hava, 21. napja
Csodálatos világ…
2010 május 20. | Szerző: kisiren
Tebenned …
Tebenned, ragyogó kertem,
Kiben kacagva hevertem,
Itt marad lombodba keverten
Lelkemből egy falat.
Tudom, ha újra térek,
Ha új életre élek,
Egy leszek ismét véled,
Kedves örömkarám.
Talán rügyeddé válok
Tán árnyékos akácod állok
Tán lágy fészkedbe szállok
Rövid füttyű rigó.
Tán fű leszek a dombon
Rezgő hang halk kolompon
Vagy dús szellőddel ontom
Sóhajomnak dalát.
Tán rög leszek az úton
Tán csillag a tejúton,
Mely kilesve a mennyről
Édes mélyedbe lát.
Lesznai Anna
Mesél a fészek…
Most éppen ebéd utáni pihenő van Rigóéknál. A szülők úton vannak, hiszen fantasztikus mennyiségű ennivalóra van szükségük az újszülötteknek.Három csőr kandikál ki a meleg, puha kuckóból, az égnek tartva szundikálnak, hogy a finom falatok érkezésekor azonnal készen álljanak az ételosztásnál.
Megérkezett Rebi anyóka, máris hozzálát a csemege osztásához, természetesen vigyázva, hogy egyformán jusson belőle mindegyik fiókájának.Egy percre megpihen, megsimogatja őket, de anyjuk már alig fér el velük a fészekben, szemlátomást gyorsan fejlődnek a sok finom földi jótól.
Huss!, Rebi mama már elszállt, érkezik Robi papa. Ő soha nem megy be a fészekbe, megáll a szélén, onnan osztogat.Hamar végez, már ismét tovaszállt.
A négy kicsi telhetetlen lecsillapodott, csendben szuszognak, várva a következő falatokra.Nem kell sokáig várniuk, mert ismét anyjuk érkezett haza…És ez így megy egész nap, fáradhatatlanul etetik, nevelik kicsinyeikről gondoskodnak.
A kert egyébként tele van apró kikelt madarakkal, így sok kis rigó is ott gyakorolgatja a repülés tudományát, a szülők segítségével.Ők hamarabb kikeltek, előrébb tartanak. Most tanulják a rigóiskolában az alapokat, a legfontosabb tudnivalókat, hogy megállhassanak majd a saját lábukon…
vadvirág
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 május 19. | Szerző: kisiren
Ne felejtsd!
Amikor a fiadat oktatod, a fiad fiát is oktatod.
Talmud
————————
Koppanó esőcseppek.Hideg, fázós, szürke reggel.Már megint?!
Csöppnyi napfényt, meleget, simogatást, örömöt, kevesebb vizet, bajt, gondot, törődést kérünk!
Hova lett a szép május?
Hova költözött a gyönyörű tavasz?
Ázott, lehajtott fejű virág jelzik szomorúan mindenütt bánatukat.
Tavaszi szél most már szárazabb időt is hozhatnál!
vadvirág
2010 május 19. | Szerző: kisiren
Nem és nem tágít ez a szürkeség, pedig úgy szeretnék már napsütést, meleg cirógatást, kellemes , sétálós,padon ücsörgős napokat!
Ilyenkor öröm már az is, ha nem potyognak könnyei, kevesebb vizet látni a környezetünkben.
Ilyen az élet
2010 május 18. | Szerző: kisiren
Ma is
…könnyeiket hullatják a felhők, sírdogálnak, pedig de nem hiányzik ez már sem a természetnek, sem nekünk.
Egy kis jó meleg napsütés, meg kevés szél kellene most, ami felszárítaná az ég patakzó könnyeit.A házakból, a kertekből, a pincékből , mert minden úszik. Mint a tele hordók a vízben, meg minden egyéb.Sajnos.
A madaraknak viszont kedvez nagyon az időjárás. Rengeteg finomság várja őket mindenfelé, most aztán válogathatnak az ízletes falatokban, nem kell keresgélniük.
Rigó Robiék is egymás után fordulnak, hozzák a csemegét, hiszen négy tátogó száj állandóan kéri tőlük.Rebusnak is oda a jóvilág, neki is menni kell besegíteni, már egyre ritkábban ül a fészekben, no meg a kicsik fészkelődésükkel ki is szorítják onnan.Nincs nyugtuk, pontos munkamegosztásban dolgoznak.
Ezt láttam most a hotelben is. Mindegy, hogy tulajdonos, pincér, bárki, mindent együtt végeznek. Ha kellett terítettek, takarítottak, felszolgáltak.Mindenki. Nem várja a tulaj sem a sült galambot. Meg az örökös kisvállalkozói támogatást…Dolgozik. Mert érdeke. Tud valamit, mert telt házuk van. Valamiért…Meg őt még munkára tanították.
vadvirág
2010 május 17. | Szerző: kisiren
Víz
Mennyi sokat hallottuk, hogy tűz, víz milyen veszedelmes lehet, ha elszabadul.Most aztán megtapasztalhattuk, milyen félelmetes ereje van a víznek.
Csütörtökön a lezúduló hatalmas eső folyamként állt a szomszédék kertjében, majd , ami még sosem volt, rövid idő alatt elárasztotta a pincét, leemelve tartóhelyükről a nehéz , nagy hordókat borral együtt.Minden úszott.
Másnap a víz egy részét sikerült kiszivattyúzni, de szivárgott helyette újabb.Aztán tegnap már az egész kert is víz alatt állt
Csodálatos világ…
2010 május 17. | Szerző: kisiren
Mindenhez…
hát játszom.
Föntről gyereknek, lentről
embernek látszom.
Ratkó József
Csipetnyi ez + az
Most aztán felváltva repkednek, hol az apjuk, hol az anyjuk hozza nekik a jobbnál, jobb falatokat. Még messzire sem kell menniük érte, hiszen hatalmas giliszták kínálják magukat mindenütt finom falatként.
Most apjuk eteti őket. Áll a fészek szélén, és csodák csodája, kidugja két tátogó csőrike magát úgy, hogy már látom is! De aranyosak, ahogy itt tátognak!
Vajon hányan lehetnek?Elfogyott az ennivaló, Robi papa már huss!, el is szállt újabb csemegéért.Pár másodpercig egyedül maradtak, de nem sokáig, mert érkezik a mamájuk.Óvatosan, finoman eteti őket, majd tollruháját felborzolja, szárnyait széttárja, úgy helyezkedik be hozzájuk.Amint látom, egyre inkább kiszorul már a lakásból, mert kell a hely a gyorsan növő csemetéknek.
Az etetés után tisztogatja, simogatja, melengeti őket, nagyon vigyáz rájuk.Minden mozdulata óvatos,. Ezek a kis csupasz fiókák a hizlaló ételektől egykettőre, gyorsan megnőnek majd.
A szél elkezdett fújni, így megint kellemesen ringatja őket, mint annak idején ringattak bennünket a bölcsőben.Rebi mama talán éppen altatót dúdolgat nekik, hogy még édesebb, békésebb legyen a délutáni szunyókálásuk…
De a fotózást nem tűrik, továbbra is túljárnak az eszemen.
———————————
Ahogy az egyik város nevezetességeivel ismerkedem, gyönyörű népviseletbe öltözött asszonyok állnak meg a fagyizó mellett, aztán felhajtják nem akármilyen kötényük sarkát, majd a sokszonyából párat, és a rejtett zsebből előveszik a papírpénzt, mint hajdanán öreganyáink. A látványtól megdöbbenve, mire észbe kapok a fényképezőgépért, a pillanat már elszállt, pedig de szerettem volna lencse végre kapni egy ritka eseményt!
Hányszor járok így a nemvárt, hirtelen előbukkanó esemény elszalasztásával, amit mindig sajnálok, mert számomra éppen az az érdekes, ami váratlan, természetes, nincs benne, rajta semmi mesterkélt. Az élet egy picinyke darabja, üzenete, mely legtöbbször talán csak nekem fontos, érdekes…
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 május 16. | Szerző: kisiren
Virág…
Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna.
Várnai Zseni
vadvirág
2010. Ígéret hava, 16. napja
Csodálatos világ…
2010 május 13. | Szerző: kisiren
Azóta hányszor éltem át...
E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Reményik Sándor
iskolánk,
Nem lesz üvegház gyönge palántáknak,
Ha nem lesz tanterem,
Hol a tanító nyíló ajakán
Az ige-virág magyarul terem,
Ha nem lesz többé szentesített mód
Oktatni gyermekünk az ősi szóra,
Ha minden jussunkból kivettetünk:
Egy Iskola lesz egész életünk,
S mindenki mindenkinek tanítója.
Reményik Sándor
Nézzük, – és egybeölelünk vele
Távol hegyet, szelet, napot, Dunát, –
Nézzük, és e látástól elfelejtjük
Életünket, a tört rom-koronát.
Lehet rom, és lehet reménytelen:
Virág nő rajta mégis: friss virág!
Reményik Sándor
Michelangelo mottója:
“Még mindig tanulok.”
Mióta világ a világ, mindig voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akik egész életüket tanulással töltötték. No nem szó szerinti értve, de minden újra fogékonyak voltak, érdeklődőek, a gyermeki kíváncsiság elkísérte őket életútjukon.
Ma sincs ez másként. A társadalomban egyre több az éltesebb egyén, de tudásvágyuk továbbra is él, csak nem biztos, hogy azok a dolgok érdeklik olyan intenzíven, mint amelyekkel foglalkoztak több évtizeden át.Látókörük kitágul, sok új, addig nem ismert dolgot fedeznek fel, kalandoznak be más területeket, találnak bennük örömöt, kedvtelést. És ez a jó! Amíg az emberek örülnek dolgoknak, nem kötelességből teszik, maguk örömére fedezik fel. És örökké tanulnak valami újat. Ahogy a nagy zseni is tette.
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 május 24. | Szerző: kisiren
Hányféle kertet gondozunk? Van az igazi, a természetes, melyben jó tavasztól őszig ücsörögni, gyönyörködni jóidőben, napsütésben, virágok illatát beszívni, hallgatni madarak zengő énekét, rovarok döngicsélését, a szél dalát…Élvezni a természet ajándékát: cseresznyét, földi epret, szőlőt, almát, szilvát, körtét, egyéb gyümölcsöket. Megpihenni árnyékban, fűben, vagy éppen kiülve a nap simogatását élvezni.No és persze mindenféle munkát elvégezni benne, hogy a gaz ne verje fel.
Aztán van a lelkünknek is egy kertje, melyet szintén ápolgatni, gondozni kell, mint az igazit, ahol a jó és rossz lakozik, és éberen kell vigyáznunk a helyes egyensúlyra, hogy a lélek virágait szépítsük, ápoljuk, növesszük, a dudvákat meg igyekezzünk kigyomlálni belőle. Nem könnyű munka!
Aztán van egy kert, ahol végleg megpihen mindenki. Ezeket a sírkerteket is ápolni kell. Vissza-visszajárni, hogy a gyom ne lepje be, hogy az emlékezés virágai éljenek sokáig benne…
Rigóélet
Hihetetlen, hogy megnőttek a fiókák, már alig férnek el a rigó-lakban.Anyjuk, ha eteti őket, úgy meghúzódik a fészek szélébe kapaszkodva, majd nem kipottyan onnan. Robi papa egészen belefogyott e nagy munkában, annyit kell neki sürögni-forogni. Alig győzik az öt éhes szájat megtömni finom falatokkal, mert a kicsik örökké kérik az enni való. Sisegnek, sásognak, egyre jobban hallatják hangjukat.
Hamarosan kiröpülnek. Már a szemükkel egész élesen látnak, pedig nem régen volt, amikor még vaktában nyúlkáltak össze-vissza.Sokszor attól félek, hogy valamelyik kipottyan a fészekből, és ha nem veszem észre, mi lesz vele?
Már egészen betollasodtak. Anyjuk nagyon szigorúan neveli őket, nagyon félti csemetéit. Megtanulták, hogy csak a szülők hangjára bújnak ki, egyébként összelapulnak. Már a védekezés ösztöne bennük is él.
Sikerült őket a lesállásomból lefotózni, hát mit mondjak, nem könnyű feladat a megörökítésük, de annál gyönyörűbb az eredmény. Nagyon élvezem, ahogy a fotókról végigkövethetem röpke életüket, hatalmas fejlődésüket. Csuda aranyosak! Azt hiszem, ez az igazi, nem a rejtett üveges megoldás. Itt minden természetes, nincs semmi mesterkélt . Nagyot álmodom róluk, hátha sikerül a …
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X