Ilyen az élet
2010 június 1. | Szerző: kisiren
Szomorúan
…távozott a május. Pedig egyébként milyen kedves, szép hónap!Most meg az utolsó napokat végigsírta, hiába kéri már mindenki : Süss föl Nap!Elég ebből a párás, őszies időből!Hogy vacognak, hajladoznak földig az elázott virágok! Oda a pompájuk! Nincs kinek megmutatni szépséges nyári ruhájukat.
De dideregnek a madarak is. Különösen a fiókák vacognak, hiányolják a puha, meleg fészket.
………………………………
Érted? Érted!
Bukni, vagy nem bukni? Most is ez a kérdés, mint oly sokszor korábban.
Mikor tesz jót a pedagógus?Ha a tanulót átengedi, és ezzel arra kárhoztatta, hogy sose legyen sikere, önbizalma, mert ezzel még tudást nem szerzett, hiszen hiányoznak az alapok, nincs mire építenie.
Vagy, ha ismételteti, és akkor remény van rá, hogy bepótolja a hiányzó ismereteket, lehet továbbhaladni?
Mikor buktassunk? Amikor szükséges. Mert érted teszem! Érted?Hogy ne jelentsen gondot az olvasás, írás, számolás, mert ez minden további tanulás alapja.
Milyen a jó értékelés? Amiből a szülő egyértelműen tudja, hogy melyik szinten áll jelenleg a gyermeke.Hiszen ez változhat: föl, le.
Volt öt érdemjegy. Lett belőle három skála. És a bajt ez okozta, mert a legtöbb szülő végig sem olvassa a szöveges értékelést, és egyébként is, ha az van írva, hogy jó, akkor az egyértelmű, hogy jó. Aztán majd kiderül később, hogy az nem ötös, csak négyes, és jön az elégedetlenség, hogy miért nem ötös?
Mióta a világ világ, meg kell felelnünk követelményeknek, ezzel együtt értékelnek is bennünket :jól, rosszul, igazságosan, igazságtalanul, de az élet velejárója. Meg kell szoknunk.Mert bizonyos versenyhelyzetet teremt, kötelességre,rendre nevel.Ha pedig nincs rend bennünk, körülöttünk, abból káosz, felfordulás, zűrzavar lesz. Ezt éljük napjainkban is. Az oktatásban éppúgy, mint az élet bármely területén.
Pedig a pedagógus érted dolgozik /a legtöbb/. Ugye érted?
————————————–
Készül.Már nagyrészt összeállt. Fejben. Technikai értelemben. Hát ezt sem gondolta volna… No majd meglátjuk, hogy sikerül. Hamarosan kiderül. Addig kicsit izgul.Nagy öröm.Folytatás? Lehet…Kitalálni. Megtervezni. Megvalósítani.Az első a legkönnyebb…
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 június 1. | Szerző: kisiren
JÚNIUS
Nyárelő- Szent Iván hava – Napisten hava
Június
Nézz csak körül, most dél van és csodát
látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redõ,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nõ
s a fényes levegõbe villogó
jeleket ír egy lustán hõsködõ
gyémántos testü nagy szitakötõ.
Radnóti Miklós
Titok
Mama soha nem nevet ki engem.
Neki elmondom az álmom.
Ő is elmeséli a titkait,
és nem csodálkozik,
hogy csigabiga-háton
az Óperenciáson
túlra jött velem.
Van, amire emlékszik is…
Birtalan Ferenc
vadvirág
2010. Szent Iván hava, 1. napja
Csodálatos világ…
2010 május 31. | Szerző: kisiren
Szent kor- a gyermekkor.
/Csehov/
Míg megnövök
Engem ne emeljen a magasba senki,
ha nem tud addig tartani,
míg tényleg megnövök.
Guggoljon ide mellém,
ki nem csak hallani,
de érteni akar,
hogy közel legyen a szívdobogásunk.
Birtalan Ferenc
2010.Ígéret hava, 31. napja
Csodálatos világ…
2010 május 30. | Szerző: kisiren
…csillogó, kíváncsi szemek,
puha, simogató, meleg kezek,
őszinte tekintet,
csupa meleg szív,
mennyi báj, szeretet…
… ez mind a kisgyermek…
vadvirág
2010. Ígéret hava, 30. napja
Csodálatos világ…
2010 május 30. | Szerző: kisiren
Kellemes
…reggeli kávézás a teraszon, közben finom illatú vörös és sárga futórózsák hívogatnak, integetnek felém bársonyos tapintású szirmaikkal. Nem lehet nekik ellenállni, szinte egyszerre szeretném őket megsimogatni, fenséges illatukat magamban elraktározni. Hogy lehet egy virág ilyen kecses, pompás, gyönyörű , királynői formában megalkotva?Mesteri mű.
Közben a szemközti fenyőfán megérkezik Rigó Robi, és hosszas, trillázásba kezd. Valószínű, hogy dalban mondja el, mi történt népes családjával.Nagyon hiányoznak! Pedig azt olvastam, hogy új helyre költenek másodjára. Nagyon sajnálnám, ha nem jönnének vissza!
vadvirág
Ilyen az élet
2010 május 27. | Szerző: kisiren
Látogató
Ma reggel kinézek az ajtón, és valaki szembenéz velem.Hát Robi az, a Rigópapa! Áll a korláton, nézi a fészket is, amit nem is olyan régen ő maga, egyes egyedül épített, micsoda szélben a tüskés ágak közé elrejtve a kíváncsi szemek elől.-Meg van!- mondja szemeivel.- Érintetlen, nincs még más lakója- nyugtázza, majd sietve elszáll.
Lehet, hogy még újra lakója lesz Rebeka? Ki tudja mit terveznek, majd meglátjuk. Mindenesetre jó volt újra látni. Csak a fiókáit hiányolom, mert nem találkoztam velük a kertben, így nem tudom azt sem, hogy ép bőrrel megúszták-e a kalandot, hiszen korai volt még nekik a kirepülés, két, három napra szükségük lett volna, hogy bátran vágjanak neki a nagyvilágnak.
vadvirág
2010.Ígéret hava,27. napja
Ilyen az élet
2010 május 26. | Szerző: kisiren
Elrepültek,… elrepültek …
Milyen szép is volt még a tegnap délelőtt, amikor a rigócsalád kellemesen zajos élete történt a rózsafán…Aztán egyszer csak honnan, honnan nem , hirtelen haragos szél támadt, megrázta, tépázta a rózsafát, majd egy goromba mozdulattal a szülők nélkül hintázó rigógyerekeket szinte kidobta a kedves kis kuckójukból.Volt nagy sírás, rívás, csipogás, volt amelyiket a falnak csapta, vagy a földre pottyantotta, mintha a szél meg kajánul, irigykedve nevetett volna rajtuk, ők pedig ijedten jajgattak, sipítoztak, anyjukért kiabáltak. Meghallották síró hangjukat a szülők, eszeveszetten csapkodva, kiabálva megérkeztek, röpdöstek össze-vissza, próbálták terelgetni őket a fészek felé, de hiába. Egyrészt ilyen magasra úgy sem tudtak volna még repülni az erősebbek, a bátrabbak sem, másrészt minden ismeretlen volt még számukra, bambán figyeltek az új világra, azt sem tudva, mi történt velük, hova cseppentek.
Egy , a legkisebb a fészekben lapult, kettőt sikerült visszacsempészni, de már nem érezték magukat biztonságban, újra kirepültek. Így a kicsi is utánuk merészkedett, kicsit kacskaringós úton, de ő is földet ért. Mentek minden irányba, talán délutánra, az eső előtt eljutottak a védettebb kertbe. Este már nem láttam őket a bokrok alatt bujkálni, csak bízom benne, hogy valamennyien túlélik e traumát, megtalálják helyüket a rigóéletben.
Azóta, ha látom a fészküket, a szívem mindig összeszorul, mert nagyon hozzám nőttek. Reggel első utam az volt, hogy kinézzek rájuk, mit csinál a család, este a sötétedéskor ismét elbúcsúztam tőlük, látva védettségüket, családi boldogságukat. Tudtam, hogy hamarosan útra kelnek,kirepülnek, élik majd az életüket, de ilyen hirtelen nem számítottam rá.
Nagyon árva és magányos a fészek.Tegnap délután még egyszer-kétszer eljöttek közelébe a szülők, szólongatták őket, mint máskor, de ma már hírüket sem láttam. Kíváncsi vagyok, hogy a kertben látom-e még őket, vagy már a nyüzsgő csapatban nem fogom felismerni egyiket sem…. Lehet, hogy Rebeka és Robi így köszönték meg a helyet, és elnézést kértek a lábatlankodásért? Igen, valószínű.
Mindenesetre üres a fészek…sajnos…Lakói örökre elhagyták, kirepültek belőle…A kis családtagok új életet kezdtek.Vajon sikeres lesz-e az a másik élet számukra?Nagyon, nagyon hiányolom lármás életüket….és kívánom, hogy boldog, dalos rigókká cseperedjenek, olyanok legyenek, mint Rebusék!
Elrepültek,…elrepültek…Csak a csodálatos emlékük maradt…és a hiányuk…
vadvirág
2010. Ígéret hava, 26. napja
2010 május 26. | Szerző: kisiren
Milyen szép is volt még a tegnap délelőtt, amikor a rigócsalád kellemesen zajos élete történt a rózsafán…Aztán egyszercsak honnan, honnan nem , hírtelen haragos szél támadt, megrázta, tépázta a rózsafát, majd egy hírtelen mozdulattal a szülők nélkül hintázó rigógyerekekekt szinte kidobta a kedves kis kuckójukból.Volt nagy sírás, rívás, csipogás, volt amelyiket a falnak csapta, vagy a földre pottyantotta, mintha a szél még kajánul, irigykedve nevetett is volna, ők pedig ijedten jejgattak, sipitoztak, anyjukért kiabáltak. Meghallották síró hangjukat a szülők, eszeveszetten csapkodva, kiabálva megérkeztek, röpdöstek össze-vissza, próbálták terelgetni őket a fészek felé, de hiába. Egyrészt ilyen magasra úgy sem tudtak volna még repülni az erősebbek, a bátrabbak sem, másrészt minden ismeretlen volt még számukra, bambán figyeltek az új világra.
Egy , a legkisebb a fészekben lapult, kettőt sikerült visszacsempészni, de már nem érezték magukat biztonságban, újra kirepültek. Így kicsi is utánuk merészkedett, kicsit kacskaringós úton, de ő is földet ért. Mentek minden irányba, talán délutánra, az eső előtt eljutottak a védettebb kertbe. Este már nem láttam őket a bokrok alatt bujkálni, csak bízom benne, hogy valamennyien túlélik e traumát, megtalálják helyüket a rigóéletben.
Azóta, ha látom a fészküket, a szívem mindig összeszorul, mert nagyon hozzám nőttek. Reggel első utam az volt, hogy kinézzek rájuk, mit csinál a család, este a sötétedéskor ismét elbúcsúztam tőlük, látva védettségüket, családi boldogságukat. Tudtam, hogy hamarosan útra kelnek, de ilyen hirtelen nem számítottam rá.
Nagyon árva és magányos a fészek.Tegnap délután még egyszer-kétszer eljöttek közelébe a szülők, szólongatták őket, mint máskor, de ma már hírüket sem láttam. Kíváncsi vagyok, hogy a kertben látom-e még őket, vagy már a nyüzsgő csapatban nem fogom felismerni őket….Mindenesetre üres a fészek…sajnos…Lakói örökre elhagyták, kirepültek belőle…
Ilyen az élet
2010 június 2. | Szerző: kisiren
Kertre néz az ablakom.
Mennyi titok, hallgatom.
Nyisd ki jól a füledet.
Száll ezernyi üzenet.
Birtalan Ferenc
Nézem ,
…ahogy Rebi tanítgatja egyik fiacskáját hasítani a levegőt.A kertből van a rajt, majd az udvaron keresztül ízlelgeti a kis rigófi a repülés nehézségét, szépségét.A a udvaron leszáll a szembeni háztetőre, megpihen. Anyja ugyan ezért megszidja, de ő nem megy tovább. -Nem bírom Mamácska !- könyörög neki, – elfáradtam.Aztán ahogy pihenget, ösztönösen nézi gyermekkora kedves helyét, a fészküket.
Mennyivel jobb életünk volt ott, amikor a szél ringatta fészkünket!-ábrándozik, majd visszarepül a kertbe, a többiekhez. Hiába, neki még nagy a táv, nem bírja. Sokat kell még erősödnie, gyakorolnia, hogy letegye a vizsgát repülésből!
———————————
Hát megvan. Összeállt.Kész. Nekem tetszik. Nagyon.Majd meglátjuk…
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X