2012 január 9. | Szerző: kisiren
S mégis: minden virágharanggal,
illattal, színnel, fénnyel, hanggal
a régi erdő húz magához.
Wass Albert
Nézem, ahogy áll előttem, ünnepi díszben. Kicsit olyan, mit a durcás, szomorú gyerek, amikor valami csínyt követett el, lehajtott fejjel áll, szinte tűlevelei is lekonyulnak. Tudja, érzi, hogy eljött az idő. Vége.Pedig igazán kitett magáért. Olyan szép volt, mint még soha.Így esett rá a választás, hogy csúcsából lesz az idei karácsonyfa, hadd gyönyörködjünk még kicsit benne, ha már pusztulnia kell.
Dehogy akarta valaki is a halálát! Csak hát veszélyes lett. Nagyon veszélyes. A szél az utóbbi időben már sokat tépte, cibálta, forgatta, bármikor kiszakíthatta, letörhette volna. Ezt kellett megelőzni. A testvére meg betegeskedett, ő már jelezte halála közeledtét.
De sok madárnak volt élő-, búvó-, pihenőhelye!
Ne bántsátok a lombokat,
Hadd nőjenek, viruljanak az égre,
Hadd mosolyogjanak napban, esőben,
Hadd ringassák a békés fészkeket,
Küldjék magasba a rigók dalát.Juhász Gyula
Mikor tavasszal ibolyák fakadtak,
Ti maradtatok csak búsnak, hallgatagnak,
Madár szólt, virág nyílt, mindenféle ágon,
Ti állottatok csak árván a világon.
Juhász Gyula
Hányszor megcsodáltam a teraszról azt a nyüzsgő életet, amit lakói teremtettek rajta, no meg hallgattam éneküket órákon át! Különösen a rigók voltak kedvencek, ahogy az ág csúcsáról trilláztak, figyelve minden mozdulatot. Nagyon fogom hiányolni őket.A varázsfuvolájukat semmi nem pótolja majd.
Minden fa pusztulása olyan, mintha egy kedves családtag távozna el. Így voltam az édes barackkal, a mosolygós, nagy szemű cseresznyével,majd az árnyat adó, bölcs dióval, idén a mindig bőtermő cigánymeggyel, most pedig a sudár, házat örző fenyőkkel.
Még akkor lettek ültetve, mikor védő-, szűrő ernyő kellett a játszótér felől, hiszen ott állandóan nagy volt a nyüzsgés, kellett az árnyék és a takarás.De ez már régen volt…
hogy dőlni kell a fának,
hogy ég felé mutatni,
lombot, virágot adni,
dalolni nem elég.
Konyhára hasznot úgy hoz,
ha odaáll a kúthoz,
vagy üst alatt elég.
Végzet sikolt belőle,
mikor recsegve dől le.
Nadányi Zoltán
2012 január 8. | Szerző: kisiren
Reggeli varázs
Hull a hó,
hull a hó,
mesebeli álom...
A kávé ébresztgető finom illata,
a vanília gyertyák fénye,
a meleg kellemes érzete,
a sűrűn hulló hó,
a mesebeli téli táj,
a tiszta, fehér hópaplan alatt álmodó természet,
a szabadon szálló hópelyhek különleges tánca,
mind a vasárnapi reggel varázsa.
vadvirág
Január elől jár
2012 január 2. | Szerző: kisiren
De szép is a nagy természet,
hol haldoklik, hol meg éled!
Hóból víz lesz, vízből hó lesz…
Más szavunk sem lehet erre:
Így is jó lesz, úgy is jó lesz!
Tamkó Sirató Károly
Az időkerék meg nem áll. Kezdődik minden előről. Most az első csemete állt a sorba. Indul a körforgás.Tizenkét hónapon keresztül forog, forog, pihenés nélkül, hogy aztán újra kezdje…Mint most is.
vadvirág
Új év, új év, új esztendő
2012 január 1. | Szerző: kisiren
Már csak az emlékekben élsz.
Isten hozott Új Év!
Legyél derűs, szerencsés, boldog év!
2012
Köszöntelek, új év
új világa!
Hozz békességet
a világra!
Gazdag Erzsi
Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél…
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörü Tél!
Babits Mihály
vadvirág
2012.,Tél hava, első napja
Elkel most a nagykendő
2011 december 30. | Szerző: kisiren
Mélyen a völgyben,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.
Wass Albert
Itt jár közöttünk , fejét szürke ködfátyolba bújtatta, könnyezik.Álomhavától búcsúzik. Csak a szépséges fehér hóbundáját nem találja sehol. Pedig abban szép igazán, amikor a nap rásüt, ő pedig csillogva pompázik.De most sötét, szürke, lucskos. Olyan “nem szeretem”.
vadvirág
2011., Álom hava ,30. napja
Cseng a fürge száncsengő
2011 december 29. | Szerző: kisiren
Lassan lépdel az esztendő, gondban van. A múló pillanatokkal egyre fogy az ideje.
Körbe néz, szemléli, mit hagy maga után.Reped, ropog minden. Bármerre néz, mindenütt bizonytalanság, kuszaság uralkodik.Pedig a jó munkához nyugalom, biztonság,béke kell.
Nézi a közeli hegyeket. Keresi, kutatja, de nem találja őket. Elrejtőztek a köd sűrű fátyolába.Láthatatlanok, kiszámíthatatlanok. Mint a jövő.
vadvirág
2011, Szentkarácsony hava, 29. napja
A csönd halkan dalol
2011 december 10. | Szerző: kisiren
A csönd halkan dalol.
December bús szele |
Alszik ma valahol.
Juhász Gyula
December
Szentkarácsony hava- Álom hava- Télelő
Már jó ideje elment, nem hagyta hátra csak a lábnyomát, meg néhány emléket, de ezt szinte észre sem vettük.
Elvitte magával a fényt, a meleget, igaz, hogy a vége felé ő is sokat szipogott, prüszkölt, még köhögött is, de azért átéltünk vele sok szép napot. Jó érzéssel távozott, bár útközben a kishídon megállt, visszanézett, szeme párás volt, mint körülötte az este, majd végleg eltűnt a homályban.Így távozott November.
Reggelre becammogott a deres szakállú , öreg December. Szemével hunyorgott, aztán megrázta fehér, zúzmarás szakállát, de bizony hópihe egy se hullott belőle.Még Miklós napján se, pedig a gyerekek annyi szép versben, dalban fohászkodtak hozzá, hogy nagy hóban érkezzen hozzájuk. Ezt a kérést nem tudta az idén teljesíteni.
De jó volna ha volna
|
|
ha hó hullna halomba |
|
|
ha már fű sincs levél se |
betakarna a tél mindent fehérbe
Várják a kicsik, hogy az udvarokban megjelenjenek a fura alakok hóból, seprűvel a kézben, de még az öreg csak pityergő köddel lepi meg őket.De mint a neve is mondja, ez még csak télelő, jön még fergeteges idő is ránk.
Jobb ilyenkor benn, a meleg szobában, ahol a tűz parazsának fénye megvilágítja az arcokat, melegével megtölti a szobát, duruzsoló dallama kedves zenét játszva szórakoztat.
Kinn, a korai sötétségben a csöndet egy mély harang hangja töri meg, mely esti imára hívogat, és üzeni, hogy nemsokára megérkezik a várva várt ünnep, karácsony.
A távolban a bütykös vén hegyek,
| mint elnehezült kezek, |
| meg-megrebbenve tartogatják |
| az alkonyi tüzet, |
| a párolgó tanyát, |
völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.
József Attila
vadvirág
2011, Álom hava, 10. napja
Nézd csak a tájat, de szépen õszül.
2011 november 22. | Szerző: kisiren
Elbúcsúzott
…ez a kedves, pompás évszak is. A fákról, bokrokról lerázta színes ruháikat, aztán álomba ringatta őket.-Had aludjanak, pihenjenek!- gondolta magában, majd altató dalával álomvilágba röpítette őket.
A fák ég felé tartott ágaikkal , mereven állva alszanak, álmaikban még színes leveleikről álmodnak, várva a meleg hótakarót.
Csendesen szunyókálnak a szürke ködfátyol alatt, néha-néha cinkék csapata száll rájuk, dalolva biztatgatják egymást énekükkel, de a fák erre sem ébrednek fel. A reggel csillogó , deres ruhákban keltegeti őket, de ők ezt észre sem veszik. Pihennek tovább.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Petőfi Sándor
vadvirág
2011 november 8. | Szerző: kisiren
“Levetette szép ruháit,
csendesen levetkezett,…”
/Petőfi Sándor /
…Ahogy a költő írta, sok-sok fa levette pompás őszi ruhakölteményét, hogy aztán kopáran állva aludhasson egy jót…tavaszig.
A reggeli ébredéskor figyelem, amint gyorsan kúszik föl az ég peremére a hatalmas narancsgömb, jelezve, hogy ma is bearanyozza napunkat.
Ezernyi csillámló üveggyöngy tündököl ilyenkor a napfényben, mintha az éjszaka manói kiöntötték volna kosárkájukból szanaszét gyöngycseppjeiket, majd a melengető sugarak pillanatok alatt elvarázsolják őket. Volt, nincs.
Nagyokat nyújtóznak a fák is, álmosan ásítanak, majd a csúcsról elenged faanyóka pár sárga levelet, az pedig esésében maga alatt továbbsodor egy csomó levéltestvért.
Van közöttük, melyek zizegve sírnak, siratják biztos helyüket, és vannak olyanok, amelyek közben kacagva dudorásznak, örülnek a repülésnek, és a helyváltozásnak.
-Menjetek! Ismerkedjetek az új világgal!- szól utánuk az öreg fa.-Tavasszal ne felejtsetek táplálni engem!-kéri őket, és már bóbiskolva lehajtja fejet. Pihenni tér.
Míg a sok színes levél nyüzsög a földön, anyjuk már csak álmában gondol rájuk.
Hosszú folyamat ez, amíg az elbocsájtás megtörténik. Fokozatosan készíti fel őket az elválásra, csökkenti a neki juttatott táplálékot, vizet, míg aztán azok elsárgulnak, olyanok lesznek, mint az aranyló napsugár, végül ágkezei nem fogják többé őket.
Lesz belőlük téli takaró, majd tavasszal táplálva a talajt, segítik a fákat, hogy újra felöltözködhessenek.
Milyen találó nevet adtak a Természetnek az év naptárában: Enyészet hava.
vadvirág
Szent Andás hava, 8. napja
Fagy kinn fagy
2012 február 1. | Szerző: kisiren
FEBRUÁR
Böjtelő hava-Télutó-Jégbontó hava
Második hó: február van,
hócsillagok a határban;
fényes puska csöve: durr!
Szedd a lábad, róka úr!
Tiszta kék az égi pálya,
füstölg a házak pipája,
talpas szán a hóba vág,
csörg a fán a száraz ág.
Odalenn a rőt berekben,
jég páncélja rengve rebben,
prímet furulyál a szél,
peng a korcsolya-acél.
Somlyó Zoltán
Megérkezett korcsolyán,
nagy bundában, hócsizmában.
Bebújik a kis réseken,
vacogunk, didergünk a napsütésben.
Ágon a madár is hallgat,
nincs most ideje nótájának.
Január elfutott,
Február kopogtatott,
és egy nagy zsák hideget hozott.
Pedig tudhatnánk,
hogy ő ilyen,
morcos, morgós,zimankós,
dermesztően hideg.
Télutó, télutó,
most jó ám a meleg, puha takaró.
vadvirág
2012.,Jégbontó hava, első napja
Oldal ajánlása emailben
X