A csönd halkan dalol

2011 december 10. | Szerző: kisiren |

December bús szele

December

Szentkarácsony hava- Álom hava-  Télelő

Már jó ideje elment, nem hagyta hátra csak a lábnyomát, meg néhány emléket, de ezt szinte észre sem vettük.

Elvitte magával a fényt, a meleget, igaz, hogy a vége felé ő is sokat szipogott, prüszkölt, még köhögött is, de azért átéltünk vele sok szép napot. Jó érzéssel távozott, bár útközben a kishídon megállt, visszanézett, szeme párás volt, mint körülötte az este, majd végleg eltűnt a homályban.Így távozott November.

Reggelre becammogott a deres szakállú , öreg December. Szemével hunyorgott, aztán megrázta fehér, zúzmarás szakállát, de bizony hópihe egy se hullott belőle.Még Miklós napján se, pedig a gyerekek annyi szép versben, dalban fohászkodtak hozzá, hogy nagy hóban érkezzen hozzájuk. Ezt a kérést nem tudta az idén teljesíteni.

De jó volna ha volna                                                                   

ha hó hullna halomba

ha már fű sincs levél se

betakarna a tél mindent fehérbe                  

Várják  a kicsik, hogy az udvarokban megjelenjenek a fura alakok hóból, seprűvel a kézben, de még  az öreg csak pityergő köddel lepi meg őket.De mint a neve is mondja, ez még csak télelő, jön még fergeteges idő is ránk.

Jobb ilyenkor benn, a meleg szobában, ahol a tűz parazsának fénye megvilágítja az arcokat, melegével megtölti a szobát, duruzsoló dallama kedves zenét játszva szórakoztat.

Kinn, a korai sötétségben a csöndet egy mély harang  hangja töri meg, mely esti imára hívogat, és üzeni, hogy nemsokára megérkezik a várva várt ünnep, karácsony.

A távolban a bütykös vén hegyek,

mint elnehezült kezek,

meg-megrebbenve tartogatják

az alkonyi tüzet,

a párolgó tanyát,

völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.
József Attila


vadvirág
2011, Álom hava, 10. napja