2008 május 13. | Szerző: kisiren

Az élet szólít, menni kell,…

Az elmúlt napokban sok diák izgult azért, hogy sikerüljön az írásbeli érettségije, aztán majd a szóbeli vizsgája, hiszen eljött az az idő , amikor számot kell adni tudásukról, bizonyítva azt, hogy érettek a felnőttkorra.Ez a nagy megmérettetés útlevél is egyben számukra a nagybetűs Életbe.Átérzik ennek fontosságát, nagy izgalomban vannak.

Így voltunk ezzel mindannyian, és ilyenkor mindig bennünk is felidéződnek az átélt események, az a nap, amikor nekünk kellett számot adnunk tudásunkról.

Emlékszem szombat reggel volt,már az osztály nagy része letudta a vizsgát, csak a névsor vége maradt hátra.Magyar tétel húzásával kezdtük. Az elnök a szomszéd város egyik középiskolájának igazgatója volt, egy barátságos, bátorítóan mosolygós,kedves ember, akinek emléke elkísér utamon.

Hogy oldja a feszültséget, mindenkihez volt egy pár nyugtató, érdeklődő szava.Tőlem a nevemről kezdett el érdeklődni, és a terveimről, majd szétterítette az irodalom tételeit, aztán kérte, húzzak egyet, de előtte megkérdezte, melyiket szeretném.Mivel a legelső volt a legkönnyebb,meg a legtöbbet azt gyakoroltuk, természetesen erre esett a választásom.

-Keressem meg!-mondta. Végignéztem a tételsoron, majd kihúztam, az elsőt, mely Balassi Bálint  volt. Örömkacagás tört ki mindenkiből, én pedig tudtam, hogy számomra ez nagyon jó jel, a többi húzásnál is hasonlóan szerencsés voltam.

Így aztán nekem az érettségi nagyon kellemes élmény maradt. Azóta, ha valami gond van az életemben, mindig előkeresek az emlékeim közül ilyen szépet, kellemes, kedves emberekre gondolok, az ő bíztató szavaikra, és máris könnyebb lesz elviselni a  nehézségeket.

Itt is rádöbbentem, és azóta még sokszor, hogy a szerencsének milyen fontos szerepe van életünkben…Az biztos, hogy nekem azóta is egyik kedvenc számom a 18-as!/…mert  e nap jún.18. volt /

 

vadvirág