2010 január 24. | Szerző: kisiren
Szép napot!
| Őszinte szavakat csakis őszinte szavak után lehet várni. | ||
| Végh Antal | ||
Hangulatszilánkok
1. Reggel a nap széthasította az ég dunnáját, utat tört magának a fény.Metsző hideg van. Ilyenkor benn jó lenni a meleg lakásban. Kinn minden csikorog, vacog a fagy szorításában.
Az állatok is vacognak. A kerti madáretetőnél táncot járó szalonnadarabka jelzi. hogy az éhes cinkék lakmároznak rajtuk. Pici, hegyes csőrükkel csipegetnek, hogy legyen energiájuk fűteni apró testüket.
Odébb a tetőn egy fekete rigó borzolta fel tollkabátját, úgy nézelődik.Lesben áll, figyeli, hogy ellenség nincsen-e a láthatáron.Didereg ő is. Szebb napokra gondol, amikor válogatott a sok finomság között. Most azonban nehéz eleséget találnia, amíg Télúrfi ilyen zimankós , hideget fúj ránk.
2. A nyárfahegyben is vacognak a varjúk. Este, reggel hatalmas csapatokban indulnak felfedező útjukra, hátha sikerül ennivalót találniuk.
Ilyenkor zeng hangoskodásuktól a vidék, hiszen napnyugtakor, mikor a fészekre szállnak, megbeszélik az aznapi sikereket, élményeket, reggel pedig a csapatok elosztják maguk között a terepet. Így aztán minden kuka és egyéb helyekre kerül belőlük. Elpusztítják a sok-sok szemetet. Jó takarító brigád.
3. Három olyan költemény van , melyet nemzeti “dalnak” tekintek: a Himnusz, a Szózat és a Nemzeti dal.Ezt a három verset azt hiszem minden magyar ismeri, éljen bárhol a világon.
A Himnusz egy ima, melyben a költő Istenhez fordulva kér nekünk magyaroknak jobb jövőt, hiszen e népet annyi sorscsapás érte. Hangulata igaz, hogy szomorú, mint amilyen a nép sorsa volt/van, a megélt eseményekhez leginkább ez illik.Mint minden alkotás, ez is elsősorban a költő érzéseit, gondolatait tükrözi, de nagy hatással volt rá megírásakor az akkori társadalom, az ország múltja.Illik a kultúránk választott napjához.
vadvirág
2010 január 21. | Szerző: kisiren
A szokás az ember második természete.
/ Németh László: Pusztuló magyarok /
Nem hagyok örököst… csak egy hû cselédet:
Azt kötöm szivedre – – meg a magyar népet.”
„Szeresd a magyart, de ne faragd le” – szóla,
„Erejét, formáját, durva kérgét róla:
Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják?
Nehezebb eltörni a faragatlan fát.”
/Arany János /
vadvirág
2010 január 20. | Szerző: kisiren
Az élet...
A felelősség szeretet nélkül kíméletlen,
Az igazság szeretet nélkül megkeményít,
Az okosság szeretet nélkül ravaszság,
A rend szeretet nélkül kicsinyesség,
A barátság szeretet nélkül képmutatás,
A becsület szeretet nélkül gőg,
A gazdagság szeretet nélkül fösvénység,
A hit szeretet nélkül vakbuzgóság,
Az élet szeretet nélkül értelmetlen.”
vadvirág
2010 január 19. | Szerző: kisiren
“Ha lelked derűs, és tiszta céljaid,
jókora utat tehetsz meg előre.”
/ Goethe /
/Wass Albert /
vadvirág
2010 január 18. | Szerző: kisiren
Kiskrajcár…
“Találtam egy kiskrajcárt,
amit a világ minden kincséért sem adnék oda.”
/ A Kiskrajcár c. filmből/
vadvirág
2010 január 17. | Szerző: kisiren
Ilyen a világ. Van aki benn, van aki kinn van……
|
“A végén minden olyan egyszerű lesz – minden, ami volt és ami lehetett volna. Pornál és hamunál is kevesebb lesz minden, ami egykor tény volt. Amitől úgy égett szívünk, hogy azt hittük, nem lehet elviselni, belehalunk, vagy megölünk valakit… mindez kevesebb lesz, mint a por, melyet a temetők fölött kavar és sodor a szél.”
(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek) |
||
a mindenségnek része.
Azt hiszi hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer.
/ Csongrádi Kata:Naphimnusz – dalszöveg- részlet/
vadvirág
2010 január 16. | Szerző: kisiren
Fölötte kék sátor a csillogó ég,
Alatta tarka szőnyeg az örök föld.
/Juhász Gyula /
Reggeli zúzmara
Ritka szép pillanat, ahogy a napsugár átbújik a réseken, megcsillogtatva a fehér zúzmarafonalat, mint ezernyi gyöngysort.Ehhez az idilli képhez háttérzene a tél csöndjének halk, lehelet finom muzsikája.
A természet csendességét a szalonnára rászálló cinege kedves csipogó köszönése töri meg, ahogy kecsesen körbe-körbe keringőt jár a finom lakomán.
Sokáig csodálom a természet különleges szépségét, ezt a deres, kedves téli varázslatot…
Mesék
A forró kávét kortyolgatva a kiskanál mesélni kezd, hiszen sok-sok érdekes története van…
Szerette mindig, ha meleg kéz simogatta, ezért kora reggel már keltegette társait, várta, hogy aznap vajon ki fogja megtáncoltatni.Élvezte a reggeli szertartást. Először a finoman megmunkált e. tálcát készítették elő, majd arra került a kecses, szép formájú kancsó a forró kávéval, majd a cukortartó,a kis tejes kancsó,a tányérok, csészék, és legvégül a kiskanalak.Ez ismétlődött ebéd után is. Közben élvezte a csevegéseket.
Leginkább a gazdasszony kezében szeretett forogni, aki egy nagyon kellemes hölgy volt. Mindig jókedvű, bájos, elegáns. Finom anyagból készült ruhákat hordott, még a régmúlt időkből valók, és hozzá ékszereket.Ezt annyira megszokta, hogy míg élt, mindig viselte őket.Kitűzőt, karkötőt, gyűrűt.Nagyon egyedi darabjai voltak, különlegesen megmunkáltak.Jól illettek személyiségéhez, sugárzó jelleméhez.
Történt egyszer, hogy valami háborúféle zavarta meg életüket, és menekülniük kellett.
Bennünket, a porcelánokat, és még egyéb tárgyakat gondosan becsomagoltak a szobalányok,ládákba gyömöszöltek, majd az éjszaka leple alatt egy nagy fa alá elásott a gazdánk és egy megbízható mindenese, majd befogták a lipicai lovakat a kocsiba, és elmentek haza, a Felvidékre.Az ékszereiket elvitték a híres barlangba, ami a faluban volt, és ott rejtették el.
Amikor a zűrzavarnak vége lett, hazajöttek. Itthon bizony a tizenkét szoba üres volt, elvitték a bútorokat, festményeket, de aztán nagy részét szépen visszahozták nekik.Bennünket sem talált meg senki, bár voltak próbálkozások,ástak többfelé is a kertben, de nem jártak szerencsével.
Aztán gazdámék azt mondták, hogy fő az egészség és a nyugalom, majd leültek kávézni, mi pedig örömmel, boldogan táncoltunk a forró kávéban, ünnepelve a nagy kaland vidám befejezését…
vadvirág
2010 január 15. | Szerző: kisiren
Szél hozott, szél visz el…
Köd előttem, köd mögöttem,
Isten tudja, honnan jöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Minek kérdjem, mért visz el?
/ Szabó Lőrinc /
“Igaz szeretetet csak attól várhatunk, aki természete szerint jóságos és melegszívű.”
/Dalai Láma /
Minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.
(Márai Sándor)
(Közeli ismerősöm egyik nagybátyja is tanította az írót Kassán, a főreálgimnáziumban. Amikor erről először mesélt , bizony az író neve még eléggé ismeretlen volt. Sem az iskolában, sem másutt nem igen hallhattunk róla. Ha városában sétálok, mindig megjelenik a gondolataimban, látom ott sétálni őt is az emberek között…)
Hangulatszilánkok
1. Kora reggel az ablakon kinézve szeme fekete sötétségbe ütközik.Az égbolt egy óriási lepelt borított a tájra, ami alatt alszik még csendesen a táj, csak itt-ott nyitogatja egy-egy ház szemeit pislákolva, félig álomban.
Míg a kávéját kortyolgatja,várva, hogy a “hoppá”kenyér megpiruljon, lassan hasadozni kezd a sötét burok, egy-egy kis fénycsík jelzi, hogy mégis csak ébredezik a reggel. Mennyivel másabb nyáron ilyenkor a teraszon ülve, tűnődik magában a fecskebarátokra gondolva, vajon ők gondolnak-e az itteni hazájukra, otthonukra most? De jó volna már hallani kedves ficserékelésüket!
Gondolataiból a kiskanál koccanása zökkenti ki, de nincs is ideje merengésre, mert masszírozásra megy.Korán szereti letudni, akkor egész nap kellemes, friss érzete van, hát indulás!Aztán kinn már a rigók fesztelen ugrándozása, hangoskodása kíséri. Jó ezeknek a madaraknak. Mindig vidámak.
2. A parton rögtön felfigyelt arra a kavicsra. Nem volt rajta semmi különleges, neki mégis megtetszett a formája, színe, simasága. Felvette, megsimogatta, tenyerébe rejtette a kincset. Kellemes érzés járta át.
Aztán újra nézegette, eltűnődve. Mennyi ideje létezik már ez a kavics! De sokat tudna mesélni élményeiről! Míg a megduzzadt kis hegyi patak kanyargós,hosszú útján sodorta, ideszállította, hány kisebb, nagyobb, fiatalabb, idősebb kavics simogatta, csiszolgatta, alakítgatta, nevelték a szépre, jóra.A göröngyös, hosszú úton sokan mellészegődtek a sodrásban, mások lemaradtak, de voltak olyanok is, akik keresztbe tettek neki vándorlásai során.
Ő mégis megérkezett. Erre a helyre.Aztán majd újra útra kel…Mert a kavicsnak ez a sorsa.
3. Amikor elbúcsúzott, kikísértem a kapuig, majd elindult. Néha meg-megállt, visszanézett, aztán csak ment tovább lehorgasztott fejjel. Az esti harangszó volt a kísérője, bár még az is kicsit halkabban ütötte zenéjét. Néztem utána, ahogy távolodva alakja egyre kisebb és kisebb lett. Végül már csak egy fekete pont volt, majd az is eltűnt.
Még sokszor eszembe jut.Felidézi egy-egy kép,esemény.Itt hagyta emlékét. Hiszen ő most már a Múlt.
4. Gyönyörű ez a tavaszias napsütés a télben. Hónak nyoma sem maradt. A búcsúzók között – eltűnődik…A távozóra gondol. Hányszor hallotta közeli ismerősétől a történetét, aki nagyon szeretett csevegni, mesélni..Ha leültek ebéd után kávézni, kinyitotta mesedobozát, és érdekes, szép történeteket mesélt.
Nagyon élvezte társaságát, mert roppant intelligens, művelt volt. Irodalmi, zenei tudása elkápráztatta. Sok érdekes ismerettel gazdagodott általa. Honnan szerezte tudását?Mindenek előtt otthonról, a hozzájuk járó ismerőseiktől, akik között sok nagytudású ember volt, és persze fiatal korában másfél évig Angliában élt,ahol nyelvet tanult. Meghatározó volt számára B.bánya, születési helye, majd Sisi városa, ahol felnőtt, ifjú éveit töltötte. Innen került házassága révén egy távoli kis helyre.
Itt ismerkedett meg az eltávozóval, aki egy szép napon a Balaton parti kastély egyik szobájából kilépett, egyébként olyan titkárnő féle volt egy nagyhírű professzor mellett, és útbaigazított egy fiatalembert, aki éppen a professzort kereste.Ez a férfi frissen diplomázott, földbirtokos ifjú volt, egy távoli kisvárosból. Ebből a találkozásból házasság lett, melyet az ifjú férjnek szülei sosem bocsájtottak meg.
Közeli ismerősömmel, férjével jó barátságban voltak. Míg az elmúltakra gondol, a haranglábon megszólal egy kismadár, és vígan énekel. Végső búcsúját mondja a pap, és a madárka. Szívet melengető helyzet, és az jut eszébe, milyen derűs, jólelkű teremtések voltak ők . Mint ez a kismadár…
vadvirág
“S ha est borul a késő mára,
2010 január 25. | Szerző: kisiren
És…
És minden dolgok mélyén béke él
És minden tájak éjén csend lakik
S a végtelenség összhangot zenél
S örök valók csupán mély álmaink.
/ Juhász Gyula /
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X