Mesék
A forró kávét kortyolgatva  a kiskanál mesélni kezd, hiszen sok-sok érdekes története van…
Szerette mindig, ha meleg kéz simogatta, ezért kora reggel már keltegette társait, várta, hogy aznap vajon ki fogja megtáncoltatni.Élvezte a reggeli szertartást. Először a finoman megmunkált e. tálcát készítették elő, majd arra került a kecses, szép formájú kancsó a forró kávéval, majd a cukortartó,a kis tejes kancsó,a tányérok, csészék, és legvégül a kiskanalak.Ez ismétlődött ebéd után is. Közben élvezte a csevegéseket.
Leginkább a gazdasszony kezében szeretett forogni, aki egy nagyon kellemes hölgy volt. Mindig jókedvű, bájos, elegáns. Finom anyagból készült ruhákat hordott, még a régmúlt időkből valók, és hozzá ékszereket.Ezt annyira megszokta, hogy míg élt, mindig viselte őket.Kitűzőt, karkötőt, gyűrűt.Nagyon egyedi darabjai voltak, különlegesen megmunkáltak.Jól illettek személyiségéhez, sugárzó jelleméhez.
Történt egyszer, hogy valami háborúféle zavarta meg életüket, és menekülniük kellett.
Bennünket, a porcelánokat, és még egyéb tárgyakat gondosan becsomagoltak a szobalányok,ládákba gyömöszöltek, majd az éjszaka leple alatt egy nagy fa alá elásott a gazdánk és egy megbízható mindenese, majd befogták a lipicai lovakat a kocsiba, és elmentek haza, a Felvidékre.Az ékszereiket elvitték a híres barlangba, ami a faluban volt, és ott rejtették el.
Amikor a zűrzavarnak vége lett, hazajöttek. Itthon bizony a tizenkét szoba üres volt, elvitték a bútorokat, festményeket, de aztán nagy részét szépen visszahozták nekik.Bennünket sem talált meg senki, bár voltak próbálkozások,ástak többfelé is a kertben, de nem jártak szerencsével.
Aztán gazdámék azt mondták, hogy fő az egészség és a nyugalom, majd leültek kávézni, mi pedig  örömmel, boldogan táncoltunk a forró kávéban, ünnepelve a nagy kaland vidám befejezését…

vadvirág