2009 október 11. | Szerző: kisiren
Párizsban járt…
Párizsban járt az ősz
Párizsba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párizsból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt,
én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
Az őt követő vendég kicsit pityeregve, szomorkásan kopogtatott be hozzánk, nem szívesen fogadtuk, de nincs mit tenni, az ő ideje is eljött. Sokunk számára nemszeretem vendég, így hellyel sem kínáltuk, hátha megsértődik, és kicsit majd visszahúzódik ez a ködös, borongós, savanyú hangulatú őszidő…
írta:vadvirág
Tarbay Ede: Őszanyó
Kontyos kendős ősz-anyó
Söpröget a kertben,
Vörös arany falevél
Ripeg-ropog zörren,
Reggel-este ruhát mos,
Csupa gőz az erdő,
Mosókonyha a világ,
A völgy mosóteknő.
2009 október 11. | Szerző: kisiren
| A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében. | ||
|
|
||
Zarándokhelyen
Az egyik híres zarándokhely főterén nézelődöm, fényképeket készítek. A messze földön híres templommal szemben iskola, óvoda található. Bár szombat van, de az általános iskola egyben művészeti is (nagyon helyesen, bár mások is így működnének/tek volna, mennyivel ésszerűbb lenne az oktatás e módja!), így természetes, hogy a muzsika kihallatszik az épületből, hiszen próbálnak, gyakorolnak a gyerekek.
Közben buszok érkeznek, melyről a hívek leszállva sorokba rendeződnek,majd énekelve vonulnak a felújítás alatt álló templomhoz, aztán a téren felállított oltárhoz.Mintha búcsúban lennék, ami itt elég gyakran van. Rövid idő alatt megtelik a tér, kezdődik a szabadtéri mise.Még egy szerzetes felavatását is nyomon kísérhetem.
Közben azon tűnődöm, hogy a szemközti iskola, óvoda emeletes épületének ablakaiból milyen érdekes kilátás nyílik e térre.Az biztos, hogy nem mindennapi események tanúi a pedagógusok és a gyerekek…
————————————————-
Egy fiatal kispap állít meg az egyik épületnél, jó szívvel ajánlja, hogy ott vegyek ajándékot, mert az a Nővérek boltja, olcsóbbak az árak .Ügyes marketing fogás, de nagyon barátságos, szimpatikus pap, így aztán betérek hozzájuk, bár szándékomban nem áll vásárolni kegytárgyakat, de szétnézek az üzletben.
Az éppen eladó Nővér 70, 80 év körüli lehet, bár nehéz a korát megállapítani, mert fürge, csacsogó,az arca sima, ráncoknak nyoma sincs rajta, örök mosolygós, bájos lény.Ketten vagyunk, így csak velem foglalkozik: finoman érdeklődik, kínál, cseveg velem.Nem erőszakos, szeretettel ajánlja portékáikat, én pedig veszek tőle több apróságot is.
Beszélgetés közben több mindent megtudunk egymásról, hiszen érdekli minden. Ahogy mesél, szinte megnyílik. Az arca átalakul, mintha egy kislány mesélne most már :szemei ragyognak, lelkesen mesél, lelki gazdagság árad belőle.
Mennem kell, búcsúzáskor még ajándékokat is kapok tőle emlékbe.Elköszönünk egymástól.A térre lépve azon gondolkozom, milyen jó, hogy megismerhettem a Nővért, a belőle áradó szeretetet…Mennyi kellemes élménnyel lettem itt gazdagabb ezen a szombat délelőttön…
“Őrangyalom, szívből kérlek,
Légy vezérem, amíg élek.”-így kezdődik az egyik ajándékon az idézet. Szép ugye? Nekem tetszik…
Azóta gyakran eszembe jut a Nővér, és eltöprengek azon, hogy mennyire különbözünk mi emberek egymástól!Mióta eszemet tudom, mindig családra vágytam, kislányként a játékaim is arról szóltak, örökké arra készültem…Míg mások másról álmodoztak…
írta: vadvirág
2009. Magvető, 10.
2009 október 11. | Szerző: kisiren
Jó reggelt!
Kellemes vasárnapot ezen a borongós, őszi napon!Ahogy kinézek az ablakon kávézás közben, a szemközti hegyek bizony elbújtak a ködös, októberi fátyol mögé, de azért jó nézni őket, olyan megnyugtató látványuk.
Tegnap még az előrejelzések dacára nagyon kellemes, kiránduló idő volt, mára viszont teljesült a jóslat: őszanyó mindenre ráterítette szürke, füstölgő takaróját.
Ez az idő lustálkodásra alkalmas, így idejét sem tudom, hogy vasárnap délelőtt tévét néztem volna, de most kivételt tettem, mert kedvenc uti filmemben gyönyörködve utazhattam be vasúton Svájc üdítően szép , erdős tájait.Ezzel nem tudok soha betelni, olyan kedvemre való.
Tegnap sokfélét főzőcskéztem, ebédre tejfölös vargánya gombát készítettem olasz kagyló tésztával, estére krumplilángost sütöttem, mely nagyon finom tejföllel, vöröshagymával, vagy ahogyan én szeretem, szilva/körtelekvárral /isteni/, de megfőztem mára a húslevest, csirkeszárnya és, egyebeket elkészítettem, így most nem kell a vele időt töltenem.Ezt az érzést nagyon szeretem, amikor tudom, hogy minden kész, kedvemre tevékenykedhetek, foglalkozhatom egyéb dolgokkal.
vadvirág
2009 október 10. | Szerző: kisiren
Hűvösebb az éjszaka már…
Ködök lusta fellege száll,
Hűvösebb az éjszaka már.
Vigyázz rám!
Ugye, holnap útra kelünk,
Zsebre vágjuk majd a kezünk,
Kicsit túl vidámak leszünk?
Vigyázz rám!
Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel,
S hogy mi legyen, majd dönteni kell,
Vigyázz rám!
Szemed most is annyira szép,
Szerelemmel nézel-e még?
Nevetésed éppen elég,
Vigyázz rám!
Összekötve ott van a zsák,
Benne mind a nyári ruhák,
Nem emlékszik senki se ránk,
Vigyázz rám!
Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!
Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!
Vigyázz rám!
/ Dés László -dalszöveg/
vadvirág
2009. Magvető hava,10.
2009 október 9. | Szerző: kisiren
Szép estét,
nyugodt, édes
álmokat!
vadvirág
Magvető hava, 09.napja
2009 október 8. | Szerző: kisiren
Esti búcsú
Ez a nyárias őszi este
kedvesen megérkezett,
szürke fátyolával
mindent beterített.
A világ lelassult,a házak elcsendesedtek,
a hold és a csillagok útra keltek.
Halkan , nesztelenül osonnak,
az ablakokon be-bekukucskálnak.
Beköszönnek,és suttogva,
hogy álmukat ne zavarják,
a gyerekeknek jóéjszakát kívánnak.
Az arcukat megsimogatják,
majd felhők hátán tovább utaznak.
írta: vadvirág
2009 október 8. | Szerző: kisiren
A virág és az élet
| A hervadó virág mellett mindig ott egy felpattanó rügy. Ha egy virág elhal, rengeteg mag marad utána. Mennyire hasonlít életünk egy virághoz! | ||
| ||
vadvirág
2009.Magvető hava, 08.
2009 október 7. | Szerző: kisiren
Beszél a fákkal a bús őszi szél
Halkan beszélget, nem hallhatni meg;
Vajon mit mond nekik? beszédire
A fák merengve rázzák fejöket.
Dél s est között van az idő, nyujtózom
A pamlagon végig kényelmesen…
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Egyik kezemben édes szendergőm
Szelídeden hullámzó kebele,
Másik kezemben imakönyvem: a
Szabadságháborúk története!
Minden betűje üstököscsillagként
Nyargal keresztül magas lelkemen…
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Arany csal s ostor kerget tégedet
A zsarnokért megvíni, szolganép,
És a szabadság? egyet mosolyog,
S mind, aki híve, a harctérre lép,
S érette, mint a szép lyánytól virágot,
Sebet, halált oly jókedvvel veszen…
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Hány drága élet hullt már érted el,
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
De lesz, ha nincs: tiéd a diadal
Majd a csatáknak utósóiban,
S halottaidért bosszut is fogsz állni,
S a bosszuállás rettentő leszen!…
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Vérpanoráma leng előttem el,
A jövendő kor jelenései,
Saját vérök tavába fúlnak bé
A szabadságnak ellenségei!…
Egy kis mennydörgés szívem dobogása,
S villámok futnak által fejemen,
S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
/Petőfi Sándor /
(Koltó, 1847. szeptember.)
Hűvös arany szél lobog,
Leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
Aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
Csapzott sárga zászlait
Eldobni még nem meri,
Hát, lengeti a tengeri.
2009 október 12. | Szerző: kisiren
Hétfő
Így változik minden: az öreg ház, a természet…Ami az elmúlt napokban még pompázott, tündökölt, az a mai esős, szomorkás napon csapzottan,elázva hull a földre.
Szomorú ez az idő, ráadásul a hét kezdete, ezért kell benne apró örömöket keresni, találni, hogy megszépítse a pillanatokat, perceket…Ilyenkor jó felidézni az elmúlt napok, hetek csodaszép emlékeit, élményeit…
Sündisznócska
mondóka
Tegnap korán esteledett,
Sündisznócska ágyat vetett.
Ágyat vetett az avarba,
Kicsinyeit betakarta.
Fújhat a szél szakadatlan,
Melegít a puha paplan.
Jó a meleg földi fészek,
Aludjatok kis tüskések
Kovács Barbara
Levél a szélben
Egy kis hincut szélgyerek, Falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
Feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre, Leráztam én nevetve.
Feldobáltam fel az égbe,
Kapaszkodjon meg a szélbe.
vadvirág
Magvető hava, 12.napja
Oldal ajánlása emailben
X