2009 október 1. | Szerző: kisiren |

OKTÓBER,

október, szüretelős, színes, szép október

Csupa árnyak vagyunk a világon,
hull a juhar réz-szín levele.
Mégis mindörökre áldva áldom,
hogy virultunk s meghalunk bele.

/ Szergej Jeszenyin /

 

“A szelek megrázzák a fát,

és dől a fűbe le

a gyerekek elé a friss,

Őszi harmónia

 Milyen kellemes ilyenkor elidőzni a természetben, nézelődni, figyelni annak minden kis rezdülését, változását.Szeretem ezt a kellemes nyárutós hangulatot, magamba szívni a szőlőtől, gyümölcsöktől mézédes illatokat, lefényképezni a szememmel az ősz csodálatos színeit, melyeket magamban majd a zord téli napokon előhívok, és szebb lesz tőle a szürke világ.

Ma reggelre a köd leheletfinom fátyolát már a közeli völgyekre, hegyekre kicsit ráterítette, de ez még csak előpróba volt, az igazi fátyoltakaró majd később jön, hiszen a felkelő nap még , ha lassabban, nehézkesebben is, de összeszedi erejét, hogy kellemes emlékeket hagyjon bennünk, tegye szebbé az őszeleji napokat, heteket.

A láthatatlan piktor is egyre szebb és szebb festékeket szór szét a tájra, ámulatba ejtve ezáltal bennünket. Nincs az az ügyes, tehetséges festő, mely utánozni tudná kezenyomát. Amerre jár, színesbe öltöztet mindent: fát, bokrot, füvet.Mi pedig ámulunk ezen az aranyló színkompozición, mert mindenütt ez lesz a meghatározó:aranysárgán ragyog a nap, aranyszínűek a természeti képek, aranylóak ezek az őszi napok, melyek hirdetik a természet örök változását, és körülöttünk ezt a csodálatos harmóniát.

Sétálás közben talpam alatt zizegnek, muzsikálnak a lehullott aranysárga, barna gesztenyelevelek, és koppanva potyog a földre a vadgesztenye, mely földet érve kipattan tüskés gubacsából, majd fürgén, ügyesen rám mosolyog, megszólít:

-Nézd milyen selymes barna színem van, simogass meg, vigyél haza, tegyél a kosárkádba a többi terméshez!- kérlel.

Én pedig nem tudok szépségének, kedvességének ellenállni, felveszem, megsimogatom, ő  hozzálapul a tenyeremhez, visszasimogat, és őzbarna szemével hálásan,  huncutul, angyali kedvességgel visszamosolyog…

” Kicsi Gesztenye, barna a szeme,

Úgy mosolyog rád,…”

írta: vadvirág

Juhász Gyula:

OKTÓBER

A fény arannyal öntözi még
A szõke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.

Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbõdül, hisz haza tart,
De ez már õszi csapat.

A kertben tarkán égõ színek,
Virágok, dúsan vérzõ szívek,
Rajtuk az este harmata ring,
De ez már õszi pompa mind.

Fényt, krizantémet, dalt, harmatot
Lelkemben vígan elringatok,
Megszépül lassan, ami rég volt,
De ez már októberi égbolt!

vadvirág