2009 július 8. | Szerző: kisiren

 

2009 július 8. | Szerző: kisiren

 

2009 július 8. | Szerző: kisiren

 Újra olvasva és felfedezve Szilvási Lajos regényeit,

sok-sok érdekes ,

szép gondolatra bukkantam…

“…semmit se unni, mindenben föllelni valami semmi máshoz nem hasonlót a kíváncsiság ez, a soha el nem múló, az az apró csöpp petróleum, amit már oly sokan, köztük Einstein is észrevett, hogy a gittliche Neugier, az isteni kíváncsiság tágabbra nyitja  a pupillákat…”

2009 július 7. | Szerző: kisiren

Érzések…

“Ez a gyönyörű világ nem kívül van már, hanem belül bennem, és ha a telek isteni orgonája megszólalhatna az, amit érzek, olyan Te Deum zendülne most fel az égig érő fényben, amitől megrendülnének és leborulnának ezek a hegyek.”

Fekete István

2009 július 6. | Szerző: kisiren

Ha végre itt a nyár,

és meleg az idő…”

 JÚLIUS -NYÁRHÓ – ÁLDÁS HAVA

/csépelő /

                                   

                                     ” Búza, búza, de szép tábla búza..”

Milyen szép kifejezés: áldás hava! Áldásos, hiszen ekkor takarítják be az új kenyérnek való búzát, melyből sül majd a finom kenyér, az Élet, ahogyan régen hívták a falusi emberek.

Áldás kísérte munkáját a magvetőnek, aki a magot előre  alaposan megművelt földbe elvetette, majd ápolta, gondozta, betakarította, megőrölte, végül kisült belőle a finom kenyér. Munkájában ha a természet segítette, áldás, szerencse kísérte.

Milyen egyértelmű, hogy ma már nem hiányzik soha  a mindennapi kenyér az asztalról, pedig nem volt ez mindig így. A világon hányan éheznek még most is, mit nem adnának egy darabka kenyérért!

———————————————————————————————-

Természetes, ha nyár, akkor sok-sok gyümölcs is érik, ami ugye hízlaló, de hát ki tud ennek ellenállni? Csak élvezni lehet őket, és a fáról a rigókkal együtt csemegézni, mint most, amikor finom baracklekvárt főztem, délután pedig következik a meggy.

Gyerekkoromtól imádom a gyümölcs minden változatát. Nagyszülők, szülők kertjében folyamatosan értek, így volt mindig utánpótlás.Mennyi szép emlék fűződik azokhoz a kertekhez is!Gondolatban sokszor ülök egy-egy fán, és hallgatom a csend szavát, figyelem, milyen is a világ onnan fenntről…

A nyár másik nagy ajándéka a gomba.Nagyon finom, ebédközben toppantak be barátnőmék, meglepve jó hazai gombával,hiszen tudja, hogy szeretem, hozzá friss fürjtojással.Lesz mivel szórakoznom estig.De nagyon megéri…

Ballag a Küküllő,
meg-megállva baktat,
szúnyogokat fogdos
a kicsi halaknak.

Vén bivaly módjára
olykor kedve szottyan
el-ellustálkodni
a nagy kanyarokban.

Sütteti a nappal
hosszasan a hátát.
Ha ott lennél, mélye
legmélyét is látnád.

Ám a lustasága
csak amolyan látszat.
Ilyenkor gyűjti be
illatát a nyárnak.

Aztán jön a szellő,
s csillagokig szárnyal
a nyári Küküllő
esti illatával.

/Kányádi Sándor /

 

Ha én zápor volnék,
égig érő zápor,
áztatnám a földet
istenigazából.

Hogyha napfény volnék,
melengető napfény,
minden sugaramat
széjjel teregetném.

Ha én harmat volnék,
minden reggel s este
lábujjhegyen lépnék
bársonyos füvekre.

Hogyha szellő volnék
erdőn, mezőn átal
járnék a virágok
finom illatával.

Kislány vagyok, s ezért
harmat, napfény, zápor
s a vidám szellő is
igaz, jó barátom.

/ Kányádi Sándor /

vadvirág 

2009 július 6. | Szerző: kisiren

 

                 

 

 

 

Weöres Sándor

Tíz lépcső

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

                        

vadvirág

2009 július 5. | Szerző: kisiren

                         

 

Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

/Babits Mihály /

 

Eszembe jut most pár tétova halk dal Eszembe jutnak a krétajelek Rájuk sütött a falakon a hajnal S nem tudta senki mit jelentenek Ki tudja hol kezdődik el az emlék Ki tudja hol ér véget a jelen Hol lényegül át románccá a nemrég S hol lesz fakó papír a gyötrelem.
	Louis Aragon

vadvirág

 

 

2009 július 5. | Szerző: kisiren

 

 

Fa vagyok, a lábam sárban áll,
ezer álmom vétkes kört csinál
s lelkemben úgy eltéved a fény,
mint egy labirintus ösvenyén.

/Babits Mihály /

 

Naplórészlet

1.

Az épületet hatalmas park öleli körbe.Óriás fái összesimulva, kellemes árnyat adva hívogatják a pihenni vágyókat.Jókat lehet itt barangolni, vagy leülve egy-egy pihenőhelynél, eltűnődni.

Mindenütt csend és nyugalom. Ha nem esik az eső, szinte minden padon olvasgatnak, beszélgetnek.

A parkerdőt kanyargó kis ösvények szelik át.Az álló óriások ontják magukból a tiszta, friss levegőt. A sétálók  találkozáskor köszöntik egymást, váltanak egy pár szót, majd folytatják útjukat.Gondolataikat csak a madarak éneke zavarja meg.

A park egyik szobra és az odavezető virágágyakkal övezett sétány különösen kedvenc helye az ittlevőknek. Állítólag itt forgatták az egyik nagysikerű filmet, mely a háború idején játszódik, és a gimnazista fiatalok kedvenc találkahelye volt.

 

2.

Hosszabb séták alkalmával gyakran felkeresi a közelben levő óriás szálloda parkját is. Itt egy mesevilág fogadja. A mesterségesen kialakított tóban aranyhalak úszkálnak, mint a mesében, csak éppen nem kérdik meg, mi volna a három kívánsága.

 A víz felszínén rózsaszín és sárga, fehér  tavirózsák pompáznak, bontogatják szirmaikat, szinte rámosolyogva az arra sétálókra, kérdezve tőlük: – Ugye szépek vagyunk?

Aztán a tó körül a többi virág is mutogatja szebbnél szebb bájait. Hát még a különleges, hatalmas fák, melyek bátorítóan hívogatják, árnyékukkal simogatják az arra sétálókat.

Micsoda édeskés, finom illat terjeng a levegőben, bármerre sétálunk, de leginkább a gyakori levendula illatát érezni.

 

 

A tavat kis sétány szeli át, mely mellett szabadtéri színpad van kialakítva, majd az itt pihenők által elnevezett “sóhajok hídja” köti össze a szemben levő lelátóval. Itt is sokan elüldögélnek, olvasgatnak, beszélgetnek.

A fák, bokrok, cserjék, virágok társulata remekül érzi magát, szereti az Alpok-aljának e párás, kedvező klímáját. Minden üde, friss, pihentető.

 

 

3.

A hosszú, esős napok unalmát olvasással tölti. Most újra jöhetnek a kikapcsolódást nyújtó könyvek, mint régen, amikor egy könyvet többnyire egy nap alatt kiolvasott.

Olvasásra a legjobb hely a hatalmas társalgó egy-egy barátságos zuga, vagy a kávézó terasza.Ami persze nem igazi terasz, hiszen a társalgó része, csak térelválasztóval leválasztották, hogy barátságosabb legyen.

Elmerülve az olvasásban , gyakran meg-megzavarják, az ismerkedni, barátkozni akarók. Ha nincs kedvére a beszélgetés, ügyesen lerázza őket, aztán olvashat tovább.

Az egyik társa gyakran internezget mellette laptopján/ ilyenkor irigyli, hogy az övé  már régen elavult/, és remek zenéket tesz fel, ami kicsit elnyomja a háttér zaját, és nagyon kellemes háttérzene olvasás közben.

Ha a szeme elfárad, pihentetésként figyeli az embereket. Mennyiféle arc, ember, mennyi megismert élet, amit már kénytelen volt végighallgatni.

4.

Napok óta esik. Már nagyon hiányoznak a hosszú séták, az egyedüllét.

Végre estefelé eláll az eső, és kisétálhat a parkba, ahol már várja kedves barátja, a nyugtató csend, amire nagyon nagy szüksége van. 

5.

A sok esős nap után végre ragyogó napsütésre ébredt. Szinte csalogatták a napsugarak hosszabb sétára. A nyári erdő csupa  boldog zsongás.  Gyönyörű, ahogy a fák ágai között utat tör magának a simogató napsugár.

 

Az út mentén, vagy a tisztáson, a virágok táncában gyönyörködhet, ahogy az enyhe szél hajlítgatja őket. Harangvirág csilingel neki, mint a közeli kis kápolna hangja.Gondolataiból egy kakukk  zökkenti ki. Eltűnődik a megállíthatatlan idő rohanásán, a percek, órák, napok, évek múlásán.

Ezt a békés csendet hamarosan a fiatalok egyik kedvenc nyári szórakozása, a V…  fesztivál hangjai veri fel.

Jó volna még sokáig élvezni ezt a boldog, idillikusan szép természet ajándékát…Ahol minden összhangban van egymással…

6.

A Villasoron sétálva megcsodálja a felújított villákat, melyek azonos időben, azonos stílusban épültek. Valamennyinek gyönyörű, fából készült verandája van.Látszik, hogy azonos kezek készítették őket, melyek mind mesterművek, a szakma tudásáról, szeretetéről árulkodnak. Egyenként, és összességében is csodálatosak.

Szereti mindazt, ami fából készül, hiszen az egyik legszebb természetes anyag. Jó megsimogatni, megcsodálni.De szívesen ellakna valamelyikben itt, ebben a szép városban is! És hány ilyen szép városunk, falunk van, ami szemet, szívet gyönyörködtet.

7.

A Villasoron fedezte fel. Apró termetével, szolidan, csendben megbújt a tuják, fenyők között. Nem volt rajta semmi kirívó, mégis gyönyörűen állt ott a délutáni napfényben, ajtaját kitárva hívogatta , lépjen be.

Aztán meghallotta kedves, csilingelő hangját, mellyel megszólította, mint a falusi anyókák szokták kedvesen megszólítani az idegent. Belépett.A nagy melegben jó a hűs leheletét élvezni. Bent nyugalom, béke. A világ zsongása kívül maradt.

Négy idős nénike csöndben imádkozik? Elmélkedik?Egyszerűek. Szépek.A nyár szívükben már rég tovaszállt…

Lassan elmegyek. Ez a pár perc is nagyon jó volt köztük. Bent , a kis kápolnában béke, nyugalom, kinn a világban nyugtalanság, békétlenség.A lelkekben is…

írta : vadvirág

2009 július 5. | Szerző: kisiren

 Jó reggelt, kellemes vasárnapot kívánok!

Legyen áldott a napod ragyogó napsütéssel,

vidám madárdallal!

vadvirág

2009 július 4. | Szerző: kisiren

                 

 

 

Jókedvet adj és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc, vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő s folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jó kedvet adj, Uram

/Garai Gábor /

 

vadvirág