2009 július 11. | Szerző: kisiren
“…szép
és hallgatag,
megbámulható
és megfejthetetetlen…”
/ Szilvási Lajos /
vadvirág
2009 július 11. | Szerző: kisiren
Jó reggelt!
Finom tejjel…
…egy kosár szeretettel…
A kis huncut
Buksi is melegségre vágyott. Kiszorította helyéről pipikét, ő feküdt tyúkanyó meleg szárnyai alá.A pipike ezt zokon vette:
-Tyúkanyó!Miért nem bújhatok a helyemre?Szeretnék a pihe-puha tollak közé bújni!- kérlelte anyókáját…
írta: vadvirág
– 2009 július 10. | Szerző: kisiren
” Egyszer csak…”
“…egyszer csak azt vesszük észre,
hogy messze van,
mint egy perccel korábban.
Fut az idő: a percek, órák, napok.
Távolodik minden, mindenki.
Soha sem tudhatjuk,
mikor áll be az az idő,
amit úgy hívunk :
KÉSŐ. “
/Szilvási Lajos/
vadvirág
2009 július 9. | Szerző: kisiren
Búcsúzik a nap…
Lassú léptekkel ballag, meg-megáll, visszanéz, mint aki maradni szeretne …Kicsit hallgatja még a madarak napi élményeit, megsimogat mindent, mindenkit utoljára, majd tovatűnik. Megy a tegnapok után, búcsút intve embernek, állatnak, növénynek. A dolgát elvégezte….
Minden elcsendesedik, csak a csend zenéje hallatszik. A fák árnyai táncba kezdenek, közöttük szétteríti sötét szoknyáját az este.Mindent beborít a sötétség.
írta : vadvirág
2009 július 9. | Szerző: kisiren
Gondolat – mástól…
“…a máz rajtunk.
És ami alatta van?
Az igazi arcunk?
Amit nem mutatunk meg mindenkinek?
Ismerjük? “
/Szilvási Lajos /
Vagy csak próbáljuk megismerni, több- kevesebb sikerrel egész életünkön át?Figyelünk, mint ez a madár?
vadvirág
2009 július 11. | Szerző: kisiren
Oldal ajánlása emailben
X