2009 július 22. | Szerző: kisiren |
A nap lepihent…
Az izzó nap lepihent,
levetette lángoló ruháját,
forróságot hagyva maga után.
Az emberek is pihenni térnek.
Leteszik batyujukat,
terhüket,
hogy ebben a fullasztó,
meleg júliusi éjszakában ők is megpihenjenek,
erőt gyűjtsenek a holnaphoz…
vadvirág
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Fekete István
Nádas
Aludtál-e már nádtető alatt,
láttad -e ott, hogy kel fel a nap?
Hallgattad-e a szélben hogy zsong a nád,
ha megérinti a virradat?
Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit.
Se nádirigót, se kócsagot,
se a vadrécék kéktükrű szárnyát,
se vizeken rengő csillagot?
Raktál-e tüzet tavalyi nádból?
Füstje simogatta arcodat,
ha felkel a hold, és lidércfény
táncol a tündöklő ég alatt.
Láttál- e ezer szárcsafiókát,
úszó fészket a nagy vizeken?
S hallgattad-e ködös hajnalokon
a vándormadár mit üzen?
És a nádi széna volt- e párnád,
millió béka muzsikád,
imbolygó bagoly régi barátod,
nyársonsült keszeg a vacsorád?
Fürödtél-e már csendben és fényben,
este, ha lobban a néma tűz?
s a nádason átrepül az álom,
és rádsóhajt lágyan a puha fűz ?
Álmod ha őrzi millió nádszál,
és tartja feletted az eget,
neked adja a csillagos békét,
és megsimogatja szívedet.
Nagyon szép vers, köszönöm ,napsugár!
Az égen millió csillag, a virágok is bóbiskolnak.Kismadarak az ágon összebújva szundikálnak. Hunyd le most már te is szemed. Álmod legyen nyugodt, csendes!