2009 március 16. | Szerző:

 


 Érdekes…


Hogy a királylepkék  hány ezer kilométert megtesznek ősszel, hogy Mexikó erdeinek jegenyefenyőin telelhessenek, most pedig visszataláljanak szülőhelyükre…



                                                       ——————–



A madarak közül is nagyon sokan kénytelenek elvándorolni, hogy másutt biztosítsák megélhetésüket a zord télen, majd lassan visszatérnek, mert érzik, hogy itt van a költőhelyük, szülőhazájuk, ahol kicsinyeiket fel kell nevelniük…



 



             


Szülőhelyem…


Mely dédelgetett, felnevelt. Nem marasztalt, amikor menni akartam, de nem is küldött. Elbocsájtott, utamra engedett…De “messze” mentem tőle!Pedig nem távol, csak messze.


Amióta az igazi kötelékek megszűntek, nincs hova hazamenni, már csak lelkemben él, de ott mindig, és elkísér végig az utamon a kapott “pogácsa, útravaló”, melyet  kis batyumba kaptam.


A hétköznapok kedves “ünnepei”, melyeknek jókedve, hangulata bennem él.Ilyen volt a kenyérsütések szentsége, áldása, mely éltetett bennünket. A disznótorok, szilvalekvár főzések, búcsúk, szüreti mulatságok,…élményei.Ma már csak szép pillanatként élnek bennem.


Aztán a cselekvések egy-egy jellegzetes mozdulatai, melyek bennünk tovább élnek. A tiszta, szép szó ereje…A természet, a föld szeretete, megbecsülése.Az emlékek üzenete visszavár, visszahív…Még akkor is , ha már a szereplők, a helyszín jócskán megváltozott, de emléke még élénken él.


írta:vadvirág

2009 március 15. | Szerző:

             Következő


A muzsika hangja


Egyik kedvenc filmem…Nagyon szerettem volna egyszer bejárni azt a helyet, ahol a film készült, aztán tavaly a vágyam teljesült… Nagyon nagy élmény volt számomra.


Aztán most megnéztem a musicalt is. A zenéje még mindig a fülembe cseng…


 /: Dó, egy domb, egy szép zöld domb,
Ré, egy régen látott rét,
Mi, mi együtt ez a mi,
Fá, a fák fölött az ég,
Szó, egy dallam, hogyha szól,
Lá, ez követi a szót,
Ti, ti tudjátok is már, hogy most újra itt a dó.
A dó, dó, dó. :// 2x



mezei-virag-wide-033.jpg




Kis gyopár



Kis gyopár, kis gyopár,
minden reggel, ha látlak,
hófehér kis virág,
látom, örülsz, hogy láthatsz.
Havon nőtt, kis fehér virág,
nőjj mindig ezen a tájon.
Kis gyopár, kis gyopár,
légy áldás az én házamon!
Kis gyopár, kis gyopár,
minden reggel, ha látlak,
hófehér kis virág,
látom, örülsz, hogy láthatsz.
Havon nőtt, kis fehér virág,
nőjj mindig ezen a tájon.
Kis gyopár, kis gyopár,
légy áldás az én házamon!


             Következő


 


 


Hegyeken át
száll a muzsika hangja.
Dallamok szállnak ezer éve már,
Betölti a szívem a muzsika hangja,
érzem, a szívem is dalolna már,
És szárnyalna már, mint a vizimadár.
Ha a tóról a magasba húz,
vagy mint harangszó száll a falvakon át,
a szívem is úgy szállna, úgy!
Vagy kacagnék, mint a gyors hegyi patak,
míg szalad a köveken át,
és végigdalolnám,
mint a pacsirta az éjszakát!
Várnak a hegyek ha a szívem magányos
és újra dalolják a sok régi dalt.
Betölti szívem a muzsika hangja
és dalolok én is már.


 


vadvirág 


 




 

2009 március 15. | Szerző:

 


 


virag-0129


 


 


 Tavasz van, gyönyörű tavasz van…


Az előző napokban keveset bújt elő a nap, hiába csalogattuk, biztattuk, nem sokat mutatkozott.


Ma aztán megérezte az ünnepet, és hét ágra kisütött, dédelgetett bennünket…


 


madar-0394


 


Egy kismadár hálából teli torokból dalol , örömében boldogan trillázik. Így még a családalapítás is jobban megy neki, jókedvvel végzi, hiszen tudja: ha időben fészket rak párjával, bőven lesz idejük a fiókákat felnevelni, megtanítani minden lényeges dologra, ami az életben a boldogulásukhoz szükséges.


Vajon honnan tudja mindezt? Csöppnyi agya segíti ebben, vagy csak az ösztönei? De jó volna tudni…



 


                             virag-0136  


No meg azt is, hogy mi segít hazatalálni a költözőmadaraknak? Honnan tudják pontosan, hogy mikor kell visszaindulniuk, van-e nekik is belső órájuk, mint nekünk embereknek? És az irányt mi súgja nekik? Valóban a mágneses mező és a napsugár, vagy még  más is? Mennyi kérdés, ami már gyerekként is foglalkoztatott, még sincs rá ma sem pontos válasz.


vadvirág


 


 


 


                           


 


 


 


 


 


 


 




 


 

2009 március 15. | Szerző:

 


A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!


/ Petőfi Sándor /



Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.


/ Kölcsey Ferenc /

Címkék:

2009 március 8. | Szerző:

 ” Ó te drága NŐ,


Bűbáj, csáberő.”


/ Arany Viktor /



vadvirág

Címkék:

2009 március 6. | Szerző:

 

Címkék:

2009 március 6. | Szerző:

 Higyjétek el : csak hangulat az élet,


             mert minden hangulat egy élet,


                       és minden  élet csak egy hangulat. “


 


vadvirág

Címkék:

2009 március 6. | Szerző:

 


 -Megjött végre?


-Meg ám!


Örömükben a hóvirágok vidám táncot lejtettek,  közben nagyokat nevettek a boldogságtól…


 


 



 Picur  virágból meglepetést készített…


 


              


 


 ..Az állatok is élvezik a tavasz simogatását….Hosszú vágtákat rendeznek, eldöntendő, ki a legjobb futó közöttük…


 


 



A levegő bajnokai tavaszi, kedves, párválasztó tánccal örvendeztetik meg az arrajárókat. Boldogságuk határtalan…


vadvirág

Címkék:

2009 március 6. | Szerző:

  A titok

Olvasom, hogy a hosszú telek és a hűvösebb nyarak hatására a fák

lassabban, egyenletesebben növekednek, ezáltal kiemelkedő hangzású tulajdonságokat rejtő alapanyagot hoznak létre.Hatására állítólag az egyenletesen alacsony sűrűségű faanyag szerkezete rendelkezik a legjobb rezonanciás adottságokkal.

Lehet, hogy több, mint 270 éve Stradivari is ilyen fákból készítette remek hangzású, kincseket érő hegedűit? Egyik feltételezés.

Az igazságot sose ismerjük már meg, a titkot a Mester magával vitte. Ránk hagyta viszont tökéletes hangzású hegedűit…

írta: vadvirág        forrás: GEO c. újság

2009 március 5. | Szerző:

 Találkozás



 Ahogy megyek az utcán, mindenütt szembe jön velem, rám mosolyog, megsimogat, kérdi, hogy vagyok, és már tovasiet.Ha rövid ideig is, de jó vele találkozni, hiszen kedves ismerősöm… Ő volt a MÚLT…




Szülőföld


Gyakran eltűnődöm ezen a szón. Mit is jelent számomra?


Mindenek előtt, egy hegyekkel körül vett, szép kis helyet, mely olyan, mintha a természet a tenyerébe vette volna,megsimogatta, majd egy teknőbe helyezte , mert óvni, védeni akarta. Mint a mesében, amelyiknek szereplője is lehetek, hiszen nem véletlenül nevelgettek engem a szebbnél szebb mesék világában…És ugye a mesében minden lehet, csak fantázia kell hozzá…


Aztán utcákat,házakat, melyek előtt idős nénik, bácsik sütkéreztek a napon, tereferéltek, és hozzánk nagyon kedvesek voltak. A házat/kat, ahol éltem, a szülőket, akik csiszolgattak, dédelgettek, felneveltek. Az otthoni illatokat, amely a konyha felől csábított bennünket messziről, a dalokat, amelyeket énekeltek nekem, míg a bölcsőben ringattak. De szerettem… A ringató mozdulat elkísér egy életen át, talán a hinta szeretete is idevezethető vissza.


Kicsi fehér templomot, melyben vasárnaponként hallgattuk az intelmeket. Iskolát, ahová szívesen jártunk, mert ott voltak a barátok, akikkel jó volt együtt lenni…A tanítóinkat, akik jóra neveltek bennünket,okítottak minket, színessé tették gyermeki életünket…


A mesélő hegyeket, patakokat, a rét  szebbnél szebb virágait. A víz csobogását, a szél muzsikáját, a kis harang zenéjét… A temetőt, a halottakkal,…és még millió emléket,… nekem ez mind,mind az a hely, ahol születtem…édes szülőhelyem, ahol bölcsőmet ringatták…


írta:vadvirág

Legutóbbi hozzászólások

Kategória

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!