2009 március 15. | Szerző: kisiren |

 

 

 

 

 Tavasz van, gyönyörű tavasz van…

Az előző napokban keveset bújt elő a nap, hiába csalogattuk, biztattuk, nem sokat mutatkozott.

Ma aztán megérezte az ünnepet, és hét ágra kisütött, dédelgetett bennünket…

 

 

Egy kismadár hálából teli torokból dalol , örömében boldogan trillázik. Így még a családalapítás is jobban megy neki, jókedvvel végzi, hiszen tudja: ha időben fészket rak párjával, bőven lesz idejük a fiókákat felnevelni, megtanítani minden lényeges dologra, ami az életben a boldogulásukhoz szükséges.

Vajon honnan tudja mindezt? Csöppnyi agya segíti ebben, vagy csak az ösztönei? De jó volna tudni…

 

                               

No meg azt is, hogy mi segít hazatalálni a költözőmadaraknak? Honnan tudják pontosan, hogy mikor kell visszaindulniuk, van-e nekik is belső órájuk, mint nekünk embereknek? És az irányt mi súgja nekik? Valóban a mágneses mező és a napsugár, vagy még  más is? Mennyi kérdés, ami már gyerekként is foglalkoztatott, még sincs rá ma sem pontos válasz.

vadvirág