2009 január 1. | Szerző: kisiren |

 JANUÁR

Boldogasszony hava-Télelő-Fergeteg hava

 

 

 

Jön január

Porka havak esedeznek, sopánkodnak a verebek. Jegenyefán ócsárolják Januárt a zajgó csókák. De Január rá se ránt a fákon csárogó csókákra, sem a tetőn dideregve siránkozó verebekre. Azért van a csűrön cserép, bújjon alá, aki veréb, s a füstölgő kémény mellett, aki csóka, melegedhet. Jön Január, megy Január, kinek-kinek kedvébe jár, szánkót csusszant, ródlit lódít, gyermekekkel hógolyózik. A kucsmáján, lám, mit látok, egy korai hóvirágot. Sorra sétál minden házat, s boldog újévet kívángat. / Kányádi Sándor /

 

A harangok elhallgattak, az ünneplők a nagy csöndben az ablakhoz álltak, nézték a havas éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre.

Mit is akarok még az élettől? – gondoltam, pezsgőspohárral kezemben. – Élni végtelenül, mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés? Nem akarok már végtelenül élni. Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet. Most már az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme?

 

Nemes Nagy Ágnes: Január

Hosszabbodik a nap az évben, ez szült: téli napforduló. Most kéne újra megszületni, mint egy folyó. Vagy a sötét, magánvaló természet odvaiba halva, hol nem nő már akáclevél, inkább letérdelek a partra, s a sűrű, alvilági vízzel míg gyéren szálldogál a hó keresztet rajzolok magmara.

 

 

…és porka havak valóban szállingóznak… 

A hóember is örül ennek…

vadvirág