2008 június 10. | Szerző: kisiren
Esti hangulat
Gyönyörködöm a naplementében…Hányszor megfigyeltem már, és mégis mennyi új élményt nyújt…
Először a napsugarakon figyelhető meg a fáradtság. Olyan, mintha energiájuk nagyrészét szerte szét sugározták volna, és estére elgyengültek.Ideje nekik is pihenőre térni, új erőt gyűjteni reggelre.
De nem egyszerre tűnnek el, hanem lassan, lopakodva, mintha azt szeretnék, hogy távozásuk észrevétlen legyen.Sugarai egyre rövidülnek: először az erkélyről, majd a kertből, aztán a hegyeken túl bújnak el, kicsit megtréfálva, hiszen néha-néha visszakukkantanak, játszadoznak, azt súgva: -Jó éjt! Vendégetek leszek holnap is! -majd végleg nyomuk vész.
Szomorúságukban a virágok szírmai is becsukódnak, majd összebújnak, megsimogatják egymást, búcsút intenek, így szenderülnek álomba.
Márcsak a madarak csipognak még, nehéz a szülőknek a kicsinyekkel, mert nem mindig fogadnak nekik szót.
Itt van előttem a fenyőfán több madárcsalád, látom, hogy az egyik verébmama hogyan tanítja a bátortalan kis verebet hazatalálni a fészkükbe.Állandóan kéri, bíztatja és mutatja neki, hogyan szálljon ágról ágra.
-No most, hopp!Nem sikerült a próbálkozás, visszapottyant, de nem adja fel, most már sikerrel vette az akadályt. A mama megdicséri, kitartásra buzdítja. Hiába, még fiatal, gyönge, sokat kell gyakorolnia, hogy biztosan álljon a saját lábán.
Közben lassan a sötétség ránkterült, mindent beborított, még az ajtókon, ablakokon is belesett, bekukucskált, figyelmeztetve,hogy itt a pihenés ideje, térjünk nyugovóra. Egy kis álomport széthintett, hogy jobb legyen az alvás, szépeket álmodjunk.- Nyugodalmas jóéjszakát! -suttogja…
Csillag süt a szeder-ágra.
Lassan jön a pásztor álma.
Rezgő fű a feje-alja.
Nyár-éj ege betakarja.
Bim-bam!torony üregében
érc-hang pihen el az éjben.
/ Weöres Sándor /
vadvirág
2008 június 10. | Szerző: kisiren
HUMORZSÁK
Jó kérdés
Első nap az iskolában. A tanító néni minden kis elsőst a helyére kísér.
Megkérdezi a nevüket, majd így szól:
-Van valakinek kérdése?
Mire egy hang az utolsó padból:
-Mikor kezdődik a szünet?
———-
Peti első osztályos. Anyukája a második tanítási nap reggelén ébresztgeti:
-Peti, elkésel az iskolából!
-Ma is kell menni?! -méltatlankodik Peti. – Hiszen tegnap már voltam!
—————
Súgás
A diák a tábla előtt áll, a tanár biztatja:
-Szólalj meg már! Legalább azt mondd, amit súgnak…
A diák csodálkozik:
-A tanár úr hallja? Mert én sajnos nem.
———-
Anyanyelv
Pistikét felszólítja a tanár:
-Fiacskám, mondj nekem egy személyes névmást!
-Én? Mi ? Öööö……
———-
Reggeli
-Anyu, ez a tojás nem friss!
-Ugyan, kisfiam, edd csak meg szépen.
-És a csőrével meg a tollával mit csináljak?
———
2008 június 9. | Szerző: kisiren
“Ha gyorsan írok, most is megesik még velem, hogy megfordítva írom az S-et.
Amikor észreveszem a hibát, mindig teleszalad a szemem könnyel, és megcsókolom
a szívemmel azt a ráncos, öreg kezet, amelyik a kígyóbetűt először mutatta meg nekem.”
Móra Ferenc
vadvirág
2008 június 7. | Szerző: kisiren
Mesebeli kisleánynak
Mit kívánjak egyebet,
Mesebeli boldogságot,
Mesebeli életet.
2008 június 7. | Szerző: kisiren
A szépséges táncos
Az eső után kisütött a nap, élvezet ilyenkor a kertben lenni, nézelődni…
Már harmadszor szedem át a saláta leveleit, pedig amikor levettem már akkor is jól megráztam, nehogy a “kedvenc” állatkám közte maradjon!
Hiába. Amióta olvastam, hogy a saláta levelei közül béka szemezett az illetővel, azóta százszor is átnézek mindent, nem szeretnék én is ilyen meglepetésben részesülni.
Az előbb az eperszedésnél is állandóan arra figyeltem, véletlenül se markoljak meg varangyost. Ilyenkor eső után különösen sok van belőlük.
Gondolataimat szerencsére egy nagyon kedves látogató zavarja meg: Az előbb még csillogó esőcseppgyöngyök ragyogtak a virágok szírmain, most pedig egy légiesen kecses, gyönyörű pillangó szállt az egyikre , majd lassú, nyugodt táncot lejtett.
Gyönyörködöm benne, és elgondolkodom: miből is lesz ez a szépséges, különösen kedves kis állatka.
Gyerekkoromban hányszor hallottam, hogy féltették az eperfánk lombját a hernyók haramiájától, és magam is láttam, hogy röpke idő alatt micsoda pusztításra képesek.
Aztán amikor természetismeretből tanítottam a pillangó fejlődését, hogy rácsodálkoztak tanítványaim a preparátumokra, képekre, amelyek azt szemléltették, hogyan fejlődik ki a hernyóból a lepke.A természetnek micsoda különleges átváltozása, “varázslata”.Erről mindig sokat beszégettünk, nagyon érdekelte őket .
Olyan a történet, mint a mesében: a csúf, senki által nem szeretett hernyóból, egy hosszabb folyamat után lesz egy csodálatos pillangó, olyan, mint amelyik most itt előttem tündököl.
-Hát nem csodálni való a természet?
vadvirág
2008 június 7. | Szerző: kisiren
Nyugvó nap fényét
őrzi az ablak.
Kisleány olvas
háttal a napnak.
Leckét betűzget,
szókat tagolgat:
a betűk szóvá
összefonódnak.
Szavakból mese
szövődik lassan,
kisleány olvas
arany ablakban.
/Károlyi Amy: Arany ablak /
Betűt vetni megtanultam,
Itt, ott kemény harcot vívtam,
Sorai közt botladoztam,
De az úton nem lankadtam.
Ismerkedtem í-vel, ó-val,
Barátkoztam a hangzókkal,
A meséket elmondókkal,
Ki tudja, hány furcsa szóval.
vadvirág
2008 június 6. | Szerző: kisiren
A betűk varázsa…
Itt egy betű, ott egy betű,
Hosszú, sovány vagy gömbölyű,
Hogyha szépen összefogjuk,
Jól megnézzük, elolvassuk,
Kibúvik egy szép szavacska,
Mint bokorból a nyulacska.
A könyv varázsa…
Ha vele vagy, az idődet
nem fecsérled hasztalan-
mesél, regél, tanít, oktat,
megnevettet, szórakoztat,
de ő mindig hangtalan.
vadvirág
2008 június 5. | Szerző: kisiren
” Áhitattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni…
Elegánsan olvasni, nagylelkűen…mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék.
Gondold meg, hogy csak az ember olvas. “
/ Márai Sándor /
vadvirág
2008 június 5. | Szerző: kisiren
” A könyvek szárnyat adnak eszemnek és szívemnek.”
/ Hegedűs A ndrás /
A néma tanító
– Mióta szeretem a könyveket?
Talán kislánykoromban kezdődött, amikor csendes , téli estéken Édesapám az asztalhoz ültetett bennünket, és hallgattuk Petőfi verseit, vagy egy-egy szép magyar történelmi esemény felolvasását.
Már akkor nagyon érdekeltek a titokzatos betűk, így hol egyikkel, hol másikkal ismerkedtem meg, míg lassan azt vettük észre, hogy eltudom olvasni a leírtakat. No volt nagy örömöm, most már magam kedvtelésére is olvasgathattam.Akkor voltam ötéves. Attól kezdve a könyv mindenhova elkísért. Ma már sajnos sokkal lustább vagyok az olvasáshoz.
Voltak kedvenc könyveiem, mellyekkel nem tudtam betelni, akárhányszor olvastam el. Nagy hatással voltak rám…
A szép könyv ma is megdobogtatja szívemet.
vadvirág
2008 június 11. | Szerző: kisiren
Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ, AKÁCIÓ, VAKÁCIÓ!!!!
Mennyire örül ennek a szónak e napokban tanár, diák egyaránt. Véget ér a tanulás, a munka, jöhet a pihenés, kikapcsolódás, feltöltődés…
Nézem a gyerekeket, akik ma mókás ballagásra hívtak. Mennyit nőttek, változtak az évek alatt. Nagylányok, nagyfiúk lettek, pedig nem is olyan rég volt az, amikor először lépték át az iskola kapuját, indítottam őket útnak…
Ahogy beszélgetek az egyik kollégával, valaki balról is, jobbról is cuppanós puszit ad. Lánynak öltözve Lacikám, az örök mosolygós “kisfiú”, akire már föl kell néznem.
Eszembe jut róla a sok “miért?”, ha választ kapott, jött a következő miért, mert minden érdekelte, mindenre kíváncsi volt. Nagyon kedveltem/em őt is.
Itt van előttem a közös fotó, amit ma kaptam meg tőlük, a napokban készítettük.Nézem a lányokat: sokan természetes szépségükben pompáznak, de vannak közöttük sminkelt, festett hajúak is.Nekem valahogy ebben a korban még a természetes szépség tetszik, azt szeretem megcsodálni…
A parkolóba menet, egy volt hallgatómmal futok össze, ma államvizsgázik, nagy az izgalom. Nagyszájú, vagány lány, nem a tanulásáról híres.Emlegeti, mennyire félt a tanított tantárgytól is, de szerencsére megúszta /kis jóindulattal/.
Eltűnődöm fiatalabb és felnőtt tanítványokon: általuk hányszor éltem át “lelkem zsenge tavaszkorát “. Úgy mondják, aki gyerekek között él és dolgozik,az sokáig fiatal marad…Így legyen!
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X