2008 június 3. | Szerző: kisiren
Szép ez a dal… tetszik…
Nem szoktam, nem szoktam
kalitkában lakni.
Csak szoktam, csak szoktam
Zöld erdőben hálni.
Zöld erdőben hálni,
Zöld gallyakra szállni,
Fenyőmagot enni,
Gyöngyharmatot inni.
vadvirág
2008 június 2. | Szerző: kisiren
Viccek az iskolából
Csattanós felelet…
-Pistike! A kutyáról írt fogalmazásod szóról szóra olyan, mint a bátyádé! -mondja a tanító bácsi.
-De hiszen egy kutyánk van! – hangzik a válasz.
Játék a szavakkal…
-Sorolj fel állatokat !- mondja tanító néni Évinek.
-Kutyuska, macika, cicuska,őzike,…
-Jó, de nem kell mindig hozzátenni, hogy -ka, -ke, mondd szépen kicsinyítő képző nélkül az állatneveket!
-Fecs, macs, csir, kecs,…
Nyomozás…
Ferkó panaszkodik a tanító bácsinak: Valaki reggel ellopta ablakából a pintyet kalitkástul.
A tanító bácsi végignéz az osztályon, majd megkérdezi:
-Mindenki itt van?
-Igeeeeen! – felelik kórusban.
-Akkor álljatok fel!- Megtörténik.
-Mindenki felállt ?
– Igeeeeen!- kiáltják egyszerre.
-Az is, aki ellopta a pintyet ?
Egy vékonyka hang hátulról:
-Igeen!
2008 június 1. | Szerző: kisiren
” JÚNIUS NEVELŐ “
Szent Iván hava
Hajadon füzek,búzabóbiták-
csupa illat és virág a világ,
csupa mosoly és csupa kedv,csupa
libegés: lányokon selyemruha-
emitt a pipacsok:
piros kis pamacsok,
amott, az ég alatt
pisze szellő szalad,
a felhő szétszakad,
s látszik egy kékfalat
égbolt- alatta sirül el a nyár,
s pacsirtaszóval frissen kiabál:
– Én játszom ugyan,
de ti
vegyetek komolyan.
/ Szilágyi Domokos : Nyár /
sirül : perdül
Nyárelő…
Ilyenkor nyárelején gyönyörű a rét. Szebbnél szebb virágok pompáznak, olyan mint egy óriási mezei csokor, amit a természet nyújt át nekünk.
E csokorból messziről integet vérvörös /fekete/ színével az előkelő, büszke pipacs. Nekem mindig a spanyol táncoslányok jutnak róluk az eszembe, ők is ilyen büszke tartással táncolnak.A szírmukat megsimogatom, érzem milyen selymes, puha a tapintásuk. A többiektől jóval magasabbak, az enyhe szélben vidáman hajladoznak, táncot járnak, hullámzanak, mint egy pirosló tenger.
Közöttük a kék búzavirág szelíden mosolyog rám, szinte hallom, ahogy kérdezi: – Ugye én is tetszem neked? – Hát hogyne tetszene, hiszen szirmainak különleges formája, gyönyörű színe, őt is kiemeli a többi közül.
És ezer másféle súgja felém: -Vegyél észre engem is, én is szép vagyok! – Valóban. Valamennyinek megvan a maga bája. Boldogok, mert az eső megöntözte, a napfény simogatja őket…Szín- és illatkavalkádjuk elbűvöli az arrajárót…Érdemes felkeresni őket. Ők a Mindenkivirágai…
Szikrázó
az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül
láng-űrben
a tarka vidék.
/Weöres Sándor /
vadvirág

2008 június 4. | Szerző: kisiren
Mi lennék?
Nyáron eperfa lennék,
tágas udvaron állnék,
aki alám ülne, annak
jól fogna egy kis árnyék.
/Kányádi Sándor /
Nagyapám eperfája
Az udvar közepén állt, a domboldalon, mintha ő is szemmel tartotta volna a betévedőket, arrajárókat.Hatalmas, terebélyes lombkoronája a nyári melegben kellemes árnyat biztosított az alatta megpihenőknek, és az ott játszadozó gyerekeknek, vagyis nekünk.
István nagyapám nagyon gondoskodó ember lévén, Ő ültette ezt a fát is. Nagyon finom, fehér epret termett, a környékünkön nem volt ilyen másnak. Sokszor lakmároztunk róla, no meg minden betévedt vendég is.Pompás íze volt, nagyon kedveltük. Persze nemcsak mi, hanem az aprójószágok is, hiszen a bőséges terméséből jutott nekik is.
Gondolatban sokszor vagyok itt…Apró gyermekként, hatéves koromig itt éltem. Később is gyakran visszavágyom/tam/ ide…
Emlékezetemben felidézem azt a nyüzsgő, barátságos életet, amit itt megtapasztaltam, hiszen a falu közepén laktunk, és az arrajárók szinte valamennyien betértek hozzánk megpihenni az eperfa hűvösében, de jöttek idegenek is.
A fát szállító szekerek naponta megálltak, a lovakat az udvar aljánban lévő kerekeskút itatójánál megitatták, és mivel a szomszédban volt a gyerekek kedvence, a kovácsműhely, ha szükséges volt, a patkolást is elvégezték, majd az eperfa alá bekéredzkedtek megebédelni. Közben eldiskuráltak erről-arról.
Aztán hétvégeken , ünnepnapokon volt még csak igazi zsongás, mert az események nagy része itt játszódott a falu közepén, az utcán. Emlékszem a szüretibálok feledhetetlen, vidám hangulatára, vagy a búcsúkra, lakodalmakra! És minden vasárnap délutánra, amikor a templomból, a futballmeccsekről jövők kiültek a padra tereferélni, diskurálni.Mindezt az eperfa végignézte, hallgatta selymes , zöld leveleivel. együtt …
Milyen nyitott volt Nagyapámék háza, mennyien jöttek, mentek, és ez számukra milyen természetes volt…-Hol vannak ma ezek a jóemberek?…Nagyon megváltoztunk…
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X