vadvirág
2007 november 11. | Szerző: kisiren
Ma is verőfényes nappal köszöntött bennünket az Ősz,szépséges arcát mutatva,mintha azt mondaná: -Nézzétek emberek,milyen szép vagyok!Elmúlásom után erre is emlékezzetek,ne csak az esős, borongós napokra…Meg a dallamokra ,amit fütyültem nektek az őszi szélben ,dúdoltam a levelek hullásakor…
Ebéd után az íróasztalnál ülve látom,hogy az ablakpárkányra repül két veréb.Ideszálltak sütkérezni,kihasználva a nap melegét,közben csevegnek egymással.Ahogy észrevesznek,közelebb jönnek az ablakhoz,mintha megkérdeznék: -Mit csinálsz a jó meleg kuckóban?-Mutatom nekik,hogy javítok…az ebéd utáni szieszta helyett…/Nagyon finom ebédet csináltam:almás,ananászos csirkét,nyakon öntve pici hegyaljai óborral,amitől felséges lett az íze…/Szóval így tűnődöm a verébről és az ebédről,amikor eszembe jut a következő emlék:
Az igazi barátok
Két éve történt.Nagyon aranyos osztályom volt, remek gyerekekkel,Sorsom nagy ajándékának tulajdonítottam.Öröm volt velük a munka,fáradtságot nem ismertem mellettük.Mindenkit külön-külön is nagyon kedveltem,de azért még így is voltak,akik észrevétlenül nagyon a szívem csücskébe lopództak.Ilyen volt Patrik is.Sötét, őzike,állandóan ragyogó szemével szinte simogatott,ahogy rám nézett,és minden nap keresett rá alkalmat,hogy apró dolgokkal kedveskedjen nekem.
Egyik nap nem jött iskolába.Hiányoltuk.Anyukája este telefonált,hogy beteg lett,vizsgálatokra kell mennie.Pár nap elteltével tudtuk meg,hogy betegsége komoly,hosszadalmas…
Társaival összedugtuk a fejünket,megállapodtunk,hogy a kórházi kezelés után minden nap meglátogatja majd valaki,és beszámolnak az iskolai eseményekről,a haladásról neki.Így is lett.Én is meglátogattam.Szomorúan láttam,hogy szeméből eltűnt a csillogás…-Milyen igaz-gondoltam-,hogy a gyermekek betegségét leginkább a szemükből lehet észre venni.
Közben mesélni kezdett arról, hogy társain kívül minden nap meglátogatja két barátja:két veréb.Anyukája látva,hogy ez milyen örömöt jelent neki,odaszoktatta az ablakpárkányra őket.A két kis hűséges állat pedig csicsereg,mókázik,megnevetteti őt…Tudtam,hogy Patrik nagyon szereti az állatokat:Környezetismeret órán többször is bemutatta kedvenceit társainak.
Eljött a tavasz.Sokat javult az állapota,lassan el-eljöhetett iskolába is.Társai körülrajongták,ő pedig napról-napra erősebb lett.Jó volt látni,ahogy őzike szemébe visszatért a mosoly,a ragyogás.Újra a régi lett…
Ezt nagyban köszönheti barátainak is:az osztálytársaknak,és a két kis verébnek,mert szívükkel,lelkükkel gyógyítóhatással voltak rá…
Közben a két veréb megunta a kopogást,tovaszállt…
vadvirág
2007 november 10. | Szerző: kisiren
Őszi búcsú
Tegnap egész nap esett az eső,zord,sötét idő volt,ma viszont ragyogó napsütés ébresztett,így hát irány a természet,gyönyörködjünk még kicsit az ősz szépségében!Meg sem álltunk a hegyekig,ahová minden évszakban visszavágyom.Szeretem a csendjét,az illatát.Olyan titokzatos,a végtelenség érzése árad belőle…
Már a látványa is lenyűgöző:előtérben az egyik hegy csúcsán történelmi várunk,mint egy süveg tündököl,körülötte a hegyek fehér,zúzmarás koszorúja -festői látvány…Szikrázó napsütés,tiszta levegő…Az erdő csendes,lakói nyugovóra tértek,csak a fák halk moraja hallatszik…Állnak kopáran a napfényben,színes, szép ruháikat az őszi szél letépte róluk,csak az erdőszéli bokrokon maradt mutatóban egy-egy levél,dacolva a kerge széllel.Hamarosan azonban őket is tovarepíti az.Ahogy Petőfi S. írja:”Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett,…”
Itt-ott pirosló bokrok hívják fel magukra a figyelmet:a vadrózsa termése,a csipke,és a som az.Mindkettő nagyon finom,gyógyító hatású.A legfinomabb tea csipkéből készül,de nagyon finom a csipkelekvár is.Nekem az otthoni ízeket juttatja eszembe.Ha lázasak,betegek voltunk,vitaminokban gazdag sombefőttöt kaptunk gyermekkorunkban.-Az egyik teaházban mutatták nekem a közelmúltban,hogy szinte valamennyi teakeverékben van szárított,darált csipkebogyó,és még sok egyéb növény,ettől olyan finom az ízviláguk.-
Csendes a táj.Az állatok szunyókálnak,csak egy pár holló károg felettünk,jelezvén,hogy jön a hidegebb idő.Úgy tűnik,búcsúzik az ősz,megy a nyár után,de mielőtt átadná helyét a télnek,még megjutalmaz bennünket egy-egy ilyen csodálatos nappal,hogy majd a hideg télben jószívvel emlékezzünk rá…
vadvirág
2007 november 9. | Szerző: kisiren
Írásaink
Ma délután sütés,főzés közben régi papírokat nézegettem,olvasgattam,és eltűnődtem:-De szépen írtak eleink valamikor!
Mindig szerettem a régi könyveket,iratokat kézbe venni,gyönyörködni bennük,találgatni,milyen ember lehetett az írója.Most is ámulva néztem az egyöntetű,szabályos betűket.Mindegyik csodaszépen megformázva,mesterien alakítva.
Valamikor nagyon szerettem levelet kapni.Már a külleme is sokat elárult az írójáról,jó volt azt érezni,hogy azt nekem írták,hozzám szól,személyes jellege volt,és szerettem én is kézírással válaszolni.Nagyon sajnálom,hogy a kézírásunk lassan a múltté.Úgy érzem,szegényebbek lettünk emiatt valamennyien.
Pedig az írás megtanulása,megtanítása nagyon nehéz munka a gyermek,és a tanító részéről egyaránt.Mindig csodáltam a balkezes gyerekeket,akik gyöngybetűkkel tanultak meg írni,pedig nekik még segíteni is nehéz volt.És most azt látom,hogy ez a nehezen megszerzett tudásunk háttérbe szorul,hiszen szívesebben küldünk egymásnak zenés képeslapot interneten keresztül,mint megírnánk azt saját kezünkkel.De kár!
Füzetek,óravázlatok javításakor mindig az írás összhatását,első benyomását figyeltem,arra voltam kíváncsi,mit üzen számomra annak külleme,majd tartalma.
Így vagyok ezzel most is:gyönyörködöm és képzelődöm…A grafológia mindig is érdekelt,úgy érzem,érdemes vele közelebbről is megismerkednem…
vadvirág
2007 november 8. | Szerző: kisiren
A hópehely története
A gyerekek nagyon megörültek az első hónak.Bár kicsit korai vendégként érkezett, de ők ezt egy csöppet sem bánták.
-No gyerekek,rajzoljátok le ezt a szép téli tájat,hiszen nem tudjuk,lesz-e folytatása-mondta a tanító néni.
A gyerekek nagy örömmel hozzáláttak.Szebbnél szebb munkák születtek.Csak egy kislány,Panka ült szomorúan.-Mi a baj Panka?Miért szomorkodsz?-kérdezte tőle tanító néni.-Mert nem tudok hópelyhet rajzolni,én még sosem láttam-felelte.-Nem baj,majd holnap folytatjuk,hátha akkor már sikerül-jött a válasz.
A sikertelen rajz miatt a kislány egész nap szomorkodott,az órákon nem tudott úgy figyelni,mint máskor,több hibát vétett.
Este anyukája megkérdezte tőle:-Mi bajod kislányom,fáj valamid?-Kicsit a fejem,meg fáradt is vagyok-felelte.Este ezért hamarabb lefeküdt,de nem tudott elaludni,csak forgolódott,nehezen jött álomtündér a szemére.Végre sikerült.Álmában a jótündér küldött neki egy hópelyhet.Az gyönyörűen csillogott-villogott,táncolt,még az iskolába is elkísérte.
Reggel testvérével,Petivel indultak el.-Legyetek jók,figyeljetek az órán!-bíztatta őket anyukájuk a búcsúzásnál.Ahogy mennek,Panka észreveszi,hogy röpülve,táncolva leszáll egy hópihe a piros kabátjára.-Nézd,Peti,de gyönyörű-kiáltja.De Peti ezt már meg se hallja,a barátokra figyel.Ő tovább csodálja…
-Az első órán befejezhetik a félbemaradt munkát..!-Panka lendületesen,jókedvvel dolgozik,a tanító néni is felfigyel erre,odamegy hozzá.-De szép a hópelyhed,mutasd meg a többieknek is!-kéri tőle.Ő pedig büszkén,boldogan már röpül is a padok között.Szárnyakat kapott.
A következő óra matematika.Minden feladata hibátlan.Olvasás órán is remekül dolgozik.Testnevelés órán most még a bukfenc is sikerül.Ezen a napon nagyon ügyes volt,délután büszkén megy haza.
Anya,anya!-rohan felé-Ma minden órán ügyes voltam,megdicsértek-újságolja.-Nem fáj a fejed,nem vagy fáradt?-érdeklődik anyukája.-Nem,nem,semmi bajom-válaszolja.
-De jó orvossága van a tanító néninek-tűnődik Panka anyukája…-Mindent meggyógyít…a dicséret.
vadvirág
2007 november 7. | Szerző: kisiren
Álruhás angyalok
Az életet sokan iskolához hasonlítják,ahol tanulni kell,…Az angyal mindezeken túl van.Túl van a hittanórákon,a filozófiákon,most már látja,hogy az Élet nem egyéb, mint játék.
Úgy él,ahogy a madár fürdik a tócsában,vagy a hal fickándozik…
Kedve van hozzá.
Jókedve.
Ezért a kedv szóért hívjuk a mi csodálatos anyanyelvünkön, “kedvesem”-nek azt,akit nagyon szeretünk.És,ha valakinek a kedvébe jársz,azt jelenti,hogy nagy örömöt okozol neki.
Kedvesség nélkül nem tudok elképzelni szeretetet.
Müller Péter:Örömkönyv
vadvirág
2007 november 7. | Szerző: kisiren
Tűnődéseim
Reggelre leesett az első hó!Pihe-puha takaró borította a tájat,öröm volt nézni.Aztán ragyogóan kisütött a nap,olyan volt,mintha sok-sok apró kristálygyöngy gurult volna szét mindenre.Gyönyörű bemutatkozása volt a télnek,reméljük,lesz folytatása is.Jó volna élvezni ennek a csodálatos évszaknak az örömeit újra.Aztán mire az óráimat letudtam,már csak locs-pocs maradt belőle.A szépséges fehér hóból fekete-barna víztócsák maradtak..
Szóval örömmel indult a nap,aztán folytatódott a Zh. írásával,és amíg a hallgatók dolgoztak,nekem volt időm eltűnődni sok szép élményemen,ami ideköt.Mostanában azt veszem észre,hogy belépve az iskolába,rentgeteg emlék idéződik fel bennem.
Ebben a teremben a matektanárom alakja jelenik meg előttem,emlékezve az óráira, majd arra,amikor már együtt készítettük fel a hallgatókat a gyakorlatokra.Aztán arra, mikor a tanszékre hívott magához tanítani-hányszor győzködött,érvelt a döntésem ellen,mondván,hogy ő jót akar nekem.Tudom,tudtam akkor is Tanár Úr!
Aztán gondolataim átröppennek a szomszédos anyanyelvi terembe,ahol az irodalom szertetét kaptam útravalóul.Sose feledem Tanár Úr József A.:Altató c. versének,vagy Móricz Zs.:A nehéz négykrajcáros c. szövegének elemzését-ma is emlékszem minden szavára.És a hallgatók közös előkészítésére.Sok jó tanácsot kaptam ,ami mindig fülembe csengett,segített édesanyanyelvünk megszerettetésében…
És a többiek-akiknek huncut mosolyuk,derűs jókedvük,viccelődésük,ugratásaik, mindig jókedvre derítettek bennünket.Hányszor csevegtünk hosszasan az ebédlőben, vagy a folyosón összetalálkozva.Mindig volt időnk egymásra,a tréfálkozásra. Tűnődöm…-Hová lett ez a hangulat,hová lettek ezek a vidám emberek?
De örülök,hogy nekem ilyen Mestereim,Kollégáim voltak,akikre jó visszagondolni, ma is erőt sugároznak felém…
vadvirág
2007 november 6. | Szerző: kisiren
Emlékedre
Fénylő kisvirág voltál,
amikor megszülettél…
A hajad,mint az éj,
a szemed,mint az ég kékje…
Boldogságot,örömöt hoztál…
De a kisvirágot leszakította a sors,
valakik nem vigyáztak Rád-
ezt örökké fájlalom…
Elmentél,elszálltál messzire…
Kicsi tested az anyaföld fogadta be.
Akkor én is meghaltam egy kicsit…
Azóta de sokszor eszembe jut:
-Milyen lennél ma?
Biztosan jó gyermek,
valakinek gondoskodó párja,
gyermekeidnek szerető édesanyja…
Szívemben voltál, vagy, leszel- nekem.
2007.11.01.
Írta:vadvirág
vadvirág
2007 november 2. | Szerző: kisiren
Gondolataim
Emlékezünk a temetőben.Látom,hogy az egyik sírnál egy fejkendős,öreg néni áll.Feketébe öltözve,úgy,ahogyan régóta megszokta.Apró termetű,engem egy madárkára emlékeztet.Olyan,mintha röpülni készülne.
Áll egy kis gyereksírnál,kezét imára kulcsolva,látszik az ajkán,hogy imádkozik. Beragyogja alakját a verőfényes őszi napfény.Közben arcán könnyek peregnek,olyan a látvány,mintha kristálygyöngyök hullanának lefelé.Gondolatai messze járhatnak,talán valami szép emléken,vagy az ismeretlen,messzi utazáson…
Közben a másféléves Dávid ismerkedik a világgal,minden mécsest,gyertyát szeretne megfogni,csábítja a fény.Odamegy a néni sírjához is.Egymásra néznek,tetszik neki anyóka,rámosolyog,ő viszont.Nézem a néni szemét,melyből szeretet,békesség,nyugalom árad.-Aranyoskám,megégeti a kezedet-mondja,majd megsimogatja a fejét.
Mindig elbűvölnek az ilyen emberek:jóság,egyszerűség árad belőlük,és végtelen türelem.Nézem a két emberkét:az egyik most ismerkedik a világgal,a másik lassan búcsút int annak,hosszú utazásra készülve,elrepülve,mint a madár…Csak egy sírhant marad utána.Vele temetnek minden érzését,emlékét,titkát…majd.
Mennyi emberi élet nyugszik itt körülöttünk…Hagyjuk Őket pihenni békében…
vadvirág
2007 november 12. | Szerző: kisiren
Télies hangulat
Mint amilyen volt tegnap este a havazáskor,és ma reggel a fehér tájat látva…
Kányádi Sándor
Betemetett a nagy hó
Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja,hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza,hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
Oldal ajánlása emailben
X