2009 május 10. | Szerző: kisiren

 

             

         

MÁJUS

Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.

/Radnóti Miklós /

 

 

 

 Termő ékes ág, te,
jó anya,
életemnek első
asszonya,

nagy meleg virág-ágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,

benned kaptam első
fészkemet,
szívem a szíveddel
lüktetett,

én s nem-én közt nem volt
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egyet.

/Weöres Sándor/

Hiányoznak a kis kedvenceim, nem jöttek vissza, pedig ilyenkor már minden reggel a fürdőszoba ablakában csiviteltek boldogan, jöttek elújságolni a híreket.

E tavaszon azonban nem érkeztek vissza. Vajon mi történt velük, hol érhette őket baj? Hiszen az elmúlt ősszel nagyon sok fecske elpusztult a hideg miatt.Talán ők is?A fészkük üresen árválkodott az eresz alatt, várta kedves lakóit…De hiába.

Most úgy látom , új lakók költöztek bele.Nekem azonban nagyon hiányoznak ficserékelésükkel együtt.Olyan boldogok, vidámak voltak mindig, és milyen aranyosak, amikor a fiókáikat tanítgatták, nevelgették.

Sokkal kevesebben vannak az idén..Pedig de sok férget eltudtak pusztítani, milyen ügyesen tudtak csemegézni röptükben.

 

 

 Pompáznak a szebbnél szebb mezei virágok a réten, ebben a nyárias tavaszi napsütésben.

Szoknyájukat meg-meglibbenti a májusi  szél,

ők pedig kacagva hajladoznak,

 táncolnak,

 integetnek felénk.

Milyen színes kavalkád ,

milyen finom fűszeres-édeskés illat ,

nem lehet betelni velük…

 

                          

 Hát nem megenni való?

 Nem csak a színe gyönyörű,

de az íze is fenséges,

ennek a sokak által kedvelt gyümölcsnek,

mely kínálja magát a kosárban,

ahogy huncutul mosolyog:

-Kóstolj meg!

Finom vagyok…

 

vadvirág