2010 február 8. | Szerző: kisiren

995.

Nagy csönd van…

Tél

      Beállt a Küküllő,
      jégpáncél van rajta.
      Nagy csönd van, elveszett
      egészen a hangja.

      A lovát úsztató 
      nyári kis legényke
      korcsolyázni jön most
      az arasznyi jégre.

      Havasak a fűzfák,
      mindenütt csak hó van.
      Megcsillan a vén nap
      mosolya a hóban.

      Jégcsapok díszítik
      a megdermedt gátat.
      Vacog minden, ám a
      halacskák nem fáznak.

      A jég alatt versenyt
      verseny után tartva,
      készülnek a fűzfát 
      zöldítő tavaszra.


Kányádi Sándor

A szív a legfurcsább csavargó,
vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
de mindig kész van útra kélni,
ha nyílik rája alkalom.

A szív a legfurcsább csavargó,
a tolvaj-utat kedveli,
hiába tiltja tilalomfa,
nem hajt veszélyre, tilalomra,
még vakmerőbben megy neki.

A szív a legfurcsább csavargó,
minden lépése új talány:
onnan szalad, hol rája várnak,
s hívatlanul oson be másnap
pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,
ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
hívhatják vissza bár ezerszer,
nem látják többet sohase.

A szív a legfurcsább csavargó –
dölyfös kacajjal elszalad,
hogy megalázva, elgyötörve
visszalopódzék a küszöbre,
hol csupa dacból megszakad.

Móra Ferenc : A szív

                                            vadvirág                                                                                2010.Jégbontó  hava                                                                                                                           

 

 

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: