2010 január 4. | Szerző: kisiren

“Libben a tarka nagykendő
,
Húzza-rázza
hűsszellő.”

                        

 

Január, január mindig hócsizmában jár; jégbajusza, jégkabátja, zúzmara a jó barátja. Január, január palotája nyitva áll. Jégtükörű padlóján korcsolyázik fiú, lány. Áll a tánc, áll a bál. Kicsi szánkó csengve száll. Meg nem áll tán tavaszig, mindaddig, míg havazik. (Gazdag Erzsi)

                      

Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson…
Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.

Üres most a halászkunyhó és a csőszház;
Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz;
Mikor vályú elé
Hajtják estefelé,
Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül,
Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül.

Leveles dohányát a béres leveszi
A gerendáról, és a küszöbre teszi,
Megvágja nagyjábul;
S a csizmaszárábul
Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,
S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?

De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,
Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,
Mert a pince kulcsát
Akár elhajítsák,
Senki sem fordítja feléjök a rudat,
Hóval söpörték be a szelek az utat.

Most uralkodnak a szelek, a viharok,
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök birkozni szemközt jő.

/Petőfi Sándor /

vadvirág

2009 december 16. | Szerző: kisiren

 

 

 Szép estét!

 

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben. 

Juhász Gyula:Karácsony felé

1902

 

 

 Ha az éjszaka korma lecsöppen,
Ha lehervad az alkonyi, égi szeszély:
fonogatja fölöttem a mélyvizi csöndben
csillagkoszorúit az éj.

/Radnóti Miklós /

 

 

 

Csörren a cserfák csupasz ága,
Kegyetlen a hideg!
Csikorgó tél van, s zordon éjjel,
S a világ didereg;

Gyémántmezőket lát az ember,
Amerre elhalad;
A hókristályok ezre csillog,
Ropog a láb alatt.

/ Dsida Jenő /

 

 

                              

 vadvirág

2009 november 5. | Szerző: kisiren

 Esténkint

Esténkint – régi keresztény szokás volt –
Számot vetek a lelkiismerettel:
Mit tettél ember, mit vétettél ember?
És mit nem tettél ember, most felelj?

/Juhász Gyula /

 

“Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed, “

/Reményik Sándor/

 

vadvirág

2009.őszutó hava, 5.napja

2009 november 4. | Szerző: kisiren

               

 

 

 

” Nézzétek: fa vagyok,
Reszketnek rajtam a színes levelek.
Egy vékony, vékony tündér-cérnaszálon,
Életen túl, innen a halálon
Még tartja őket valami csoda. . . “

/Reményik Sándor/

vadvirág

2009. őszutó hava,4.napja

2009 szeptember 21. | Szerző: kisiren

 Álmod ha őrzi millió nádszál…

                      

 

 

Fürödtél-e már csendben és fényben,
este, ha lobban a néma tűz?
s a nádason átrepül az álom,
és rádsóhajt lágyan a puha fűz?

Álmod ha őrzi millió nádszál,
és tartja feletted az eget,
neked adja a csillagos békét,

és megsimogatja szívedet. 

/Fekete István: Nádas

részlet//

 …minden zugból manó leskelődjék…

A meséhez mennyi bizalom kell,
    hogy kavics-mód sok legyen a kincs,
    és a mondott rózsa illatozzék,
    és nyisson az álmodott kilincs.

    A meséhez mennyi félelem kell,
    kályha mellett, hol semmi veszély,
    minden zugból manó leskelődjék,
    torkot tátson odakinn az éj.

/Weöres Sándor:A meséről

részlet/

vadvirág