Fagy kinn, fagy…

2011 február 4. | Szerző: kisiren

 Erdélyi József: Olvadás

Olvad a hó a hegyen,
csörög a folyóka:
nem volt ilyen jó kedvem
tavaly tavasz óta.

Zajlik a jég a Dunán,
veri a híd lábát:
aki legény, aki lány,
most éli világát.
Hej, dínom-dánom,
a szerelem álom.

Ráncos arca felderül
az öregembernek,
néz a Napra s úgy örül,
gajdol, mint a gyermek.
Hej, dínom-dánom,
a halál is álom…

visszarengik ringó haragját
az aranyszemű vadlibák…”

Szabó  Magda

vadvirág                                                                                               

A szeretet az élet

2010 december 23. | Szerző: kisiren

“Gyújtsál egy gyertyát, ha leszáll a csendes éj“

                     

 Harang csendül…

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

Ady Endre

 

             

 Te légy vendégünk…

 Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.

 

            

 

Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

Móra László

 

            

                          Angyalok húznak a világ fölött.
Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!
Megszületett az Igazság, a Jóság,
akit úgy vártunk: megszületett végre!

  Wass Albert
    

vadvirág

2010. Álom hava

Csodálatos világ…

2010 október 5. | Szerző: kisiren

Lenn a gát alatt csak
vadrécék, vadludak.
Ők is búcsúzóban:
tiszteletkört úsznak.

 

 

                                          

 Minden aranysárga itt,

csapzott sárga zászlait

eldobni még nem meri,

hát lengeti a tengeri.

Radnóti Miklós

 

 

                                         

 

 

Az egész mulandóság.

Juhász Gyula

Hüvös és öreg az este.

Remeg a venyige teste.

Elhull a szüreti ének.

Kuckóba bújnak a vének.

Ködben a templom dombja,

villog a torony gombja,

gyors záporok sötéten

szaladnak át a réten.

Elhull a nyári ének,

elbújnak már a vének,

hüvös az árny, az este,

csörög a cserje teste.

                              

vadvirág

2010. Magvető hava,5.napja

Ilyen az élet

2010 szeptember 10. | Szerző: kisiren

 

Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk

az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk.

Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat,

korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy.

Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek,

szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz.

/József Attila/

Fehér lepke felhőtlen ég alatt,
Hagyd most egy percre a virágokat.

Ne nézd, hogy száraz kóró a kezem,
Ne nézd, hogy lelkem mézet nem terem.

Jer, telepedj meg a kezem fején, –
Csupán te érintsd, – nem érintlek én.

Az érintésed mily finom, – ilyen
Lehet egy túlvilági szerelem.

És most mesélj, – mondd el, hogy egykoron
Itt ültél te is egy kerti padon.

Magadba roskadtan és egyedül,
Némán, bénán és tehetetlenül.

Emberként, kit a teste-lelke nyom,
S tudja, nincs szabadító hatalom.

S ím, lepke lettél, szárnyaló, szabad:
Fehér álom, nyugtató gondolat.

Ne nézd, hogy lelkem mézet nem terem,
Egy pillanatig maradj még velem.

És vigasztalj, hogy lepke leszek én,
S lebegek, mint te, valaki kezén,

Ki majd, magába rogyva – egykoron,
Ül itt, mint én most, egy kerti padon

/Reményik Sándor/

vadvirág

2010. Szent Mihály hava, 10. napja