A vers, a vers csak egy patak, S én vele egy patak vagyok, Fölöttem csillag tündököl, Alattam örvény kavarog. Egy más patakba valahol Harsogva beleszakadok. /Reményik Sándor /
Takarjon be a diadalmas Ősz…
Te szép, te szomorú, te tiszta láng! Most már: avarba hamvadó parázs, Én nem gyujtottalak, Én nem oltottalak Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól. Arra jártamban Megcsapott messziről a meleged, Tovább mentem,
Nem éleszthettelek. Most hát elalszol. Aludj. Békesség neked. Takarjon be a diadalmas Ősz, A csend, S a nesztelenül hulló levelek.
2009 október 15. | Szerző: kisiren
A vers, a vers csak egy patak…
S én vele egy patak vagyok,
Fölöttem csillag tündököl,
Alattam örvény kavarog.
Egy más patakba valahol
Harsogva beleszakadok.
/Reményik Sándor /
Takarjon be a diadalmas Ősz…
Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyujtottalak,
Én nem oltottalak
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,
Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.
/Reményik Sándor /
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X