2008 február 6. | Szerző: kisiren

 “Köd előttem, köd mögöttem,

isten tudja, honnan jöttem,

szél hozott, szél visz el,

minek kérdjem: mért visz el?

   / Szabó Lőrinc /

2008 február 4. | Szerző: kisiren

Tavaszi varázslat

Jó pár nappal ezelőtt, még a zimankós időben behoztam egy pár ágat a bokrokról, cserjékről, hogy a kellemes meleg szobában virágot bontsanak.

Vázába raktam őket, majd az ablakba tettem, közel a meleghez, és a fényhez. Napról napra figyelemmel kísértem, ahogy az ágakon megduzzadtak a rügyek,fejlődésnek indultak, nőttek, mígnem az egyik napon kipattantak. Lett belőlük virág, és levél. A legszebben az aranyeső pompázik, de szép a japánbirs, és az orgona is. Ezek a szép kis virágok tavaszt varázsoltak a lakásba.

Eltűnődtem. Vajon merre járhatnak most a fecskéink? Gondolnak-e szülőhazájukra? “Éneklem a tavaszt, a fényt,

     Bimbozó ifjú  zöld reményt. “   

 / József Attila /

2008 február 3. | Szerző: kisiren

“… Egyszerre mégis

rezzen a táj:

hármat fütyül

egy kis madár…

 

…Az a fuvolás

a Nyitnikék!

Már kezdi is újra

az énekét:

 

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

szívnek és tavasznak

nyílni kék!”

  / Szabó Lőrinc: Nyitnikék

      részlet / 

 

Reggeli csicsergés

Madárcsicsergéstől hangos reggelre ébredtünk, ami jelzi, hogy Tél úr ugyan még dacolt velünk az elmúlt napokban, amikor sűrű ködfátyolt borított ránk, majd mérgében nagyot fújt, és szétrepesztette az égi dunnát, minek következtében fehér, puha hópihével ismét beborította a tájat, mondván: – Lám, lám! Még én uralkodom a természet fölött. Élvezzétek a varázslatos, fehérség szépségét! Ne siettessétek elmenetelemet!

Igaza van. Sokszor sötét és zord a Tél, de  tud gyönyörűséges is lenni. Fogjuk még őt gyakran emlegetni. Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy ereje egyre fogy, és az erősödő Tavasz kopogtat az ajtaján, át kell adni a helyét hamarosan.

Érzik ezt a madarak is. Ahogy kinézek az ablakon, látom, hogy a gerlék boldogan udvarolnak egymásnak, a rigók pedig önfeledten trilláznak.

A legaranyosabbak azonban a cinegék. A bokorra és fára felkötött szalonnadarabkán lakmároznak. Csodálom őket. Hatan vannak, két kék-, és négy széncinege.Egyszerre egy csemegézik a szalonnán, a többi sorban áll, várja, hogy rákerüljön a sor. Közben tekintetük folyton cikázik, nem leselkedik- e rájuk egy – egy vadászó macska, vagy nem köröz-e felettük éhes héja. Bámulatos mutatványokat csinálnak, olyanok, mint a légtornászok.

A kékcinkék apróbbak, kecsesebbek, színes tollazatuk pompásabb, mint a széncinegéké. De azért azok is aranyosak. Megreggeliztek a szalonnán, majd tovaröppennek. Hiába. Ők a levegő urai…

 

         vadvirág

2008 február 2. | Szerző: kisiren

A medeve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,

barna medve üldögél:

-Kibujás, vagy bebujás?

Ez a gondom óriás!

   / Weöres Sándor / 

 

Ilyenkor nagy gondban vannak a medvék,mert a hosszú tél alatt lefogytak, már nagyon éhesek. Aztán megszülettek a kis bocsok is, anyjuk melengeti őket, meg ne fázzanak. Várják ők is a jobb időt.

 

2008 február 1. | Szerző: kisiren

FAGYOT FÚJÓ FEBRUÁR

 

“…Csicsergő madárdal 

     Tavaszi virággal

     Csak mégegyszer jöjj el! “

          /Dsida Jenő /

2008 január 28. | Szerző: kisiren

 Ám a télutón egy reggelen,

csoda töténik a hegyen:

kibújik a hóvirág

s megrezzen a fán az ág.

   / Zelk Zoltán: Hóvirág/

2007 december 23. | Szerző: kisiren

 Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.

/Ady Endre: Az Úr érkezése/

Mikulás

2007 december 5. | Szerző: kisiren

 

“Fehér varázs:hóhullás,

havat hoz a Mikulás,

havat hoz,vagy sarat hoz,

fő, hogy ajándékot hoz.

A gyerekek körülállják,

szót se szólnak, úgy csodálják…” 

                                                             /Bornemisza Endre/

A következő eset még akkor rörtént, amikor télen általában nagy hó esett, és a gyerekek vidáman élvezhették annak örömeit….

Juliék már lázban égtek, hiszen ma jön a gyerekek kedvence, a Mikulás.Egész délelőtt izgatottan súgtak-búgtak,már nem lehetett velük bírni.Az izgalomban egyszer csak azt látják, hogy nagy pelyhekben hull a hó.Egyre csak szaporázza, olyan, mintha kiszakadt volna az ég dunnája.Pillanatok alatt vakító fehér takaró borult házra, fára, kertre, mindenre…Csak esett.esett,a hó vastagsága pedig egyre gyarapodott.

Ebben a csodálatos téli hangulatban érkezett meg hozzájuk a jó öreg Mikulás, akit dallal, verssel köszöntöttek,ő pedig ajádékkal kedveskedett a nekik.

A vendégség után Juliék esze már a szánkózáson járt.Iskola után a domboldalra vették az irányt.Kicsik és nagyok mind ott voltak,csakúgy zengett nevetésüktől a domboldal.Egyszerre öten, hatan is felültek a szánkóra, és mire az leért az aljba, már csak a kormányos volt rajta, a többi útközben lerepült,nagyokat sikongatva.Ezt a játékot roppant élvezték Juliék.Ilyenkor általában a fiúk kormányoztak, ebben ők nagyon ügyesek voltak, és jó volt a lábtechnikájuk is.Lesiklás közben keresték a jó nagy buckákat, mert arról lehetett jó nagyokat röpülni, és pottyanni a hóba.

Nagyon élvezték a szánkózást. A téli táj gyönyörű volt, a hangulat remek.Zengett a domboldal a gyerekkacajtól, ricsajtól.Mondták  is: “De szép ajándékot hozott a Mikulás nekünk!”

Az esti harangszó vacsorára hívta őket.Sajnos abba kellett hagyni a kellemes szórakozást,játszást.Otthon még a csizmát kikészítették az ablakba, majd nyugovóra tértek.A friss levegőtől,a sok mozgástól hamar álomföldre utaztak.

Reggel  örömmel tapasztalták, hogy ittjárt a Mikulás.Juli kinézett az ablakból, látja az udvaron álló szánkót,az huncutul rákacsint, mintha azt mondaná: “Siess haza az iskolából! Vár bennünket ma is a szánkózás,a röpülés, a domboldal, a nevetés.” Ettől Julinak máris jókedve kerekedik, és alig várja, hogy délután legyen…