Ilyen az élet

2010 október 28. | Szerző:

 

Kezembe ejtve homlokom
ülök a korhadt küszöbön.
Te régi ház, elmúlt időmet
köszönöm néked, régi udvar.

Zilahy Lajos

vadvirág

Címkék:

Csodálatos világ…

2010 október 22. | Szerző:

 

És hallgatom a füvek halk növését,
Az esti csöndek mély és bús zenéjét.

És nézem, nézem, hogy az esti felleg
Hogy indul el a hallgatag hegyeknek.

S a fáradt csónak vajjon hova ballag
És töredéke honnan jő a dalnak?

/Juhász Gyula /

vadvirág                                                                                          

Címkék:

Csodálatos világ…

2010 október 19. | Szerző:


Elfáradt a természet, átadta helyét az ősznek,

Gyönyörű, pompás falevelek avarként végeznek.
Örülnek a fák, végre újra megpihenhetnek,
Mint édesanyja keblén, az álmos kicsiny gyermek.
Francoise

vadvirág

Címkék:

Ilyen az élet

2010 október 13. | Szerző:

SZERESD A GYERMEKET!
/részlet /

Szeresd a gyermeket! A gyermek fénysugár,
Közöttünk itt alant mindig ragyogva jár.
Mikor szomorkodol: szemed közé nevet,
Ha bűnre bűn nyom is: ő akkor is szeret.
Szívednek mélyiből kicsalja a borút,
Fejedre rózsákból vígan fon koszorút.
Ne érje gond soha, ki rád hajnalt derít:
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! Ne legyen bús, komoly,
Szemének tükriből játsszék örök mosoly.
Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet,
Majd érzi súlyosan ő is az életet.
Hintsen a kikelet tarka virágokat,
Daloljon a madár az árnyas lomb alatt.
Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit –
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán
Csapongva illanó arany lepkék után!
Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű,
Kis ajka zendüljön, mint égi csöngetyű!
Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn!
Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn!
Becéző szeretet övezze fürtjeit –
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
/ Pósa Lajos /

vadvirág                                                                                                     

Címkék:

Csodálatos világ…

2010 október 10. | Szerző:

 

Így kellett volna: meg-megállni,
virágaidat megcsodálni.



Súlytalan szívvel útrakelni,
erdőn madarakat figyelni.

Patakos réteken derülni,
sárkányok útját kikerülni.

A vadméhekkel kóborolni,
s dalolni, mindig csak dalolni…

/Áprily Lajos /

…és menni, menni kell…a langyosodó napsütés melegét élvezni…az édeskés illatokat elraktározni… a színek pompájában gyönyörködni…a halkuló természetet meglesni…sétálni, sétálni…őszhajú nénik, bácsik meséjét hallgatni…a pörgő, zizegő levelek muzsikáját élvezni…mindent magunkba szippantani, elraktározni…

vadvirág

Címkék:

Csodálatos világ…

2010 szeptember 27. | Szerző:

 Kéklett az ég, sütött a nap,

mentem sötét fenyők alatt.

Kezemet fogta jó apám,

Sárgarigó fütyölt a fán.

Sárgarigó, huncut rigó,

azt fütyölte, hogy élni jó.

Hogy élni jó, hogy élni szép,

ha fogják az ember kezét.

Erdélyi József

vadvirág

2010. Szent Mihály hava, 29. napja

Címkék:

Ilyen az élet

2010 szeptember 6. | Szerző:

 

 

                       kert-023

 

 

S szeretném, ha mellettem elmenet,
Valaki szólna:
“Nézd, már itt az ősz,
Sárgulnak lassacskán a levelek.”
És nem ismerné meg a levelet.

És szeretném, ha rajtfelejtené
Valaki a szemét az alkonyégen,
S szólna: “ezerszínű az alkonyat,
Így láttuk ezt valaha, – vele – régen.”
És nem sejtené, hogy egy árnyalat
Az esti színek közt én vagyok éppen.

És szeretném, ha jönne valaki
Az erdő rejtekébe
És szólna, “nini, milyen különös:
A nap e mély homályban is ragyog.”
És nem tudná, hogy az is én vagyok.)

Szeretnék úgy hozzádsimulni
Természet – mint a vén moha
A fák északos oldalán,
S nem lenni hozzád hűtelen soha.
Szeretnék úgy belédsimulni,
Mint tücsök hangja holdas éjeken,
S szeretném, ha valaki elborongna
Rajtam, mint multból zengő éneken.

S szeretnék úgy vegyülni el beléd,
Természet – mint a síri por,
Mit ezeréves hantokról a szél
Nagy-messzi tengerpartokra sodor.
Ott játszana velem egy kisgyerek,
Kicsiny kezén futnék fel és alá,
S e port, mely egyensúlyát nem leli:
Egy percig egyensúlyban tartaná.

Reményik Sándor

vadvirág

2010. szent Mihály hava,6. napja

Címkék:

2008 március 16. | Szerző:

 


Mi kék 


az ég!


Mi zöld


a  föld!


Zöld föld felett, kék ég alatt a


Hangos pacsirta fütyörész.


Dalával a napot kicsalta,


A nap rá gyönyörködve néz.


  / Petőfi Sándor


 


Ébredő természet


Sétáltál a márciusi tavaszban parkban, erdőben ? Megálltál egy- egy öreg tölgy, vagy vackorfa mellett, hallgatva az ébredező természet gyönyörű muzsikáját? Megpihentél a kis hegyipatak mellett, melynek kacagó, dudorászó habjai neked daloltak? Figyelted a téli álomból ébredező növényeket, állatokat?


Mert a természetben bekövetkező változás, a kikelet, az újjászületés földünk egyik legszebb csodája. Mintha egy varázsló átsuhanna felette, és amerre jár, mindenütt nyomában kizöldül a fű, előbújnak a koratavaszi virágok, az állatok. Mindenütt új élet kezdődik, mint a mesében.


Engem most is elbűvöl ez a varázslat. Állok egy jó öreg tölgy mellett, figyelem a változást. Már egyre több madár füttyenget, mintha boldogan köszöntenének. A közelben a patak vize dalolva fut, muzsikáját nekem küldi. Körülöttem mindenütt lila szoknyácskáját lengeti, táncoltatja a szépséges, illatos ibolya.


Amott egy rókalyuk szája.Azon sétál ki-be a rókacsalád, amikor a rókamama napozni, szellőztetni, játszani hozza ki kölykeit a szabadba. Elképzelem – micsoda hancúrozás lehet most a földalatti lakban.


Odébb, az avar alatt a süni család takarítgat, majd ennivaló keresésére indulnak. Hosszú volt a tél, nagyon megéheztek.


A nyulak is javában szaporodnak, hiszen nekik most fontos küldetést kell teljesíteniük: nyakukon a húsvét, meg kell festeniük a tojásokat, hiszen várják a gyerekek.


Ahogy így gyönyörködöm az ezerarcú tavaszban, eszembe jut kedvenc helyem, a vadvirággal teli rét pompás szín-, és illatkavalkádja. Nemsokára bennük is gyönyörködhetünk…


vadvirág

2008 február 26. | Szerző:

 ” Jó lenne mindenkit szeretni.


Elfogadni más igazát.


Nem aratni, csak mindig vetni…


Szebb lenne tőle a világ.”


   / Helen Csok: Kívánság /


   

Címkék:

2008 február 22. | Szerző:

 A TEREMTŐHÖZ


        / részlet /


Köszönöm, hogy megteremtettél,


Ó,Szeretet, és idetettél,


Hogy csillagok, ködök, hegyek


Között ember legyek.


 


Köszönöm, amit látok,


A teremtett világot,


Hogy még a rossz sem céltalan,


Mindennek jelentése van.


  


És én is neked kincset-érő


Egy vagyok, soha visszatérő,


S akár a férgek, vagy a szentek,


Valamit jelentek.


/ Vas István /

Címkék:

Legutóbbi hozzászólások

Kategória

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!