Egész nap esett , csak rövid időkre szünetelt.Néha úgy érzem, mintha északra költöztem volna, olyan hamar sötétedik, rövidek a nappalok.
Az ablakon kinézve figyelem, ahogy esik, potyogtatja November kisebb, nagyobb könnyeit.
A szürke, felhőpaplan kihasadt, és csak gurulnak, gurulnak belőle az égi könnycseppek, melyek lehullva, ha beleesnek egy-egy tócsába, már végük is van, beleolvadnak a pocsolya vizébe, ezáltal megszűnik önálló életük is, átalakulnak.
Hasonló az emberi élet is.A mindenséghez mérve az sem tart tovább, mint egy esőcsepp élete…
——————
Kosztolányi Dezső
ESTE, ESTE…
Árnyak ingnak, és bezárjuk ajtainkat, figyelünk a kósza neszre, egy vonatfütty messze-messze. És a csend jő. Alszik a homályos éjbe künn a csengő. A díván elbújik félve. Szundít a karosszék. Álmos a poros kép. Alszanak a csengetyűk. Alszanak már mindenütt. A játékok, a karikahajtók, a szegény tükör is hallgatag lóg. Ó, néma csengetyűk. Az óránk is félve üt. Alszik a cicánk s a vén szelindek, föl ne keltsük – csitt – e sok-sok alvót. Alszanak a régi réz-kilincsek s alszanak a fáradt, barna ajtók.
2009 november 28. | Szerző: kisiren
Ez a nap is elment a tegnap után…
Egész nap esett , csak rövid időkre szünetelt.Néha úgy érzem, mintha északra költöztem volna, olyan hamar sötétedik, rövidek a nappalok.
Az ablakon kinézve figyelem, ahogy esik, potyogtatja November kisebb, nagyobb könnyeit.
A szürke, felhőpaplan kihasadt, és csak gurulnak, gurulnak belőle az égi könnycseppek, melyek lehullva, ha beleesnek egy-egy tócsába, már végük is van, beleolvadnak a pocsolya vizébe, ezáltal megszűnik önálló életük is, átalakulnak.
Hasonló az emberi élet is.A mindenséghez mérve az sem tart tovább, mint egy esőcsepp élete…
——————
ESTE, ESTE…
Árnyak ingnak,
és bezárjuk ajtainkat,
figyelünk a kósza neszre,
egy vonatfütty messze-messze.
És a csend jő.
Alszik a homályos éjbe
künn a csengő.
A díván elbújik félve.
Szundít a karosszék.
Álmos a poros kép.
Alszanak a csengetyűk.
Alszanak már mindenütt.
A játékok, a karikahajtók,
a szegény tükör is hallgatag lóg.
Ó, néma csengetyűk.
Az óránk is félve üt.
Alszik a cicánk s a vén szelindek,
föl ne keltsük – csitt – e sok-sok alvót.
Alszanak a régi réz-kilincsek
s alszanak a fáradt, barna ajtók.
vadvirág
2009.őszutó hava 28.napja
Oldal ajánlása emailben
X