2010 január 26. | Szerző: kisiren

De ha gyermekszemekbe nézhetek,... 

Járatlan úton, fényen, árnyon át,
Keresem én a mesék városát,
Hol régen éltem, szépen, boldogan,
A várost, amely az álmokba van.

Andersen és Grimm s az Ezeregyéj
Erről a helyről annyi jót regél,
Bizton hiszem, hogy megvan valahol,
Csak azt nem tudom én, hogy merre, hol?

De ha gyermekszemekbe nézhetek,
Melyek reményt és békét fénylenek,
Nem kell nekem Grimm, Andersen se kell,
Megvan az út, mely oda vezet el…

Juhász Gyula: Meseváros

Hogy tudnak ragyogni azok a gyermeki szemek, melyek tiszták, őszinték, kíváncsiak. Bennük tündököl az egész mesevilág.

vadvirág

2010 január 26. | Szerző: kisiren

Maradj gyerek, szívből kívánom…

Heltai Jenő – Marianne emlékkönyvébe

Akit az istenek szeretnek,
Örökre meghagyják gyereknek,
Bizakodónak, nevetőnek,
Az élet útja annak puha szőnyeg,
Útravalója sugaras derű,
Mely ólmot színarannyá aranyoz,
Széppé a rútat, jóvá ami rossz
És nagyszerűvé azt, mi egyszerű,
Újjá az ócskát, tengerré a tócsát.
A világ annak micsoda?
Mindennap millió új csoda,
Sok tarka álom és kevés valóság.
Tündérek és mesék víg birodalma,
Amelyben győz a jó, kárt vall a gaz, hamis,
Amelyben minden alma aranyalma
És az marad befőtt korában is,
Játék az élet, élet csak a játék
S élet, halál egyformán szép ajándék.
Maradj gyerek te is hát kis leányom,
Mosolygó lelkű, üde, friss,
Maradj gyerek, szívből kívánom,
Még nagymama korodban is.

Aki ezt a verset írta
Nem rigó és nem pacsirta,
Csak aféle bölcs bagoly,
Zord romok közt huhukol.

Milyen jó , ha néha -néha megtaláljuk magunkban a kisgyermeket, aki őszintén tud apróságoknak is örülni, minden számára érdekes dologra rácsodálkozni, hinni az őszinte szóban, és kíváncsian felfedezni új dolgokat.

vadvirág

2010 január 25. | Szerző: kisiren

 

Kosztolányi Dezső – Este, este…



Este, este…

Árnyak ingnak,

és bezárjuk ajtainkat,

figyelünk a kósza neszre,

egy vonatfütty messze-messze.

És a csend jő.

Alszik a homályos éjbe

künn a csengő.

A díván elbújik félve.

Szundít a karosszék.

Álmos a poros kép.

Alszanak a csengetyűk.

Alszanak már mindenütt.

A játékok, a karikahajtók,

a szegény tükör is hallgatag lóg.

Ó, néma csengetyűk.

Az óránk is félve üt.

Alszik a cicánk s a vén szelindek,

föl ne keltsük – csitt – e sok-sok alvót.

Alszanak a régi réz-kilincsek

s alszanak a fáradt, barna ajtók.

Kellemes hangulata van ennek a versnek, különösen a mai zimankós hideg után.Bár ragyogóan sütött a nap, a temetőben a szertartás alatt mégis nagyon átfáztam, most jól esik a forró tea, a szép vers, és a puha, meleg takaró.Belebújni, szunyókálni, hallgatni a csend muzsikáját a jó meleg szobában.

vadvirág