2008 január 2. | Szerző: kisiren

TÉL

Végre igazi tél van!Erre vártunk mindannyian. Ilyenkor  annyi szép vers, élmény bújik elő a fejünkből, amit átéltünk, megéltünk …

Nekem a következő versike, és történet jutott  eszembe:

      Hó, hó, hó…

…Hó, hó, hó

fehér csillag takaró.

Kucsma ül a lámpán

bunda házak hátán,

lepedő a réten

köpönyeg a kerítésen,

foszlik,

porzik,

kavarog a szélben.

Hó, hó, hó

fehér csillag takaró.

  / Tarbay Ede /

 

Újévi emlékem

Újév reggele volt. Valami ropogásra ébredtünk, no meg arra, hogy a tacskók és a japán tyúkok, kakasok eszeveszetten kiabálnak.

Halljuk, hogy a kiserdő mellett, nem messze a lakástól puskák ropognak. Már tudtuk, hogy vadászok járnak arra, azok verték fel az állatokat,a tanyák, a tündérsziget csendjét,- és persze bennünket is.

Kinézve a veranda ablakán, mintha az Öreg néne őzikéje című mese szereplői látogattak volna el hozzánk. Szikrázó napsütésben mindent fehér hó borít, és a kiskert kapuja előtt szelíd őzikék csapata tekint felénk. Nem messze, a bokor aljában vadnyúl lapul, míg a kerítésen fácánok ülnek. Bemenekültek hozzánk a vadászok durrogásai elől, tudva, hogy itt mindig védelmet, és élelelmet is találnak…

Nem messze az istállónál a jó öreg, és hallatlanul bölcs Gyula bácsi már a szánnal és a lovakkal foglalkozik Nemsokára kopogtat, jön boldog új évet kívánni, majd hív bennünket, menjünk szánkózni, használjuk ki a szép időt, ő pedig megjáratja kicsit a lovakat.

Örömmel kaptunk az ajánlaton. Gyorsan összekaptuk magunkat, és hipp-hopp, máris csilingelve röpült velünk a szánkó, mint a mesében…Csodálatos élmény volt, ahogy a ropogós, fagyos, friss havon siklunk…A csengettyűk muzsikája, a patkók ütemes kopogása remek zenei aláfestésül szolgált.

Kiélvezvén a szánkózás örömeit, amikor a lovak megálltak velünk a hatalmas nyárfasorok között, a rózsaligetnél, olyan volt, mintha a fák, bokrok is félig kinyitották volna szemüket, és egy pillanatig nyönyörködnének ebben a felejthetetlen, szép látványban.

A mesebeli élmény varázslatos volt: Örültünk a télnek, a beköszöntött újévnek…

Emlékeit elmesélte: Vadvirág

2007 november 28. | Szerző: kisiren

 Tetszik…

“A napok esőcseppek, az időben elperegnek

halovány árnyaként lanthangú szeleknek.

Nem tudjuk, merre nyit az élet sorsüveg ablaka,

lényeg, hogy az ember maradjon önmaga.”

           /Tóth Ervin/

 

vadvirág

2007 november 12. | Szerző: kisiren

 Télies hangulat

Mint amilyen volt tegnap este a havazáskor,és ma reggel a fehér tájat látva…

Kányádi Sándor

Betemetett a nagy hó

 

Betemetett a nagy hó

erdőt, mezőt, rétet.

Minden, mint a nagyanyó

haja,hófehér lett.

 

Minden, mint a nagyapó

bajsza,hófehér lett,

csak a feketerigó

maradt feketének.