2009 február 24. | Szerző: kisiren

 ”  Harmóniában lenni önmagunkkal és a világgal…”

 

A percek, az órák, a napok meg nem állnak…

A pillanat,

mely lehet szép vagy szomorú…

Az óra, a nap…

csak pereg,

pereg ,

visszafordíthatatlanul…

Mindegyiknek más az élménye,

illata,

íze,

zenéje,

hangulata,

melegsége,

varázsa…

Aztán múlt lesz belőle…

Megélt idő,

melyet visszahozni már soha nem lehet.

Majd emlékezhetsz rá.

Jó vagy rossz lesz az emlék?

Mennyi mindentől függ ez!

Ez volt…

Ilyen volt…

A MÚLTAD…

Éled a madárcsapat…

Micsoda madárzsongás van ma reggel a kertben. Persze legtöbb közöttük a rigó…Fáról-fára, aztán bokorra, majd a földre repdesnek. Reggeli torna ez számukra, no meg reggeli csemegézés a még elhullajtott szőlőszemek, és egy-egy lehullott almából.

De már megfigyelhető, hogy többnyire egy rigólány és rigófiú repül együtt, követve egymást.Lehet havas, fagyos a reggel, de ők már éreznek, tudnak valamit…a közelgő melegedést…

“Csipp, csepp,

egy csepp, öt csepp meg tíz,

Olvad a jégcsap, csepereg a víz.”

Recseg a fagyos hó a talpunk alatt,

ahogy rálépünk.

Körülöttünk nyomok a hóban.

Aztán előbújik egy eltévedt napsugár,

és nem marad a hónyomból csak pocsolya.

Volt, nincs.

Mennyi mindennel vagyunk így az életünkben.

írta: vadvirág