2009 február 25. | Szerző: kisiren

 

” Ne várj nagy dolgot életedbe,

Kis hópelyhek az örömök,..”

 

Ilyenkor,

mint tegnap és ma is hétágra süt a nap,

 enyhe leheletét érezni a szabadban,

 boldogan ránk kacsintva jelzi,

 hogy mégis csak ,

 ha lassan is,

 de óvatos léptekkel már közeleg a Tavasz, 

 látva a hősies hóvirágok helytállását,

sok minden előbújik a gondolatok rejtett fiókjaiból…

Érzek meleg kezecskét, amely szorítja az enyémet,

 és boldog attól a tudattól,

hogy most az övét rejtem a tenyerembe, látok lobogó szempárokat,

amelyek ragyognak egy-egy dicsérő szótól, simogatástól,

mert szárnyakat kaptak,

 és érzem a szorító öleléseket,

 melyek a ragaszkodás legjobb jelei…

Ilyenkor még kellemesebb a napsugár bíztatása,

feledtet minden mást,

 mert Ő volt a Kisember,

az őszinte gyermek…

írta: vadvirág