2008 május 9. | Szerző: kisiren

 Szülői gondoskodás

Ülök a kertben, kedvenc mártásomhoz sóskát pucolok, közben figyelem körülöttem a nyüzsgő madáréletet.Most éppen mindenfelé rigótkat látok. Nagyon elszaporodtak, háziasodtak, természetes számukra az ember közelsége.

Egy rigópapa karnyújtásnyira csicsereg a kis körtefán, majd tovalibben a következő fára, egyre közelebb és közelebb cserkészve a lakhelyükhöz, ami a közeli tuja legmagasabb, legsűrűbb ágai közé van elrejtve. Kíváncsi szem nem láthatja, én is csak a sistergő hangokból tudom, hogy megszaporodott a családjuk, kikeltek az aranyos fiókák. Azok pedig örökké éhesek, követelik maguknak állandóan az eleséget.

A szülők nem győzik hordani a finomságokat. Ahogy a papa közelít,csőrében a finom kukaccal, már messziről tudtára adja a feleségnek, hogy készülődjön, induljon vadászatra, vagyis helycsere lesz. Amíg az anyamadár van távol, addig az apa örködik. A munkamaegosztás szép példája.

A kicsik növekedéséhez sok táplálékra van szükség. A szülők fáradhatatlanul dolgoznak, végzik kötelességüket, mi pedig örülünk ennek, mert így segítenek nekünk a kert kártevőinek elpusztításában, hasznot hajtanak, kevesebbet kell permetezni.

Sokféle madár fészkel a fákon, bokrokban, nagy itt a sürgés, forgás.Tavaly még harkályt is láttam, ahogyan a mama három fiókáját oktatta a száraz oszlopon, hogyan kell a kemény csőrüket használva kiszedni abból a finom falatokat.

Hiába! Nekik is ki kell járniuk az iskolát, meg kell tanulniuk a leckét az életre, hogy fennmaradjanak.

A madárszeretet szép példáját mutatja be  a következő vers is:

 

Egy fészekben öt fióka

Összebújnak édesen.

Messze, messze szól a nóta:

   “Mindjárt, mindjárt érkezem!”

 

Anyanóta, be szép nóta,

Szebb ennél már nem lehet.

Örvendez az öt fióka:

“Jer,jer!- ez a felelet.

 

Jön már, jön már az anyóka,

Bogár, hernyó van elég.

Csicsereg az öt fióka:

“Ó, de pompás egy ebéd.”

 /Benedek Elek:Madárfiókák/

 

vadvirág