2008 január 2. | Szerző: kisiren

TÉL

Végre igazi tél van!Erre vártunk mindannyian. Ilyenkor  annyi szép vers, élmény bújik elő a fejünkből, amit átéltünk, megéltünk …

Nekem a következő versike, és történet jutott  eszembe:

      Hó, hó, hó…

…Hó, hó, hó

fehér csillag takaró.

Kucsma ül a lámpán

bunda házak hátán,

lepedő a réten

köpönyeg a kerítésen,

foszlik,

porzik,

kavarog a szélben.

Hó, hó, hó

fehér csillag takaró.

  / Tarbay Ede /

 

Újévi emlékem

Újév reggele volt. Valami ropogásra ébredtünk, no meg arra, hogy a tacskók és a japán tyúkok, kakasok eszeveszetten kiabálnak.

Halljuk, hogy a kiserdő mellett, nem messze a lakástól puskák ropognak. Már tudtuk, hogy vadászok járnak arra, azok verték fel az állatokat,a tanyák, a tündérsziget csendjét,- és persze bennünket is.

Kinézve a veranda ablakán, mintha az Öreg néne őzikéje című mese szereplői látogattak volna el hozzánk. Szikrázó napsütésben mindent fehér hó borít, és a kiskert kapuja előtt szelíd őzikék csapata tekint felénk. Nem messze, a bokor aljában vadnyúl lapul, míg a kerítésen fácánok ülnek. Bemenekültek hozzánk a vadászok durrogásai elől, tudva, hogy itt mindig védelmet, és élelelmet is találnak…

Nem messze az istállónál a jó öreg, és hallatlanul bölcs Gyula bácsi már a szánnal és a lovakkal foglalkozik Nemsokára kopogtat, jön boldog új évet kívánni, majd hív bennünket, menjünk szánkózni, használjuk ki a szép időt, ő pedig megjáratja kicsit a lovakat.

Örömmel kaptunk az ajánlaton. Gyorsan összekaptuk magunkat, és hipp-hopp, máris csilingelve röpült velünk a szánkó, mint a mesében…Csodálatos élmény volt, ahogy a ropogós, fagyos, friss havon siklunk…A csengettyűk muzsikája, a patkók ütemes kopogása remek zenei aláfestésül szolgált.

Kiélvezvén a szánkózás örömeit, amikor a lovak megálltak velünk a hatalmas nyárfasorok között, a rózsaligetnél, olyan volt, mintha a fák, bokrok is félig kinyitották volna szemüket, és egy pillanatig nyönyörködnének ebben a felejthetetlen, szép látványban.

A mesebeli élmény varázslatos volt: Örültünk a télnek, a beköszöntött újévnek…

Emlékeit elmesélte: Vadvirág

vadvirág

2007 október 23. | Szerző: kisiren

Tündérsziget

Régen volt, nagyon régen,amikor beleegyeztem, hogy elköltözzünk a Tündérszigetre.Ennek szomorú előzménye volt…A legtöbb bajra a környezetváltozást javasolják, hát én is kipróbáltam.

Ez a paradicsomi hely távol volt falvaktól, városoktól.A bejáratot szigorú őr védelmezte:csak kellő egészségügyi fertőtlenítés után lehetett belépni, idegen be sem jöhetett.Ezen a szigeten rentgeteg aranyló kiskacsát, kiscsirkét keltettek és neveltek. A telepen kacskaringós  betonút futott végig a felső kapuig,az út kétoldalát hatalmas jegenyenyárfák szegélyezték.Ahogy haladtunk az úton fölfelé, mindenütt hófehér házacskák helyezkedtek el.Ott nevelték bizonyos ideig az apró jószágokat.Az út elágazásainál, és a lakásunk körül mindenütt rózsaliget pompázott.Ezeket a gyönyörű rózsákat egy közeli faluban élő idős tanító úr nemesítette.

A lakásunkkal szemben, a jegenyesoron túl, egy tó terült el.Idejártunk horgászni,mivel a lakás mögötti kanálisból a vízátemeléssel rengeteg halat is telepítettek a tóba.Persze gyakran megesett velünk, hogy béka akadt a horogra, vagy a kifogott halat a macska csente el,de ezen csak jót nevettünk.Aztán, ha csónakáztunk a tavon, annyi béka szolgáltatta a háttérzenét, hogy a száztagú zenekar sem muzsikált volna jobban.

A lakás mögött kiserdő nyújtozkodott akác és kőrisfákkal.Leírhatatlan finom illat és zsongás lengte át tavasszal.Vadregényes, buja táj volt.

Velünk szemben állt a keltetőház, állandó éjjel-nappali működéssel. Mennyi sok szép lány és fiatalasszony sürgött-forgott ott,különösen amikor többezer aranyló, pelyhes csibe vagy kacsakelés volt.Milyen aranyosan nyüzsögtek, csipogtak. Sokáig tudtunk gyönyörködni bennük.   

A telepen ér futott keresztül,két oldalán szomorúfűzfákkal,melyek alját a vizen  élő kacsák lecsipegették,mintha sövényvágó ollóval vágták volna le. Nagyon jól mutatott.

Aztán volt az irodával szemben egy   terebélyes,öreg,talán  százesztendős szomorúfűz,mely  lakóhelye volt sok madárnak.A tetejében lakott a gólyacsalád, így messziről láthatta, ha ellenség közeledik.A fa sok-sok odvában pedig százféle madár sürgött-forgott.Reggel, este, amikor  megbeszélték a napi eseményeket,zengett csivitelésüktől a park.Nem messze tőlük éltek a lovak, galambok, és még hányféle állat!

A lakásunk körül  két eleven, huncut,nagyon éber  tacskó vigyázott ránk. Kedvenceink voltak, sok kópéságot csináltak. No és a macskák, galambok, egyebek sokasága..Előfordult, hogy a padról tizenöt aranyos kiscica bújt elő.Tündériek voltak.

Mindemellett még sok állatvendégünk érkezett:Tavasszal,ősszel a sok vonuló madár hosszabb,rövidebb ideig megpihent a tónál.Feketególya, daru,bölömbika,… Télen meglátogattak gyakran minket az őzek, fácánok,nyulak,…Így aztán mindig gyönyörködhettünk valamelyik kedves vendégünkben.

Természetesen igazi vendégeink is állandóan jöttek.Aki meglátta ezt a Tündérszigetet, nem tudott betelni vele.

A csodálatos táj,a gyönyörű természet mesébeill,gyógyító hatása volt,mint a vadvirágnak.Ha nagyon hiányoztak a nagy hegyek,az illatos rét, a susogó patak, akkor felkerekedtünk, és meglátogattuk őket.Még ma is kedvencem az a hely,ahol először sütöttünk a hegyi patakból fogott rákot,halat,ahol a rét vadvirágainak illata először bódított el…kisgyerekként.De szép is volt…