2008 február 8. | Szerző: kisiren

Rózsák

Kellemes napsütés van. Juli tesz-vesz a lakásban, szeret ilyenkor takarítani. Egyszer csak suttogásra lesz figyelmes, a rózsák beszélgetése üti meg fülét. Azok hiányolják, hogy ma még nem foglalkozott velük. Hát persze! Megefeledkezett róluk.

Gyorsan friss vizet tesz a vázába, majd megsimogatja, becézgeti őket.- Gyönyörűek vagytok! Egyik szebb, mint a másik – mondja a rózsacsokornak, és odahelyezi őket, ahol a besütő februári napfény a legjobban éri. Így még káprázatosabbak.Puha, bársonyos szirmaik szinte simogatnak. Illatuk nagyon kellemes. Látványuk bearanyozza  az egész lakást. Szépségükkel szebbé teszik mindennapjainkat. Nem véletlenül lettek a virágok királynői…

Talán a legméltóbbak e címre, mert csodaszépek,előkelőek, nemesek, büszkék, akár a mesebeli királykisasszonyok…

2008 január 18. | Szerző: kisiren

Kázmérka vendégei

– No kis Tás , tegyük rendbe a házikót és annak környékét – mondta Erzsi, a gondozója a kiskacsának, – mert hamarosan vendégeink érkeznek a közeli városi iskolából, tanulmányi kirándulára. – A takarítás után Erzsinek még arra is volt figyelme, hogy egy szalagot masnira bekössön a kicsi Hápi nyakába, ezzel is kedveskedve a gyerekeknek.

A kisiskolások hamarosan megérkeztek egy busszal. Most már nem csak a Tások hangoskodásától zengett a baromfitelep, hanem ehhez társult még a gyerekek vidám kacagása, csacsogása.

Először a keltetőházba vitték őket, ahol a sok kedves, aranysárga, pelyhes kiscsirkétől, kiskacsától elámultak. Megfoghatták, megsimogathatták őket, és ez  nagyon nagy élmény volt számukra. A látvánnyal nem tudtak betelni, alig lehetett őket innen elcsalogatni. Ezután megnézték a tojóházat, majd a pecsenyekacsák házai következtek.

Így érkeztek Kázmérkáékhoz.A kicsi Tás kedves, totyogó hápogással fogadta őket, eléjük futva…Nyakában a piros masnival – csuda édes volt…A kis Tás kézről-kézre járt, mindenkit üdvözölt személyesen, és ő is kapott mindenkitől egy simogatást. Leírhatatlan volt a gyerekek öröme, boldogsága, amit ez az apró jószág szerzett nekik. Induláskor alig lehetett őket visszaterelni a buszba, mindenki még maradni szeretett volna. Sajnos az iskola visszavárta őket.

Hazafelé a buszon, majd este otthon, volt miről mesélniük. Kázmérka nagyon belopta magát a szívükbe, még sokáig ő volt az osztály fő témája, de később is megmaradt számukra egy nagyon szép emléknek…

Elmesélte: vadvirág

2008 január 11. | Szerző: kisiren

 Kázmér napjai

A puha, simogató kezek között volt egy nagyon pici kéz is, mely úgy megszorított, hogy majd megfultam. -Segítség! -kiabáltam kétségbeesetten, míg valaki megsajnált, és kimentett a szorításból. Ezután megvizsgáltak, hogy egészséges, ép vagyok-e, majd egy nagy dobozban sok testvéremmel együtt elvittek egy fehér házikóba, ami az otthonunk lett.

Itt már Erzsi, a gondozónk várt bennünket, és ettől kezdve ő lett   mi pótmamánk.Én nagyon megkedveltem , mindig a nyomában jártam, mint egy kiskutya. Sokszor kézbe vett, simogatott, cirógatott, és azt mondta: -Kázmérka, Kázmérka, de aranyos kiskacsa vagy, és milyen okos!- Így lettem én mindenki kedvence.Erzsi még azt is megengedte, hogy elkísérjem, bárhová ment a telepen, én totyogtam mellette. Egyszer igaz, hogy majd eltaposott az egyik ló, de még idejében félreugrottam, megmenekültem.

Aztán ahogy növögettem, egyre gyakrabban mentem le a tóra, ahol sokat fürödtem, játszottam a többi Tással.Lemerülve a vízben fogdostuk a halakat, békákat, majd a tó szélénél, a fűzfák ágait csipegettük.

Egyszer nagy riadalomra lettem figyelmes. Valami nagy, lomposfarkú állat közeledett felénk. A nagyobb Tások kiabáltak, hogy meneküljünk, mert közeledik felénk Róka Rudi. Én gyorsan feltotyogtam Erzsihez, de egy Hápit sikerült elkapnia.Megtekerte a nyakát, felcsapta a hátára, és, mint a villám futott vele, hátra sem nézve.Rókáéknál aznap finom pecsenyekacsa volt ebédre felterítve.

Én pedig nagyon örültem, hogy megmenekültem, és még jobban Erzsihez bújtam…

Elmesélte: Vadvirág

Vadvirág mesél…

2007 november 20. | Szerző: kisiren

 Reggelizés közben gondolataim messze szállnak…Hiányzik a csevegés,a szó. A vázában lévő szárazvirág csokorban megérezte ezt kedvenc vadvirágom,mert barátságosan megszólít:

-Látom, szereted a gyógyító mézet.Elmeséljem a titkát?

-Meséld!-kérem,és már kezdi is.

-Ott,ahol én éltem a hegyek közötti erdei réten,ezerféle vadvirág élt.

Mindegyiknek gyógyító ereje van,mindegyik más-más bajra,betegségre hatásos.Különbözünk egymástól szín-, illat-, és gyógyhatásban.Valamennyi egyedi, különleges,szépséges és természetes.Tudják ezt a zümmögő méhek is.Messziről csalogatjuk őket színünkkel,illatunkkal.Örömmel keresnek fel minket,boldog táncot járva repülnek virágról virágra.Közben apró lábukra rátapad a virágpor, beporoznak bennünket,a többi virágport pedig a lábacskájukon lévő kosárkába dörzsölik.Ha a kosárka megtelt,már röpülnek is vele haza a kaptárhoz,hogy kiürítsék.Aztán máris indulnak a következő gyűjtőútra,hogy az anyakirálynő elégedett legyen velük.

Mivel sokféle virágról gyűjtik össze a port,az abból készült finom méz is sokféle gyógyhatást tartalmaz.Ezért ilyen kellemes az íze,zamata,illata,hatása.

Sokszor kértük a méheket,ne menjenek tovább,maradjanak még nálunk kicsit játszani,de nem lehetett.Az anyakirálynő szigorú rendet tart:szervezetten,szorgalmasan kell egész nyáron át gyűjtögetniük,hordaniuk a tele kosárkát.

Ránézek az aranyló mézre…fülemben szinte hallom a méhek duruzsolását. Remek munkát végeztek ezek a fürge kis állatkák.A méz íze most még sokkal finomabbnak tűnik…Milyen érdekesen van a mi világunk megteremtve…Mennyi apró csoda van körülöttünk…

vadvirág

2007 október 28. | Szerző: kisiren

Mese az színes levelekről

Sétálok a kedvenc fáim alatt,figyelem a   leveleket,amint zizegve,keringőzve hullanak a fákról,utolsó táncukat járva…Egyszer csak a vállamra repül egy levél,melyen a következő történet volt olvasható:

Élt a park közepén egy óriás vadgesztenyefa.Terebélyes termetével messziről felhívta magára az arrajárók figyelmét.Tavasszal a természet őt öltöztette a legszebb új ruhába,nyáron kellemes árnyékot kínált az arra sétálóknak,iskolás gyerekeknek jó volt alatta játszani,megpihenni.Ősszel, mikor kicsit már fáradt volt, aludni készült,testében a nedvkeringést lelassította,levelei színesedni kezdtek,majd mielőtt lehullottak,gyönyörű színekben pompáztak.

Így volt ez most is.Az egyik kis ágon három levél lakott:egy vörös,egy barna,és egy sárga.Hármójuk közül a vörös volt legszebb,de a legkevélyebb is.Mindig többre vágyott a többinél.-Majd meglátjátok,hogy engem nem a szél visz el,hanem értem eljönnek,és sokáig fogok élni,nem úgy,mint ti.Jó sorom lesz,gazdag emberek között. -Legyen szerencséd-hagyták rá a testvérei,de nem hittek neki.

Egyik napon hatalmas szélvihar kerekedett.Tépte,hajlította a fák ágait,hullott a sok levél a földre.Megrázta jól a gesztenyefát is,és a három levelet egyszerre sodorta le róla.Utoljára még  alaposan megtáncoltatva őket,majd lehullottak.A barna és a sárga megkapaszkodott egy bokor aljába,de a vörös levél,a legkecsesebb a pocsolyába esett.Testvérei hallották,amint sírt-rítt,segítségért könyörgött,de hiába.

Sietős emberek jöttek arra,rátapostak,sárba tiporták,darabokra tépték.A másik kettő azonban megmenekült.Az avar alól egy kis sün éppen akkor bújt elő,mert télére még vastagabb takarót készített magának,és   ahogy meghempergőzött,felszúrta tüskéire  a sárga levelet is,majd gyorsan visszabújt téli álmot aludni .

Másnap iskolás gyerekek jöttek a parkba,színes leveleket,gesztenyét gyűjtöttek, közben megfigyelték,hogy mennyit változott a természet az őszi  sétájuk óta.Sokkal csendesebb lett,nem énekelnek a madarak,elbújtak az állatok,készülnek ők is a télre,akárcsak a fák,bokrok.Ekkor vette észre az egyik kislány,Hanna a barna levelet a bokor aljában.-No ebből a szép levélből macis képet készítek-gondolta,és már tette is a többihez.

Visszatérve az iskolába,elkészítette a remekművet.A tanító néninek is tetszett,megdicsérte ügyes kis munkáját.Otthon a szobája falára került,még sokáig emlákezteti majd a szép,őszi sétéra.

Hát ezt az üzenetet olvastam le a levélről,melyet az öreg,kedves gesztenyefa küldött…

 

Tóth Bálint:Vadgesztenye-csalogató

Bújj ki tüskés kabátodból,

szép vadgesztenye!

Tükrös fényed olyan barna,

mint anyám szeme.

Tükrös fényed olyan barna,

mint húgom haja.

Bújj ki,s akkor velem alhatsz

egész éjszaka.