…a falu.Az emberek nehezen tudják kipihenni a karácsonyi ünnepek fáradalmait. A frissen lehullott hó betakarta a falut , téli álomba ringatta.Egy-két ember néha előmerészkedik, de a nagy mínuszok miatt csak a szomszédék házáig indul, majd ott eltűnik a melegben.
Éva otthon töltötte egyedül az ünnepeket. Igaz, hogy egyetemista fia most megjött a barátnőjétől, de hamarosan megy vissza a kollégiumba, ott készül a vizsgákra. Unja magát, hiszen fia még javában alszik, ezért elindul a boltba, cigit venni, mert elfogyott, anélkül meg nem tud meglenni.Úgy gondolja, hogy amíg végigsétál a falun, fel a boltig, biztosan akad majd valaki, akivel kicsit elbeszélgethet.
Bár ragyogóan süt a nap, de a fagyos hideg igencsak marja arcát.Most még ez is jólesik neki, csak ne legyen a négy fal között.Nem szereti a szüneteket. Mióta meghalt a férje a nyáron, nagyon egyedül maradt. Még a nappalok csak eltelnek, ha dolgozik, de ilyenkor nem tud magával mit kezdeni.
A boltban egy-két törzsvendégen kívül nem volt senki. Velük, no meg a boltosékkal megbeszélték az eltelt ünnepek eseményeit, kitárgyalták a zimankós telet,a szilveszteri készülődést, majd hazaindult.
Az utcák továbbra is kihaltak, üres minden, mint amilyennek érzi most ő is magát.Ez a pár hónap nagyon megváltoztatta az életét. Még jócskán fiatal, vajon mihez tud majd kezdeni, hogy az életébe egy kis színfoltot vigyen? Ezen töpreng, amikor az egyik udvarból megszólítják, köszöntik.
A falu elöljárója. No még ez hiányzott!- gondolta magában, hiszen az elöljáró igencsak kedveli a másik nemet, de muszáj vele szóba állni, hiszen ez a kistérségi akármi is hozzájuk tartozik, akár még bosszút is állhat rajta, hiszen többeket elbocsájtottak már, és még ki tudja mit hoz az új esztendő megszorítása.
Egyedül van , a felesége minden nap elutazik , nagyon invitálja be egy kupica pálinkára.Éva engedelmeskedik a meghívásnak, legalább kicsit átmelegszik gondolja, no meg a közösségben ő is megszokta, hogy egy-egy pohárka szívderítőt elfogyasztanak. Talán ezért is olyan nagy dohányos mindenki, mert utána jön a kávé,cigi, hogy véletlenül se érezze meg rajtuk senki.Jó kis csapat az övék, sajnálják is mindannyian, hogy bekövetkezett ez a változás, mert nagyon jól tudtak összedolgozni, együtt cselekedni.
Jólesik neki a házi kisüsti, úgy érzi, mintha tüzet gyújtana benne, és fokozatosan melegítené át, mint egy cserépkályha.Beszélgetnek erről,arról, de már egy idő után jobb szeretne kívül lenni! A kínálgatást is nehezen tudja visszautasítani, no meg kicsit tart is az ismerősétől. Reméli, hogy a fia már felébredt, felhívja, mint máskor. Magában könyörögve kéri a telefont, hogy szólaljon már meg, mikor az csakugyan megcsörren.Így aztán kapja kabátját, már kívül is van az ajtón, mire jótevője észbe kap, már kinn van az utcán.
Könnyű léptekkel indul hazafelé, szinte mázsás súly esett le róla, ahogy kiszabadult.Már nem érzi a fagyos hideg csípését sem, olyan jó lépkedni ebben a téli napsütésben.Most megmenekült. Vajon legközelebb is sikerül ?Ilyenek járnak gondolatában, amikor szánkózó gyerekek csivitelésére lesz figyelmes, ahogy ereszkednek le a domboldaláról, nevetésük visszhangja kicsit felébreszti az alvó falut. De jó nekik!-gondolja magában.
Dermesztő ez a tél. Minden fagyos, zúzmarás. Hideg van, mint a lelkében , pedig ő is melegségre vágyik.
Ilyen az élet
2011 január 3. | Szerző: kisiren
Csendes
…a falu.Az emberek nehezen tudják kipihenni a karácsonyi ünnepek fáradalmait. A frissen lehullott hó betakarta a falut , téli álomba ringatta.Egy-két ember néha előmerészkedik, de a nagy mínuszok miatt csak a szomszédék házáig indul, majd ott eltűnik a melegben.
Éva otthon töltötte egyedül az ünnepeket. Igaz, hogy egyetemista fia most megjött a barátnőjétől, de hamarosan megy vissza a kollégiumba, ott készül a vizsgákra. Unja magát, hiszen fia még javában alszik, ezért elindul a boltba, cigit venni, mert elfogyott, anélkül meg nem tud meglenni.Úgy gondolja, hogy amíg végigsétál a falun, fel a boltig, biztosan akad majd valaki, akivel kicsit elbeszélgethet.
Bár ragyogóan süt a nap, de a fagyos hideg igencsak marja arcát.Most még ez is jólesik neki, csak ne legyen a négy fal között.Nem szereti a szüneteket. Mióta meghalt a férje a nyáron, nagyon egyedül maradt. Még a nappalok csak eltelnek, ha dolgozik, de ilyenkor nem tud magával mit kezdeni.
A boltban egy-két törzsvendégen kívül nem volt senki. Velük, no meg a boltosékkal megbeszélték az eltelt ünnepek eseményeit, kitárgyalták a zimankós telet,a szilveszteri készülődést, majd hazaindult.
Az utcák továbbra is kihaltak, üres minden, mint amilyennek érzi most ő is magát.Ez a pár hónap nagyon megváltoztatta az életét. Még jócskán fiatal, vajon mihez tud majd kezdeni, hogy az életébe egy kis színfoltot vigyen? Ezen töpreng, amikor az egyik udvarból megszólítják, köszöntik.
A falu elöljárója. No még ez hiányzott!- gondolta magában, hiszen az elöljáró igencsak kedveli a másik nemet, de muszáj vele szóba állni, hiszen ez a kistérségi akármi is hozzájuk tartozik, akár még bosszút is állhat rajta, hiszen többeket elbocsájtottak már, és még ki tudja mit hoz az új esztendő megszorítása.
Egyedül van , a felesége minden nap elutazik , nagyon invitálja be egy kupica pálinkára.Éva engedelmeskedik a meghívásnak, legalább kicsit átmelegszik gondolja, no meg a közösségben ő is megszokta, hogy egy-egy pohárka szívderítőt elfogyasztanak. Talán ezért is olyan nagy dohányos mindenki, mert utána jön a kávé,cigi, hogy véletlenül se érezze meg rajtuk senki.Jó kis csapat az övék, sajnálják is mindannyian, hogy bekövetkezett ez a változás, mert nagyon jól tudtak összedolgozni, együtt cselekedni.
Jólesik neki a házi kisüsti, úgy érzi, mintha tüzet gyújtana benne, és fokozatosan melegítené át, mint egy cserépkályha.Beszélgetnek erről,arról, de már egy idő után jobb szeretne kívül lenni! A kínálgatást is nehezen tudja visszautasítani, no meg kicsit tart is az ismerősétől. Reméli, hogy a fia már felébredt, felhívja, mint máskor. Magában könyörögve kéri a telefont, hogy szólaljon már meg, mikor az csakugyan megcsörren.Így aztán kapja kabátját, már kívül is van az ajtón, mire jótevője észbe kap, már kinn van az utcán.
Könnyű léptekkel indul hazafelé, szinte mázsás súly esett le róla, ahogy kiszabadult.Már nem érzi a fagyos hideg csípését sem, olyan jó lépkedni ebben a téli napsütésben.Most megmenekült. Vajon legközelebb is sikerül ?Ilyenek járnak gondolatában, amikor szánkózó gyerekek csivitelésére lesz figyelmes, ahogy ereszkednek le a domboldaláról, nevetésük visszhangja kicsit felébreszti az alvó falut. De jó nekik!-gondolja magában.
Dermesztő ez a tél. Minden fagyos, zúzmarás. Hideg van, mint a lelkében , pedig ő is melegségre vágyik.
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X