...Tegnap délelőtt járt kozmetikusnál, fodrásznál az esti színházlátogatás előtt, így tulajdonképpen csak kicsit utána igazít egy kis korrektorral, szemhéját átfesti, szájára tesz még egy pici szájfényt, frizurát igazít. Parfümöt permetez magára, hiszen az érkező vendég szereti, ha illatos, mint egy virág.
Eközben rádiót hallgat, ahol éppen híreket mondanak.Nem nagyon érdekli az efféle, igénye sincs rá, de most ki tudja miért, mégis meghallgatja. Reggelre a hidegben megint megfagyott egy hajléktalan -közli a bemondó.
E hír megüti a fülét. Arra a hajléktalanra gondol ,akit tegnap este látott, amikor gazdag vendégét kísérte el színházba.Máskor is elvitte már jómódú barátja szórakozni, hiszen szereti mutogatni maga mellett a szemre való, modell típusú lányt. Élvezi, ha utánuk fordulnak.Ilyenkor, mint egy kitűzőt , viseli a fiatal, helyes, szórakoztató társat.
…
Tegnap este is, mint máskor, taxival mentek a színházba. Pár métert gyalogolniuk kellett, élvezte, hogy szépségét, bundáját, melyet persze gazdag barátjától kapott,és az alóla kikandikáló pompás estélyi ruháját sokan irigykedve megbámulják.
Az ünnep előtti tömeg jött, ment az utcán, sokan siettek a hidegben a színház felé, amikor egy hajléktalan a közelükben megszólította őket, egy kis pénzt kért tőlük.
Vivien fülét megütötte egy régen hallott hang.Ránézett, szemük találkozott az esti fényben. Ismerős volt a tekintet. Egy pillanatra megtorpant, majd barátja karon fogta, továbbvitte. -Nem adunk neki egy forintot sem!- mondta határozottan, majd beléptek a színház kapuján.Az előadás alatt többször látta szeme előtt azt a lázas tekintetet, de mindig elhessegette magától a képet.
…
Megszólalt a mobilja. Jelezte, hogy vendége mindjárt megérkezik. Miért van benne most ilyen nyugtalanság? Már megint az a hang, az a tekintet, amit az este látott, hallott! Miért?!Nem hagyja nyugton a gondolat, pedig már mennie kellett ajtót nyitni.
…
A tegnap esti hajléktalanon persze megesett mások szíve, adtak neki többen is egy-egy összeget. Ő pedig gyorsan, hogy felmelegítse magát,”tüzes vizet” vett rajta, majd leült a járdán, hátát az épület falának támasztotta, iszogatott, így fűtötte belső kályháját.
Kortyolgatás közben arra a hölgyre gondolt, aki olyan utálattal nézte őt.A szemére , amelyik úgy hasonlított az ő kislányának csillogó tekintetére! Azok a karácsonyestek jutottak eszébe, amikor még élt a felesége, neki is volt rendes munkája , családja.Arra a szentestére, amikor munkából ment haza, és kislánya rohant elé, ahogy meglátta, kiabálva:- Apuka!Megjött Jézuska!-Felkapta az ölébe, kacagva forogtak, nevettek, hogy még a könnyük is kicsordult a fehér hóesésben.
Aztán a következő tavasz elvitte feleségét gyógyíthatatlan betegségben a túlpartra. Ketten maradtak. Bánatában egyre többet nyúlt a borospohárhoz, egyre több időt töltött a kocsmában. Lassan mindenüket, ami értékes volt, eladogatott, míg nem egy napon kislányát is elvitték a nevelőotthonba.
Hogy felejtsen , még többet ivott. Néha a gyereket meglátogatta, olyankor a szíve szakadt meg, mert a kis Vivi mindig könyörgött neki, hogy vigye haza, vigye el innen! Ilyenkor fogadkozott, de nem volt benne erő, hogy kiszabaduljon a pokolból.
…
Belül egyre jobban erősödik egy hang, ami egyre ismerősebb neki.Aztán már olyan, mintha ott benn harangoznának, zúg, kong egyre hangosabban a harang.Mintha egy üzenetet hozna távolról….Most már alig várja, hogy látogatója távozzon. Elhatározta, hogy távozása után nyomban megtudakolja az elhunyt hajléktalan nevét, kilétét, mert most már szinte biztos benne, hogy nem volt véletlen a találkozásuk.
…
Éjszaka elaludt a hajléktalan az utcán. Jöttek a szociális munkások, kérték, menjen velük az éjszakai melegedőre, de ő inkább a csillagos ég takaróját választotta. Rossz tapasztalatai voltak .Az italtól mélyen elaludt.Álmában az a csillogó szemű kislány nevetve futott felé. Ő pedig szorosan magához ölelte, had melegítse hideg testét.
Reggel a takarító munkások találtak rá .Megfagyva.Azt mondják, keze görcsbe volt, mint aki nagyon szorosan kapaszkodott volna valamibe…
Ilyen az élet
2010 december 18. | Szerző: kisiren
Álom-havában történt…
Eközben rádiót hallgat, ahol éppen híreket mondanak.Nem nagyon érdekli az efféle, igénye sincs rá, de most ki tudja miért, mégis meghallgatja.
Reggelre a hidegben megint megfagyott egy hajléktalan -közli a bemondó.
E hír megüti a fülét. Arra a hajléktalanra gondol ,akit tegnap este látott, amikor gazdag vendégét kísérte el színházba.Máskor is elvitte már jómódú barátja szórakozni, hiszen szereti mutogatni maga mellett a szemre való, modell típusú lányt. Élvezi, ha utánuk fordulnak.Ilyenkor, mint egy kitűzőt , viseli a fiatal, helyes, szórakoztató társat.
…Tegnap este is, mint máskor, taxival mentek a színházba. Pár métert gyalogolniuk kellett, élvezte, hogy szépségét, bundáját, melyet persze gazdag barátjától kapott,és az alóla kikandikáló pompás estélyi ruháját sokan irigykedve megbámulják.
Az ünnep előtti tömeg jött, ment az utcán, sokan siettek a hidegben a színház felé, amikor egy hajléktalan a közelükben megszólította őket, egy kis pénzt kért tőlük.
Vivien fülét megütötte egy régen hallott hang.Ránézett, szemük találkozott az esti fényben. Ismerős volt a tekintet. Egy pillanatra megtorpant, majd barátja karon fogta, továbbvitte. -Nem adunk neki egy forintot sem!- mondta határozottan, majd beléptek a színház kapuján.Az előadás alatt többször látta szeme előtt azt a lázas tekintetet, de mindig elhessegette magától a képet.
…Megszólalt a mobilja. Jelezte, hogy vendége mindjárt megérkezik. Miért van benne most ilyen nyugtalanság? Már megint az a hang, az a tekintet, amit az este látott, hallott! Miért?!Nem hagyja nyugton a gondolat, pedig már mennie kellett ajtót nyitni.
…A tegnap esti hajléktalanon persze megesett mások szíve, adtak neki többen is egy-egy összeget. Ő pedig gyorsan, hogy felmelegítse magát,”tüzes vizet” vett rajta, majd leült a járdán, hátát az épület falának támasztotta, iszogatott, így fűtötte belső kályháját.
Kortyolgatás közben arra a hölgyre gondolt, aki olyan utálattal nézte őt.A szemére , amelyik úgy hasonlított az ő kislányának csillogó tekintetére! Azok a karácsonyestek jutottak eszébe, amikor még élt a felesége, neki is volt rendes munkája , családja.Arra a szentestére, amikor munkából ment haza, és kislánya rohant elé, ahogy meglátta, kiabálva:- Apuka!Megjött Jézuska!-Felkapta az ölébe, kacagva forogtak, nevettek, hogy még a könnyük is kicsordult a fehér hóesésben.
Aztán a következő tavasz elvitte feleségét gyógyíthatatlan betegségben a túlpartra. Ketten maradtak. Bánatában egyre többet nyúlt a borospohárhoz, egyre több időt töltött a kocsmában. Lassan mindenüket, ami értékes volt, eladogatott, míg nem egy napon kislányát is elvitték a nevelőotthonba.
…Hogy felejtsen , még többet ivott. Néha a gyereket meglátogatta, olyankor a szíve szakadt meg, mert a kis Vivi mindig könyörgött neki, hogy vigye haza, vigye el innen! Ilyenkor fogadkozott, de nem volt benne erő, hogy kiszabaduljon a pokolból.
Belül egyre jobban erősödik egy hang, ami egyre ismerősebb neki.Aztán már olyan, mintha ott benn harangoznának, zúg, kong egyre hangosabban a harang.Mintha egy üzenetet hozna távolról….Most már alig várja, hogy látogatója távozzon. Elhatározta, hogy távozása után nyomban megtudakolja az elhunyt hajléktalan nevét, kilétét, mert most már szinte biztos benne, hogy nem volt véletlen a találkozásuk.
…Éjszaka elaludt a hajléktalan az utcán. Jöttek a szociális munkások, kérték, menjen velük az éjszakai melegedőre, de ő inkább a csillagos ég takaróját választotta. Rossz tapasztalatai voltak .Az italtól mélyen elaludt.Álmában az a csillogó szemű kislány nevetve futott felé. Ő pedig szorosan magához ölelte, had melegítse hideg testét.
Reggel a takarító munkások találtak rá .Megfagyva.Azt mondják, keze görcsbe volt, mint aki nagyon szorosan kapaszkodott volna valamibe…
/részletek /
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X