2009 március 18. | Szerző: kisiren

Tavaszvarázs

 

 

Milyen jó volna már ilyen környezetben sétálni, gyönyörködni a tavasz  csodálatos varázsában…

 

 

 

 

 

 A Nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált…”

/Áprily Lajos/ 

 

 

 

 

 

 

 Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár…”

 /Szécsi Margit/

 

 

       

  Vadvizeket borzol a szél,
kék a tükrük, mint az acél:
selyemkendő a zöld mező,
belé a Nap virágot sző…”
/Erdélyi József/

 

 

 

vadvirág

2009 március 5. | Szerző: kisiren

 TAVASZVÁRÓ…

Ébredj, új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat gombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító.

/Csanádi Imre /

MÁRCIUS szántó- vető

Tavaszelő-Kikelet hava-Böjtmás hava

 

 

Új tavasz! itt vagy, itt!

fond füzérbe, karikába,

míg szél borzol a föld hajába,

rét és erdő ágait.

/ Weöres Sándor /

Készülődik. Megy a testvére után.Ideje letelt, tudja jól, érzi, hiszen ereje megfogyatkozott, nem bír ellenállni a friss, fiatalos új testvére erejének.

Már minden könnyét elsírta, így aztán köpenyét vállára teríti, még megáll a kiskapuban,visszanéz,  elmereng a múlton. Szép napokra, gyermekek vidám mosolyára, csillogó hópelyhekre gondol.

Majd tétován, botorkálva, bizonytalanul elindul. Hát ő is elment…a Tél.

/vadvirág/

Tél-ízű nap. Ködös, hideg, komor.
Didereg a fehér kökénybokor.
Zsugorodnak a patakparti fák.
Dideregsz, ember. Dideregsz, világ.

/ Áprily Lajos /

 

 

Odakinn már setteng a reggel,
és a parton túli hegyekkel
aranyszárnyu szellők játszanak.
/ Radnóti Miklós /

 

Ahogy végezte őszi szürkületben,
alj-ágon most oly halkan intonál.
S bár még a szélben dér fuvalma lebben,
minden reggel magasabb ágra száll.
/Áprily Lajos /

Szeretem e világnak minden gyönyörűségét
És minden bánatát, a napot és esőt,
A márciusi zsongást, a decemberi békét,
A kelő csillagot és a lepihenőt.

Szeretem kis fiúk és lányok forradalmát
Iskolák udvarán s a dérvert öregeknek
Bús topogásait, sírok örök nyugalmát,
Csak Mammon, gyilkosunk, csak téged nem szeretlek.

/Juhász Gyula / 

 

 

 

 

 

 vadvirág

2009 január 18. | Szerző: kisiren

                       

                 

Vidám ébredés…

 

“A vidámság napfényt lop a gondolataidba. “

 

” Békét és reménységet,

Békét a világnak.

Békét és reménységet,

Az ember ennyit csak kívánhat! “

 

                

“Higgy a csodákban,

mert teli van vele az élet.

De ami a legfontosabb,

hogy higgy önmagadban,…”

Fákon, pucér bokrok alatt
rigók gyászolják a nyarat,
rigók gyászolják a nyarat.

 

Szomorúak, búsak, némák:
csak a telet vészelnék át,
csak a telet vészelnék át.

 

Csak e jégvirágos telet:
aztán zenghet a kikelet!
Ugye, kis cinkék, verebek?

 /Utassy József /

Téli nyüzsgés

 

Micsoda nyüzsgés  van a kertben.

Ahogy feltöltöttük a madáretetőt,

szinte rögtön híre ment,

és jöttek az apró, csivitelő kedves vendégek,

a kékcinkék.

Bársonyos, selymes,

 gyönyörű tollruháikban nagyon jól mutattak.

Vidám csipogásukkal kínálták,

bíztatták egymást:

– Gyertek,

csak gyertek!

Kóstoljátok meg ezeket a finomságokat!

Éheztünk épp eleget,

szükségünk van az energia pótlására!

…És csak jöttek,

jöttek a kedves kis ismerősök,

mi pedig nem győztünk bennük csodálkozni,

gyönyörködni…

írta: vadvirág

  

Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél…
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörü Tél!
/ Babits Mihály /

 

…És odakinn szakad a hó,

 és ömlik,

ömlik,

 mintha apró porcukorral hintenénk a finom süteményt…

Újra vastag hótakaró borít mindent,

 igazi télies újra a táj…

gyönyörű!

 gyönyörű!

 

    

 

 

  vadvirág