2009 január 21. | Szerző: kisiren

                    

                                               “Ha jó úton jársz,

mindig csak virágzol..”

 

Tél, tél, tél…

        

Wass Albert

Tél

Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.

Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg…

Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.

Mélyen a völgybon,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.

“Tél, tél, tél,

Derékig a tél…”

/Tamás Mária /

vadvirág

2009 január 19. | Szerző: kisiren

       

 

 

          

” Úgy válunk magunk is örökké,

Hogy beépülünk a végtelenbe,

térbe, időbe, életekbe…”

 / Pilinszky János /

 

 

 

 

 

 

  Mint befagyott tenger…   

                                                                   
Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondatlan rossz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyüjtöget,
Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.

Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,
Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,
S a dalos madarak
Mind elnémultanak,
Nem szól a harsogó haris a fű közűl,
Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl.

Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson…
Igy sem igen sokat lát a pusztaságon

/ Petőfi Sándor /

 

vadvirág

2008 december 22. | Szerző: kisiren

 

                
                                                   Csanádi Imre:

Karácsony fája

A karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép, –
nem is sárba, latyakba…
Ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő, –
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.

Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának,
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben

 

 

Pilinszky János: December

(részlet)

Földek és kertek lassan kisimulnak. A város állig gombolt házai beljebb húzódnak az út mellől, bokrok és fák önző várakozásban engedik el egymás kezét, s mintha valami rendkívüli hírre készülnének, kíméletlenül vetik le minden emléküket a múltból

 

 

              

 ” A csönd halkan dalol.

December bús szele

Alszik ma valahol.”

/ Juhász Gyula /

 

 

Csorba Győző: Hó-hívogató

De jó volna ha volna   ha hó hullna halomba   ha már fű sincs levél se betakarna a tél mindent fehérbe

     

 vadvirág

2008 november 16. | Szerző: kisiren

                               

Balázsovits Zsuzsanna: November

 

“Borong, tolong a kedvetlen

Őszi felhő, és szüntelen

Bugyognak locs cseppjei.

Bent ásítok, kint meg ázom,

Bent didergek, kint meg fázom.

Szomorú ősz, haj, haj, haj!

Benn is baj most, kinn is baj. “

Csokonai Vitéz Mihály

 

 

“Hervadáskor, pusztuláskor,

Novemberi dérhulláskor

Tinálatok, lent a kertben

Ránk hullott a falevél.

Az öreg fa hervadt lombja

Mintha nekünk szólott volna,

Mintha minket intett volna:

Vigyázzatok, jön a tél! “

Ady Endre

 

vadvirág

 

 

 

 

 

2008 október 26. | Szerző: kisiren

                  

                        Fotó : Perdy-Fazekas Brigitte

 

” Hűvös és öreg az este.

Remeg a venyige teste.

Elhull a szüreti ének.

Kuckóba bújnak a vének.

 

Ködben a templom dombja,

villog a torony gombja,

gyors záporok sötéten

szaladnak át a sötéten…”

 Weöres Sándor

 

“Minden aranysárga itt,

csapzott sárga zászlait

eldobni még nem meri,

hát lengeti a tengeri.”

Radnóti Miklós

 

vadvirág